2012. július 14., szombat

Love from the past

Dorka, ezt most neked ajánlom! Majd megérted! ;)

18. rész

Nem rajongtam Kínáért, de hagytam magam meggyőzni arról, hogy inkább maradjak a szállodában, ha már nem vagyok hajlandó kihagyni a futamot. Kiminek vissza kellett mennie Angliába, mert szükség volt rá a gyárban, én pedig kijelentettem, hogy akarhat bármit, nem fogom otthonról nézni, amíg ő versenyzik. Mivel azonban betegen senki nem ajánlotta a hosszú repülőutat, a lányunkkal együtt lettem száműzve egy sanghaji luxushotel egyik lakosztályába. 
Napok teltek el, mire jobban lettem. Gyűlöltem a gyomorrontást, mert egy hétbe is beletelt, mire újra normálisan tudtam enni. Hol éhes voltam, hol felfordult a gyomrom bármiféle ételtől. Nem éppen a legideálisabb helyzet, az biztos. Szerencsére Kaisa jól tűrte a betegségemmel járó hangulatváltozásaimat is, így vele nem keveredtünk semmilyen összetűzésbe. 
Egy teljes hetet töltöttünk kettesben, ami azt is jelentette, hogy a szemem fényének én lettem az ideiglenes edzője. Ő örült neki, mert soha nem fogtam túlságosan szigorúan. Nem is tudtam, hogy miképpen is tudnám őt korlátozni, hiszen nem értettem az úszáshoz azon kívül, hogy nem fulladtam meg a vízben. Benne voltam, mint testvér és mint anya a világában, de tökéletesen csak azok érthették, akik így éltek. 
Kedden este álmosan fészkelődtem, de nem sikerült elaludnom. Ötletem sem volt, hogy mit is csináljak, ezért elkezdtem körbe járni a lakosztályt. Végül a kis nappalinkban találtam meg a naplómat. Magamhoz vettem és belelapoztam. 

 „1997. február 8., vasárnap délután 
Gyönyörű napom volt – megint. Mondjuk, mióta tényleg mindenhogy együtt vagyok Kimivel, minden napom gyönyörű. Ma volt okunk egy kicsit örülni is neki. Gokart verseny volt a pályán, ahová elkísértem. Szerintem semmivel nem lehetett volna visszatartani, hogy ott legyek mellette. Még hajnalban, vele együtt mentem ki, ami szerinte hülyeség volt, mert halálra unom majd magam. Végig ott voltam vele, amíg az apukájával szerelték a kis kocsit, meg kicseréltek dolgokat és hasonlók. Néha kérdeztem tőle egy-két dolgot, és úgy vettem észre, hogy örül neki, hogy érdeklődöm. Tényleg úgy gondolom, hogy érdekes, amit csinál, így meg sem kell játszanom magam. Okosabb lettem és ez a lényeg. Egy rövid, de minden érzelmemet eláruló csókkal adtam a tudtára, hogy szurkolok neki, majd csatlakoztam a pálya mellett Ramihoz és még néhány sráchoz. Láttam Kimi anyukáját és nagymamáját is nem messze, de úgy éreztem, a fiúk mellett leszek jó helyen. Remekül szórakoztam, mert kérnem sem kellett, hogy magyarázzák el a dolgokat. Mindenről tájékoztattak kérés nélkül is. Így azt sem volt nehéz megállapítanom, hogy Kimi másodpercekkel elverte a mezőnyt, ami remek eredmény. Láttuk, ahogyan az eredményhirdetés után a családjához megy, így Rami karon ragadott és engem is odahúzott. 
-Gratulálok!- ugrottam a nyakába és megcsókoltam, amit lelkesen viszonzott. 
-Köszönöm!- tartott az ölelésében, mialatt kezet fogott a bátyjával és a barátaival. - Mimi, szeretnék bemutatni neked valakit- szólt újra nekem. - Ő itt az én imádott Siirka nagyim!- fordított a nagymamája felé. 
-Csókolom!- köszöntem kicsit megszeppenve. 
-Nagyi, ő pedig az én Milám, akiről meséltem neked- mosolygott rá a hölgyre. 
-Szervusz, kincsem!- simogatta meg az arcom. - Kisfiam, ugye ő is jön velünk? 
-Persze- bólogatott Kimster és úgy láttam, hogy a nagyi elégedett a válasszal. - Mit mondtál otthon, mikor érsz haza?- fordult felém. 
-Ha nem dobsz ki, csak holnap- motyogtam és éreztem, hogy fülig pirulok. 
-Tökéletes- nevetett vidáman. 
A napot a nagymamájánál töltöttük. Ki lettem faggatva Kimivel kapcsolatban, de délutánra Siirka már teljesen nyugodt arccal nézett engem is, tudva, hogy mennyire fontos nekem az unokája és ez engem is megnyugtatott. Este visszamentünk a családi házba, majd onnan indultunk bulizni. Azt hiszem, hogy kicsit sikerült becsiccsentenünk, mert a fejem fáj még picit és az sem túl jó dolog, hogy néhol nincsenek meg az emlékeim. Az biztos, hogy az éjjel Kimi ágyában ért el, meztelenül, mellette.” 

Magam elé bámulva tettem le a kis füzetet. Ez volt a bejegyzés, amiről akkor még nem is sejtettük, hogy milyen lavinát indít el az életünkben. Azon az éjjelen fogant meg a mi kicsi lányunk, aki most benn aludt a saját szobájában a lakosztályon belül. Mivel nem gondoltuk, hogy Mark és Kimi akarnak majd osztozkodni egy franciaágyon, én a másik szobában lettem elszállásolva, ami újabb közös éjszakákat jelentett a világbajnokkal, aki még mindig nem volt hajlandó beszélni velem. Reggel puha érintésekre ébredtem fel. Kicsit megrebegtettem a szemhéjamat, de tovább próbáltam aludni, mert csak egy buta képzelgésnek tartottam az egészet. Pontosan addig a pillanatig, amíg el nem kezdett mozogni az ágyam. 
-Mit csináltál te az éjjel, Mimi?- hallottam meg a jókedvű hangot. - Aludnod kellett volna, szépségem. 
-Kimi?- kérdeztem és közelebb bújtam hozzá. 
-Ki más?- kuncogott, mialatt lefektetett az ágyra. - Szép reggelt!- támaszkodott meg felettem. 
-Szia!- köszöntem halkan, miközben résnyire nyitottam a szemem. 
-Tudod, hogy a férfi nem kínzásának számít ennyire rövid hálóingben aludni?- súgta a fülembe. 
-Nem hittem, hogy ilyen hamar itt leszel- rebegtem teljesen elvarázsolva. 
-Értelek- mormolta, majd óvatosan a nyakamba csókolt. - Akkor most megmutatom, hogy mit vált ki belőlem, hogy ez a pici anyag van csak rajtad. 
Szólni sem mertem, annyira ledöbbentem. Komolyan így folytatja azok után, hogy néhány napja még nem is beszéltünk? Úgy tűnt, igen. A nyakam csókolgatta, majd lassan az állam vonalára siklottak az ajkai, utána az arcomat kényeztette, majd egy végtelenül lágy puszit nyomott a számra. Mikor nem ütközött akadályba, kísérletezni kezdett, így lett a puszikból pillanatokkal később csók, ami először még csak óvatos és szemérmes volt, de gyorsan váltottunk át vágyakozóba. Szinte téptük egymás száját, és a testünk is reagált mindenre. Összesimultunk és éreztem, hogy a kemény férfiassága kikívánkozik a nadrágjából. 
-Elég- suttogtam remegő hangon, mikor már ismételten a nyakam csókolta. 
-Ne csináld ezt, Mimi!- súgta a fülembe, amit utána óvatosan megharapott, én pedig felnyögtem. 
-Bármikor benyithat Mark vagy Kaisa- rebegtem, mire kissé morgolódva, de lemászott rólam. 
-Nem, mintha így nem értenék a helyzetet- jegyezte meg. Végigfuttattam rajta a tekintetem és láttam a dudort a nadrágján. 
-A kémia még mindig remekül működik- simítottam a kezem az érzékeny területre. Lehunyta a szemét és felsóhajtott. 
-Ha így folytatod, nem érdekel, hogy ki lát vagy hall meg minket, de magamévá teszlek azonnal- nyöszörögte. Értve a felszólítást, a kezem felcsúsztattam a mellkasára, hogy ott megtámaszkodhassak. 
-Mi ez a hirtelen pálfordulás?- érdeklődtem tőle. - Néhány napja még beszélni sem akartál velem. 
-Kaisa, Hanna-Maria, Mark, Rami és Sebastian órákon át tartó szentbeszédeinek és oldalakon át tartó leveleinek eredménye- pislogott a plafonra. - Rádöbbentettek, hogy félek tőled. 
-Félsz? Tőlem?- kérdeztem vissza nevetve és nem törődve az előbbi mondataival, a csípőjére ültem. 
-Mila!- villantak rám azok a meghatározhatatlan színű szemek. 
-Miért is félsz, bajnokom?- hajoltam közelebb, hogy megcsókolhassam, de az ajkaink nem értek össze. Játszottam vele. 
-Mert gyűlölném magam, ha nem tudnálak boldoggá tenni- lehelte. 
-Idióta- suttogtam, hogy utána lecsapjak az ajkaira. A csípőm automatikusan kezdtem mozgatni, ami mindkettőnk számára egyszerre hozta a mennyei és pokoli érzéseket. 
-Elég legyen!- fordított a hátamra. - Nem vagyok már kölyök és még soha nem történt meg velem, de ha így folytatod, pillanatok múlva a gatyámba élvezek- vallotta be. 
-Hmmm- nyögtem fel, ezzel a vágyaimat is kimutatva. 
-Elmegyek zuhanyozni, szépségem- engedett el. - Megtennéd nekem, hogy mire kijövök, felöltözöl? 
-Talán- fordultam utána, hogy megszemléljem. A hátsója még mindig elsőosztályú volt. 

*** 

Ha csak a Forma-1 szemszögét nézem, Kínát kicsit sem kedveltem meg. Az első szabadedzésen DRS problémák, majd egy utána is eléggé szenvedős hétvége végén a gumikopás elveszi Kimitől a visszatérése utáni első dobogót. Minden volt, csak nem jó. Ezzel szemben pozitívumai is vannak a hétvégénknek: habár még mindenki előtt titkoljuk, de talán adunk egy esélyt annak, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat. Nem tudom, mikor és melyikőnk vetette fel, hogy megtehetnénk ezt a lépést, de a másik beleegyezett és ez volt a lényeg. És hogy miért is volt ez akkora titok? Nem akartuk, hogy ha mégsem működik, akkor Kaisa összetörjön. Mert mindketten tudtuk, hogy a lányunk soha nem mondott le arról, hogy mi ketten még alkotunk majd egy párt.

5 megjegyzés:

  1. Úgy tudtam! Mármint Kimit. Úgy látszik van valami alapja, hogy folyton azzal piszkálnak, hogy így meg úgy finnes maradtam, érzem én az eszük járását. :D
    De közben mégsem érzem azt a "voilá" érzést, hogy most akkor sínen vagyunk ó de jó. Csúnya leszek, de én a probléma forrását még mindig Milában látom. Még továbbra sem tudtam teljesen elkönyvelni magamban. A fene se tudja teljesen, hogy mit akar, de ebbe ő is beletartozik. Kimi most már talán döntött, de azért még mindig van húzódszkodás. Csak így próbáljuk meg, meg csak úgy próbáljuk meg, mert. Feltétel meg magyarázat a kifogásokra az mindig van. Komolyan mondom rosszat tesznek maguknak. El kell ismerjem Kimi próbálkozása elég határozott lépésnek minősül az eddigi tempójukat ismerve, de aztán mégis titkolózás lett a vége. Picit tökösebb lehetne Mila is, mert Kimiről ugye kiderült, hogy ilyen téren nincs khmm problémája. ;) (Elnézést, de ez kikívánkozott. :D)
    Nem tudom mi lesz így a vége, nem tudom mire számítsak, de most abban sem vagyok biztos, hogy mindent összevetve végeredményben is Kimi és Mila egy pár lesz. Ne kérdezd miért, de a gondolataim kavargásában még ezt is elképzelhetőnek tartom. De majd meglátjuk, te tudod, hogy mit szeretnél. :)
    Pusszantlak.:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Na végre mióta vártam már ilyen fajta fejlődést!
    Kiváncsi leszek a következő részre.Csak így tovább.Nagyon jól szövögeted a szálakat.Az pedig,hogy a múltat és a jelent egybe szővöd fenomenális.Folytit!:))Puszy

    VálaszTörlés
  3. ááááááááááááááááááááááááááááááááááá :D:D
    Szerintem nem tudod elképzelni, hogy mennyire vártam már erre a részre. Nagyon örülök annak, hogy végre ismét egy párt alkottak, és remélem a lehető legjobban fog elsülni a dolog.
    Azt viszont meg kell ismét jegyeznem, hogy nem tudom sose eldönteni, hogy mikor-melyik történet folytatását várjam jobban :))
    Nagyon-nagyon várom a folytatást mindkettőhöz.
    puszi :]

    VálaszTörlés
  4. Jajj, én is nagyon örülök, hogy végre megpróbálják együtt! Azzal viszont nem értek egyet, hogy Kaisának nem kellene szólni! Annál jobban semmi nem motiválná, minthogy végre együtt vannak megint a szülei! És igaz, ha nem jönne össze a dolog kicsit visszavetné őt, de azért szerintem nem olyan mértékben. Akkor legalább ott lenne a tudat, hogy de megpróbálták!.. Bár mondjuk az is lehet, hogy azzal a lendülettel meghalna a remény, hogy akkor megint együtt lesznek... Na mindegy, nem tudom...
    Nagyon tetszett!
    Puszi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Kicsit késve , de írok kommentárt! Nagyon tetszett a rész!
    Imádom, hogy Kimit észhez tudták téríteni és Milával jól alakultak a dolgok!!
    A napló bejegyzés nagyon jó volt, egyre több információt tudunk meg a kapcsolatukról. Milának nem jött jól ez a gyomorrontás, de legalább már jól van...
    Kíváncsian várom a folytatást ebből és a másik történetedből is, amit egyre jobban szeretek, mert ott is kezdenek alakulji a dolgok... Én annak szurkolok, hogy Kimi legyen az a valaki, aki Nikkinek segít a világban...
    Puszi, Andika

    VálaszTörlés