2012. augusztus 22., szerda

Love from the past

Sziasztok! Itt is van az új rész. :) Ez a múltkorihoz képest végképp 18+, szóval senki ne lepődjön meg. És kérlek titeket, hogy ne utáljatok nagyon, jó? :$


21. rész

(Kimi szemszöge)

A délelőttünk azzal indult, hogy pakolni kezdtünk a bőröndjeinkbe, mivel már szerdán jelenésem van Monacóban és a lányok is jönnek velem. Örültem neki, olyan megnyugtató volt a közelükben lenni, de főleg a Miláéban. Most is mellettem ácsorgott és nézte, hogy a szekrényben heverő ruhái közül mit is kellene hoznia magával.
-Kész vagyok!- robbant be az ajtón Kaisa.
-Hány bőrönd és hány táska?- néztem rá összeszűkített szemekkel.
-Egy bőrönd és egy hátizsák- húzta ki magát.
-Helyes-mosolyogtam rá.
-Nem megyünk ki tollasozni?- pislogott rám nagy szemekkel.
-Menjetek csak, majd én befejezem- pislogott ránk Mila.
-Nem jössz ki te is?- simogattam meg az arcát.
-Csak ezt befejezem- tett el néhány felsőt.
-Lecserélem a pólóm, jó?- néztem újra Kaisára.
-Oké, addig előveszem az ütőket, a labdát, meg veszek cipőt- rohant kifelé.
-Mi a baj?- húztam magamhoz Mimit, amint ketten maradtunk.
-Csak álmos vagyok és nyűgös- bújt az ölelésembe. - Rosszul aludtam.
-Édesem!- simogattam a hátát, ő pedig még közelebb préselte magát hozzám. - Akkor pihenj le, amíg kinn vagyunk!
-Nem- tiltakozott. A kezei a derekamon kulcsolódtak össze. - Kimegyek utánatok és ha tényleg annyira fáradt vagyok, akkor majd elalszok a hintaágyon. Addig is veletek leszek.
-Ha biztos vagy ebben...- néztem rá, de teljesen komolyan gondolta. Felém nyújtott egy pólót, így gyorsan felsőt cseréltem. Elindultam kifelé, de a hangja hallatán megtorpantam.
-Kimi!- felé fordultam kérdő tekintettel. - Szeretlek!- nézett a szemembe meglepetten.
-Én is szeretlek!- mosolyodtam el. Visszaléptem hozzá és megcsókoltam. - És szeretni foglak örökké!
Az udvarra leérve az a kép fogadott, amire számítottam. Kaisa az egyik ütővel játszadozott. Elvettem tőle a másikat, majd nekikezdhettünk a játéknak. Persze, mindketten előre tudtuk, hogy ha pontokra játszanánk, akkor én nyernék, de nem ez volt a lényeg. Igyekezett ellesni a trükköket, amiket használtam. Volt, hogy nem találta meg azt a pontot, ahogyan ütnie kellett volna, olyankor segítettem neki. Hiszen miért ne győzhetné le ő is Sebastiant?
Vártam, türelmesen, hogy Mila is megjelenik majd mellettünk. Óra nem volt nálam, de nagyjából sejtettem, hogy nem két perce vagyunk kinn. Szóltam a lányunknak, hogy menjünk, keressük meg a szépségemet. Persze, mondtam neki, hogy maradjon csendben, mert lehet, hogy az édesanyja elaludt. Felmentünk a hálóba, de nem volt sehol és a bőröndje is eltűnt. Végigrohantunk a házon, hogy előkerüljön, de nem volt sehol. Éreztem, már az első pillanatban, hogy elment, nincs velünk, de nem voltam hajlandó feladni.
-Apa!- szólított meg Kaisa, mikor újra felmentem. Rápillantottam, és nagyon aggódott. Felém nyújtotta a kezét és a tenyerén ott feküdt a lánca a neveink kezdőbetűjével. - Ez mit jelent?
-Elment- zuhantam le az ágyra.
-De hová? És miért?- faggatott kétségbe esve.
-Hozzá- szorítottam ökölbe a kezem. - Valószínűleg megfenyegette.
-Ne- ült le mellém. Az arcán hatalmas könnycseppek gurultak végig.
-Gyere ide!- öleltem át. - Nem lesz semmi baj. Ő is tudja, hogy nem hagyom annyiban, ha elment.
-Félek, apa! Félek, hogy baja lesz!
Nem válaszoltam neki, mert nem mondhattam meg, hogy én rettegtem tőle. Rettegtem, hogy soha többé nem látom az egyetlen nőt, akibe szerelmes vagyok.

*****

(Mila szemszöge)

Vannak döntések, amelyeket meghozni nehéz, nagyon nehéz. Én mégis elhatároztam, hogy rálépek erre az útra, járjon akármennyi fájdalommal, szenvedéssel. Még azt is vállalom, hogy a szívem fog megszakadni, de a tudat, hogy nem eshet bajuk, engem megnyugtat.
A bőröndök pakolását fejeztem be, hogy minden készen legyen Monacóra. Kaisa és Kimi kinn voltak az udvaron, a kellemes meleget kihasználva tollasoztak. Néztem őket az ablakból... a nevetésüket, ahogy együtt szórakoznak, ahogy mindketten boldogok és övék a tudatlanság. Néhány könnycsepp végigfutott az arcomon őket nézve. Szerelmes vagyok a férfiba, aki odalenn van, és mindent megtennék a lányunkért.
Kicsatoltam a nyakamban lógó láncot és odahelyeztem a bezárt bőrönd tetejére. Felvettem a saját kis bőröndömet és csendesen lementem a lépcsőkön. A kinn lévők semmit sem sejtettek. Letöröltem a könnyeket az arcomról, majd elhagytam a házat. A kulcsomat beledobtam a levélládába, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elsiettem a ház közeléből. A 3 utcával arrébb lévő taxival kivitettem magam a reptérre, majd elküldtem egy sms-t.
Szinte azonnal jött a válasz és az utasításnak megfelelően megvettem a jegyemet. Felszállás előtt az egyik kukába dobtam a teljesen összetört és megtaposott telefonomat. A repülőutat igyekeztem nem végigbőgni, mert tudtam, hogy képes bántani, ha meglát vörös, karikás szemekkel. Leszállás előtt a kis mosdóba mentem, hogy sminkkel tüntessem el a veszteséget az arcomról. A váróban egy férfi állt a nevemmel ellátott táblával. Mentem utána sehová sem nézve. Fekete, sötétített üvegű autóban utaztam egészen egy elegáns, kastélyszerű házig. Amikor megérkeztünk, egyenesen a szalonba vezettek.
-Megérkezett a ház királynője!- hallottam meg a hangot, amitől kirázott a hideg. - Isten hozott Amszterdamban, Mila!
-Marko- szűrtem ki a fogaim között a nevét nem mozdulva a helyemről.
-Tudtam, hogy okosan fogsz dönteni- lépdelt felém. - Még mindig ismerlek, édesem!- rántott magához és erőszakosan megcsókolt. Nem tiltakoztam, mert akkor csak bajba sodortam volna a családomat.
-Nem mégy a közelükbe és elfelejted őket örökre- néztem rá, mikor elengedett.
-Ez volt az egyességünk, igen- futott végig a keze a testemen. - Te pedig a feleségem leszel, és a gyerekeim anyja.
Nem válaszoltam, mert nem akartam erre gondolni. Abban reménykedtem, hogy mire elérünk ezekhez a pontokhoz, tudok majd tenni valamit, hogy kibújhassak a felelősség alól. Addig pedig kénytelen leszek elviselni mindent, amit tenni akar velem, a testemmel. A lelkem pedig vérezni fog az otthon hagyottakért.
-Este lemegyünk a klubomba- szorította meg a csípőmet és a lépcső felé vezetett. - Elegánsan és extrán szexin kell kinézned. Azt akarom, hogy mindenki téged akarjon megkapni, értetted?
-Igen- bólintottam.
-Helyes, cicám!- markolta meg a fenekem. Zavart, hogy körülöttünk mindenhol az emberei vannak. - Addig viszont van még időnk- pillantott az órára. - Elkezdhetjük bepótolni a külön töltött időnket.
-Micsoda?- torpantam volna meg, de tovább lökött, egyenesen be egy szobába.
-Szedsz tablettát?- rántott magához, amikor bezárta az ajtót.
-Igen- remegtem meg.
-Helyes- bólintott. - Egy ideig még nincs szükségem nyivákoló fattyakra- lökött le az ágyra. - Élvezni akarom az életem és téged.
-Mit akarsz tőlem?- próbáltam volna messzebb kúszni tőle, de azonnal visszarántott.
-Befejezni, amit régen elkezdtünk- tolta le a nadrágját, majd felrántott álló helyzetbe. - Térdelj le!- parancsolt rám. Mivel nem tettem semmit, felpofozott. - Azt mondtam, hogy térdre!
Kénytelen voltam leereszkedni elé. Életemben nem éreztem még magam annyira megalázva, mint ebben a pillanatban. Kilépett a nadrágjából, levette a felsőtestét takaró zakót és inget is. Ott állt előttem teljesen meztelenül. Belemarkolt a hajamba és felrántotta a fejem, hogy ne a földet bámuljam. Utána pedig nem kérdezett, csak a számba nyomta a nemi szervét. Hányinger fogott el a kiszolgáltatottságtól, de nem tudtam mit tenni. Erőszakosan lökte magát újra előre, reménykedve abban, hogy kielégítem. Csak hagytam, hogy tegye, amit akar, mialatt a könnyeim szakadatlanul peregtek az arcomon.
Reméltem, hogy elenged majd, de úgy tűnt, hogy élvezte, kínozhat engem. Néhány perccel később nyögve élvezett el. Próbáltam a testnedveit kiköpni, de erősen tartotta a fejem. Amint elengedett, rohantam a fürdőbe és öklendezve hajoltam a mosdó fölé. Kimostam a számat vagy ezerszer, de úgy éreztem, hogy mocskosabb vagyok, mint valaha is voltam. Lekuporodtam a sarokba tovább zokogva, tudván, hogy ez csak a kezdet volt.

16 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ohh te jó ég...!! Nem hiszem el... :S
    Nagyon utálom ezt a Markot... Remélem Kimi minél hamarabb megtalálja őket, és minél hamarabb véget ér Mila szenvedése...
    Nagyon nagy dolog amit Mila megtett, de lehet nem így kellett volna cselekedni...
    Nem igazán tudok mit írni, nagyon meglepődtem...
    Viszont nagyon tetszett a rész, nagyon jól írtad le még ezt is! :)
    Kíváncsian várom a folytatást! :)
    Puszi, Andika

    VálaszTörlés
  2. Húúúú.... Egyelőre csak ennyit tudok mondani.
    Valahogy igazából számítottam valami hasonlóra. Mármint, hogy Mila így fog cselekedni, illik hozzá. Sokkal inkább, minthogy szóljon a rendőröknek, és rábízza a dolgot.
    Nagyon remélem, hogy Kimi még időben megtalálja, és itt nem arra gondolok, hogy még nem fogan meg, vagy ilyesmi, hanem, hogy lelkiekben sem sérül nagyon. Meg persze ott vanmellette, hogy Kiminek most versenye van, szóval neki is kéne koncentrálni. Még ha a keresést egy időre rá is bízza másokra, akkor sem lesz ott fejben a versenyen...
    Hát én nagyon remélem a legjobbakat, és NAGYON várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  3. Őszinte leszek, én mindenki mással ellentétben elsősorban nem azt várom, mikor Kimi kiszabadítja a hősszerelmesként szenvedő Milát, hanem, amikor kiderül, mi is ez a Marko mizéria. Igaz, hogy szépen, lassan fedődnek fel a részletecskék ahogy haladunk, de én úgy érzem még nagyon messze járunk attól, hogy ezt teljesen megértsük. Mila karakterével az előző rész során éreztem úgy, hogy teljesen elvesztettem a kapcsolatot. Nem tudom őt megérteni, nem tudok a szemüvegén keresztül nézni. Furcsa és megfoghatatlan számomra. Néha már nem is tudom követni. Ez a húzás is, hogy elment Markohoz, kicsit hazárdírozásnak érzem, egyben talán kicsit, jó nem is kicsit túlzásnak a részéről, de majd meglássuk mi sül ki belőle.
    Kíváncsi vagyok, hogy s mint tovább és remélem nem maradok le a csodás egészségügyünknek köszönhetően túlzottan. :)
    Puszillak!:)

    VálaszTörlés
  4. ez undoritó!!!!!!!!!!
    most miért kellett megcsalja KIMIT?????????????
    soha többet nem jövök ide!
    fúúúúúúúúújjjjjjjjjjjj
    most miért???????????????????????

    VálaszTörlés
  5. nem értem miért kell ezt csináld!töröld le ezt a részt!!!!!!!!!! és írd újra Marko nélkül!
    ha szereted Kimit minek irsz ilyen marhaságot??????????? tudom h nem igaz de akkor is UNDOTÍTÓ!TÖRÖLD LE!

    VálaszTörlés
  6. Szia! Hát szerintem meg nagyszerű rész lett, az előttem szólónak nem értem mi baja van, na mind egy nekem nagyon is tetszett, ez az igazi szerelem, nagyon kíváncsi vagyoj mi lesz még.

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nehéz mit írni. Nem értem Milát. Csak arra gondol, hogy meg kell védenie a családját, de arra nem, hogy eközben ők majd belepusztulnak abba, hogy teljesen ki van szolgáltatva egy féregnek, aki ott fogja megalázni és bántani ahol csak tudja. A másik az, hogy Én a gyerekem soha nem hagynám el pláne ha szeretem és Mila szereti Őt. Kimi megígérte, hogy vigyázni fog rájuk,erre lelép.

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Egyetértek Gonoszkával,Mila hülyeséget csinált,hogy elment!Nagyon jó rész lett,de nagyon durva is :) Nem kellett volna elmennyen....Markot meg fel kellene jelenteni,a féreg!

    VálaszTörlés
  9. Kedves Névtelen!

    Monshe-nak egy régi olvasója vagyok, és nagyon szeretem őt magát is. Egy hihetetlenül jó ficírónak tartom, remek embernek, és jó barátnak, és én nem a fejezetet találtam undorítónak, hanem a Te hozzászólásodat. Már bocsánat, de mégis mit képzelsz magadról, Névtelen (aki, teszem hozzá, még a nevét sem meri vállalni), ki vagy te? MILYEN JOGON adod szinte utasításba, hogy egy fanfic író mit hogyan írjon meg? "Töröld le!" "Írd újra!" Mi vagy te , Monshe főnöke? Anyja? Mert ha nem, akkor semmi jogod utasítgatni őt.
    Nem értem, hogy a kislányok (honnan tudom, hogy kislány? Nos, a komolytalan stílusodból, csibém.) miért nem tudják elviselni, hogy nem azt írja meg pontosan, amit ő látni akar- vattacukorfelhőket, kék eget, nevetve ugrándozó csillámpónikat. Képzeld, szívem, az író nem elsősorban azért ír egy történetet, hogy azt úgy alakítgassa, ahogy mások elvárják. Azért kezd el valaki írni, mert motoszkál benne egy cselekménysor, egy történet,gondolat, amit ki kell adnia magából. És igen, nem csak vidám történetek vannak, lehetnek egy ficben megrázó, szexuális tartalmat megjelenítő, depresszívebb hangulatot hordozó "képsorok" is.

    VálaszTörlés
  10. De ez nem feltétlenül undorító. Ez a kivitelezésen, a mondanivalón múlik, amit Monshe szerintem a tökéletesnél is jobban átadott nekünk, mert én pontosan átéreztem azt az aggódást, félelmet, rettegést, amit Kimi és Mila érzett. Te, édesem, talán még nem nőttél fel eléggé ahhoz, hogy megértsd: egy fájdalmas, nem túl vidám fikció is lehet fantasztikus olvasmányélmény. Nem csak a vidám, csillámhabos "jajmindenkiösszejönéshappy"- történetek a jó történetek. A sötét oldala a dolgoknak hozzátartozik az élethez, és ilyenek sajnos történnek a való életben is, szóval üdv a világban!
    És nem értem, hogy miért nem látsz egy nyilvánvaló dolgot, de ezt is betudom a valószínűleg igen fiatal énednek és valószínűleg (persze lehet, hogy tévedek) egyszerű gondolkodásmódodnak- és az egyszerű alatt nem a butát értem, csak azt, hogy te mindent beskatulyázol, a dolog lehet vagy fekete, vagy fehér, átmenet úgy látom, nálad nincs. Szóval nálad ha kényszerítenek egy fiatal nőt zsarolással, megfélemlítéssel arra, hogy lefeküdjön valakivel, aki nem a párja, akkor az megcsalás? A legnagyobb hülyeség ez szerintem, ami kommentelő szájából valaha kijött, már elnézést. Szerinted ha megerőszakolnak egy lányt, miközben barátja van, akkor megcsalta a barátját? Ember!

    VálaszTörlés
  11. Én nem szeretném, hogy Monshe olvasót veszítsen miattam, de hogyha te így állsz hozzá egy történethez- hogy szerinted csak a mindig vidám részek a jók, és mindennek úgy kell lennie, ahogy te akarod- nos, akkor szerintem jobban teszed, ha nem olvasod ezt a ficet tovább, mert gondolkodásilag még nem nőttél fel hozzá, és csak az írót sérted meg és bizonytalanítod el az alpári kommenteddel. Ez Monshe története, úgy írja, ahogy akarja, és nem úgy, ahogy elvárják. Ő minden figyelmeztetést kitett, egyáltalán semmi rosszat nem tett, csak ír, mert szeret írni…
    Monshe! Nem szeretném, ha ez elbizonytalanítana, ha megingatna a félelem, hogy elveszítheted az olvasóidat, mert esetleg nem tetszőt írsz. Ez a te történeted, és ne írd át SENKI kedvéért sem! Na jó, egy kis Robot vihetnél bele, de… ÉRTED! :D Szeretünk, és akik szeretnek és értik a történetedet, veled maradnak, az ilyen olvasókat pedig ne sajnáld.  Az írás nem demokrácia, hanem kőkemény diktatúra, itt nem működik a népuralom. Ne add fel magad senki kedvéért, ez a TE történeted. SZERETÜNK!

    Az író iránti őszinte tisztelettel és bűntudattal, mert sose kommentel, és ez ronda dolog: Lucy, avagy Réka, avagy engem mostmár ötvenféleképpen hívnak. :D

    VálaszTörlés
  12. Egyetértek Lucy-val. Ez a TE töréneted, Te döntöd el mit írsz bele, mi csak a véleményüket írjuk le, ahogy Te kérted, felesleges átírni. Attól, hogy nem Happy ez a rész és valószínűleg az elkövetkező részek se lesznek azok Én bízok abba, hogy rendeződni fognak a dolgok. Attól, hogy nem értek egyet a történet alakulásával, nem jelenti azt, hogy nem fogom tovább olvasni. Szeretem Kimit és sajnos kevés fic író van aki jó történetet ír. Te jól írsz. Csak így tovább.

    VálaszTörlés
  13. Hát-hát

    Ezért rossz Réka után kommentelni, nem lehet mit írni csak azt, hogy igaza van!

    Ezt hívják írói szabadságnak. -vagy nem?-
    Brutálisan nagyot néztem mikor feljöttem a blogra és kint volt a figyelmeztetés. Egyből az jutott eszembe, hogy "ejnye, Móni csintalan". És bevallom először a kommenteket olvastam el, aztán már néztem még nagyobbat!

    Azt kell mondanom, hogy számomra Mila karaktere az első a te "tolladból" akinek a gondolatai, érzései teljesen visszaadják az enyémeket.

    Negatív kritika kell, anélkül nem az igazi, de kedves névtelen: Ez nem kritika amit te lepötyögtél, hanem egy semmi. Egyetlen értelmes szót találtam a kommentedben, amire azt tudom, mondani, hogy egy normális álláspont. "Undorító!" Tényleg az. Ezzel egyet értek, mert tényleg undorító, hogy egy nőnek ide kell eljutnia, és még jobban undorító, az a tény, hogy bármit tesz az mindenhogy rossz. De ez nem Móni hibája, ez a való életben is undorító, és ott is borzalmas.

    Az, hogy te egy történetben szembesülsz a való élet néha kemény - néha kibírhatatlan- voltával némi örömet okoz nekem, mert annyiban nem értek egyet Rékával, hogy ez kislányos, komolytalan gondolkodásmód. (Te jó ég, talán az első dolog amiben nem értek egyet Rékával mióta ismerem. *döbbenten néz*) Remélem sokkal inkább sikeres, és boldog életed van. ( Persze ott a hatalmas lehetőség, hogy Rékának van igaza.. Mint oly sokszor)

    Szóval tömören: Móni, ne írd át kérlek, mert hihetetlen szál ez a történetedben, és ezzel kicsit kitörtél a kellemes történetetekből. Ez ijesztő, és sokkoló fejezet volt. Teljesen szíven ütő.
    Pontosan ettől annyira remek fejezet.

    Ígérem, rendszeresen büntetem magam, házimanó módra, mert rendszertelenül járok ide olvasni, és nem hagyok itt még egy ujjlenyomatot sem.
    Sajnálom, de ettől még te nem szűntél meg az a remek ÍRÓ lenni, akinek mindig is gondoltalak.

    Gooffy

    VálaszTörlés
  14. Szia Móni!

    Én is nagyon-nagyon régen írtam már neked kommentárt, de gondolom ennek sejted-sejtitek az okát. Viszont a történeteidet mindig elolvastam, elejétől a végéig és nagyon tetszettek. A mostani/ak sem kivétel/ek ez alól, bár ez a fordulat tényleg nagyon meglepett. Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, sokkolt Mila tette: egy kicsit ellentmondásosnak érzem, hogy annyi mindent megtettek Kimivel a család biztonságáért és mégis elmegy Markohoz. Igazság szerint megértem, hogy mi mozgatta őt, milyen lelki vonulatokon ment át és hasonló helyzetben talán én is így döntenék. Lehet azért sokkolt annyira ez az esemény, mert nem voltam rá felkészülve, bár semmiből sem lehetett sejteni, hogy ilyesmit tervezel. :)

    De pont a váratlan - és sokszor kegyetlen - fordulatok adják a történetek sava-borsát, nem igaz? Csatlakozom az előttem szóló Rékához és Gooffyhoz, a rész minden fájdalma és szörnyűsége ellenére, így jó, ahogy van. És természetesen kell hozzá bizonyos szintű érzelmi intelligencia is.

    A magam részéről úgy érzem, hogy kíváncsi vagyok a következő fejezetekre, de iszonyatosan tartok-félek is tőlük. Ez pedig jó dolog, még ha lelkileg meg is visel. Sajnos ilyenek a való világban - természetesen nem a retekklubb által kreált valóságban - is megtörténnek és mi lenne, ha ezeket a valóban undorító helyzeteket csak homokba dugott fejjel néznénk? Igenis ezen a szinten is beszélni-írni kell erről a problémáról, mert úgy látszik, hogy vannak olyan névtelen emberek, akik megdöbbennek az ehhez hasonló eseményektől.

    Még pár szó a nemi erőszakról: itt maximálisan egyetértek Rékával, hogy ezt az önfeláldozást Mila részéről, hogyan lehet megcsalásnak nevezni? Ez "kicsit" elhamarkodott kijelentés volt.

    Summa summarum: pokoli nehéz részek jönnek, de mivel pokoli jól írod meg őket, én is arra szavazok, hogy folytasd ezen a vonalon és NE töröld ezt a fejezetet.

    Csak így tovább! :)

    Peace,
    Noncsi


    VálaszTörlés
  15. Szia!
    Remélem most nem fogod törölni ezt a részt, mert valakinek nem tetszik,(sajnos Gooffynak igaza van hogy ilyen a való életben is megtörténhet :( ) igaz hogy undorító amit Marko csinált Milával, de egyben izgalmas szál is a te történetedben, kíváncsián várom már a folytatást.
    Vicky

    VálaszTörlés
  16. Szia!
    Még nem írtam hozzád, de érdekelnek a történeteid, így olvaslak.
    Senkihez nem kell igazodnod, nem kell megfelelned másoknak, csak magadnak!
    Ne írd át, csak ha te akarod!De mivel így írtad meg .ez azt jelenti, így szeretted volna a történetet göngyölíteni.
    Biztos lehetsz benne, akik most tiltakoznak ,őket is érdekelni fogja a történet folytatása.
    Légy önmagad, s mi mindig kiváncsiak leszünk rád!
    Még az ilyen lustábbak is , mint én.
    Nézd ezt el.
    Köszi:szofi

    VálaszTörlés