2012. június 20., szerda

Love from the past

Sziasztok! Túléltem a vizsgaidőszakomat, úgyhogy újra köreitekben lehetek! :D És itt is az ígért folytatás! Kapok néhány kommentet? *.*

13. rész

„1997. január 19., vasárnap délelőtt
A tegnap este meseszép volt. Semmi kedvem nem volt elmenni bulizni, de jobban nem is alakulhatott volna. Egy-két gokartos sráccal együtt mentünk, akiket Kimi ismert. Igazából pont ezért nem akartam odamenni vele, mert Ramin kívül a többiekről fogalmam sem volt, hogy kicsodák. Kicsit durcás is voltam útközben és még az sem tudott feldobni, hogy fogta a kezem és az ujjaink is össze voltak fűzve.
-Nézzenek oda!- hallottam meg egy hangot előttünk. - Räikkönen beújított- mért végig alaposan a srác, aki kiabált.
-A barátnőm- morogta mellettem Kimi, mire mindenki meglepetten bámult rá, még én is.
-Befogtam!- emelte fel engedelmesen a kezeit a barát. - Toni Vilander- nyújtotta a kezét.
-Milana Seppälä- ismerkedtem meg vele.
Tovább már fel sem tudtam fogni az információkat, mert mindig ugyanott lyukadtam ki. Kimi azt mondta, hogy a barátnője vagyok. Ilyen titulus az életemben még nem volt, hiszen Marko úgy tartott számon, mint a „nője” vagy a „csaja”.
Nemcsak szóban mondta ki a dolgokat, hanem éreztette is velem. Odabenn beszélgetni kezdtünk az egyik asztal mellett. Vidáman nevetgéltünk és mindig nagyon odafigyelt arra, hogy én se érezzem magam kirekesztettnek attól, hogy nem voltam eddig a társaság tagja. Gondolkodás nélkül fogta meg a kezem vagy nyomott egy-egy puszit a számra, amikor kedve tartotta és soha nem ellenkezett, amikor én tettem ugyanezt. Mikor a barátai ugrattak, velük nevetett, majd a végén minden alkalommal visszavágott valami frappánssal.
Olyan 11 óra magasságában eléggé sokan voltak a helyen ahhoz, hogy elmenjünk mi is táncolni. Még soha életemben nem sikerült úgy buliznom, hogy ne irányítsanak. Kimi azonban meghagyta a szabadságomat, pedig együtt voltunk. És ezekkel az apró gesztusokkal megmutatta számomra, hogy neki tényleg fontos vagyok én is és minden, amit érzek vagy gondolok. Saját akaratomból húztam a karját a derekam köré, hogy velem táncoljon, ami számomra ismeretlen dolog volt. Éreztem, hogy mellette az életem tényleg megváltozik majd és ez boldogsággal töltött el.
-Jól érzed magad?- kérdezte, amikor egy lassú számnál maga felé fordított.
-Soha jobban- öleltem át a nyakát és hozzábújtam.
-Még soha nem volt barátnőm és nem vagyok biztos benne, hogy mindent jól csinálok- simogatta a hátamat.
-Hidd el nekem, hogy jobbat el sem tudnék képzelni- emeltem fel a fejem. Így, hogy magas sarkú csizma volt rajtam, egyforma magasak voltunk és tökéletesen a szemébe tudtam nézni. Kaptam tőle egy szívből jövő mosolyt, majd az este folyamán először csókolt meg úgy igazán. A nyakába kapaszkodtam, az ujjaimat a haja közé fúrtam és igyekeztem minél közelebb kerülni hozzá. - Úristen!- kuncogtam fel, amikor elváltunk egymástól.
-Mi az?- kérdezte, míg a vállára hajtottam a fejem.
-Csak jó veled- vallottam be. - Nagyon jó!
Feleletet nem kaptam, de el tudtam képzelni, hogy a füléig ér a szája. Nekem is jó kedvem volt, főleg mellette. A fiúk persze azonnal ugratni kezdték, mikor leültünk melléjük, de oda sem figyelt rájuk. Csak a másik számított, a környezetünk teljesen hidegen hagyott minket. Végül 2-re haza kellett mennem, ez szakította meg az éjszakánkat. A kapunkban még percekig búcsúzkodtam tőle, mire el is tudtuk egymást engedni. Alig várom, hogy délután legyen és végre megint a közelében lehessek!”

Nem volt túl sok szabadidőnk. Még a tesztek alatt is Angliába szólította a munka Kimit, hogy a kocsi fő változtatásairól beszéljenek és sikerüljön nekik megfelelően eltalálni a beállításokat. Eközben Kaisa is készült a közelgő ifjúsági országos bajnokságra, ami egyet jelentett az állandó edzésekkel. Hol a vízben, hol a szárazföldön végezte a gyakorlatokat. A húgom nagyon szorosan fogta őt, talán még egy kicsit többet is követelt tőle, mint a többi vele egykorútól, de soha nem hallottam panaszt a lányom oldaláról. És tudtam, hogy ez csak azért lehet, mert legalább olyan maximalista, mint az apja.
Nekem maradtak az otthoni teendők, miután Kimi minden cucca megérkezett. Igyekeztem úgy pakolni, hogy megtalálja a dolgait, de látni is lehessen, hogy ez egy otthon. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy hová is tegyük a díjait. Svájcban volt egy hatalmas üvegvitrin végig a falon a kupáknak, de most csak porosodtak a dobozokban és ötletem nem volt, hogy mit is kezdjek velük.
-Most éppen mi nem megy?- kérdezte Hanna-Maria, aki olyan csendben tudott közlekedni, hogy észre sem vettem az érkezését.
-Nem tudom, hogy hol legyenek Kimi kupái- válaszoltam neki.
-Akkor azért vannak hatalmas dobozok a házban?- ült le velem szemben.
-Igen- bólogattam. - Nem akarom ugyanolyanra csinálni, mint amilyen Baar-ban volt. Nem akarom, hogy bármiben is hasonlítson Jenni-re.
-Még mindig nem bírod, mi?- nevetett fel. - Nem baj, én sem.
-Legalább valaki- sóhajtottam fel.
-Tedd a lépcső mellé- rántotta meg a vállát.
-Hogy?- pattantam fel és rohantam a lépcsőhöz. A fal ugyanúgy emelkedett, ahogyan a lépcsőnk is. Bőven volt rajta elég hely, hogy egy lépcsőzetes polcrendszerrel biztos helyre pakoljam a relikviáinkat. - Ez tökéletes! Köszönöm!- ugrottam kishúgom nyakába.
-Örülök, hogy tudtam segíteni- rántotta meg a vállát. - Amúgy azért jöttem, hogy szánj rám egy kis időt.
-Mesélj!- fordultam felé lelkesen. Jó volt tudni, hogy egy újabb probléma megoldva.
-Holnap jön haza Tobias- mosolyodott el és ebből értettem a lelkesedését. A vőlegénye építészmérnök volt és hónapok óta Amerikában dolgozott. - Meg akarom lepni őt, de ahhoz be kellene szerezni néhány csinos darabot.
-Akkor irány Helsinki!- kaptam fel a cuccaimat.
Paulának telefonáltam, hogy szóljon majd Kaisának, nem vagyok itthon, utána már mehettünk is. Útközben próbáltam faggatni húgomat, hogy az esküvőre gondoltak-e már, de azt mondta, hogy jelen pillanatban az olimpiára koncentrál, amit meg is tudtam érteni. Azért abban reménykedtem, hogy az elsők között tudom meg, ha férjhez készül menni.
Helsinkiben bevetettük magunkat a butikok közé. Nagyon régen nem csináltunk már igazán csajos dolgokat együtt és eddig fel sem tűnt, hogy hiányozhat ez is az életemből. Mindent és mindenkit kibeszéltünk, órákon keresztül ruhákat és cipőket próbálgattunk. Sokan valószínűleg nem is néztek minket normálisnak, de nem tudott zavarni. Persze, a fehérnemű boltot sem tudtuk elkerülni és nem volt elég, hogy ő keresett magának néhány igencsak merész darabot, addig nyaggatott, amíg nem került hozzám is egy-kettő. Azzal magyarázta, hogy Kiminek is lehet majd néhány jó éjszakája, hiába mondtam neki, hogy közöttünk nincsen semmi.
Este hulla fáradtan, egy tucatnyi táska társaságában léptem be a házba. Kaisa a kanapén ült és félig már álmok között járva nézte a tévét. Kimerítő napja lehetett, hiszen ma volt az erőnléti edzése, ami rengeteg futásból és biciklizésből áll. Ezek után mindig teljesen ki van facsarva.
-Szia, angyalka!- ültem le mellé és simogattam meg a fejét.
-Szia, mami!- bújt hozzám. - Hoztál nekem is valamit?
-Persze- nevettem, mert tudtam, hogy ez lesz az első kérdése. - De majd holnap megmutatom. Most fel kellene menned aludni.
-Megvárom aput- jelentette ki és a szemeit is igyekezett nyitva tartani. - Hívott, azt ígérte, hogy nemsokára itthon lesz.
-Nem fog megsértődni, ha te alszol- nyomtam egy puszit a homlokára. - Ne feledd, reggel edzés.
-Tudom- motyogta. Babusgattam még egy darabig, majd sikerült magát is rávennie, hogy aludjon. Elköszöntem tőle, majd visszavonultam a szobámba, ahol lezuhanyoztam. Már pizsamában pakoltam az új dolgaimat, amikor nyílt a háló ajtaja és belépett rajta egy nyúzott Kimi Räikkönen.
-Szia!- pislogott rám.
-Szia!- mentem oda hozzá és átöleltem. - Ennyire fárasztó volt?
-Repülés, tárgyalás, edzés, tárgyalás, néhány óra alvás és a tárgyalástól kezdődött elölről- morogta.
-De már itthon vagy!- simogattam a hátát. - És annyit pihensz, amennyit csak szeretnél.
 -Elmegyek zuhanyozni- engedett el. - Aludhatok veled?
-Nyugodtan- simítottam meg a borostás arcot.
Fél óra múlva már úgy hortyogott, ahogy végigdőlt az ágyon. Befeküdtem mellé és néztem az arcát. Olyan békés volt ilyenkor. Ismertem az arcának minden apró pontját már évek óta, de újra és újra végignéztem. Most is lefeküdtem mellé és csak figyeltem. Láttam, hogy rajta is nyomott hagyott az idő, a rengeteg vita a házasságában és az állandó aggódás a lánya miatt, de ez csak még charme-osabbá tette. Mert akár bevallom, akár nem, Kimi egy vonzó és nagyon is szexi férfi.

***

(Hanna-Maria szemszöge)
Amíg hazafelé tartottam az egész napos túra után, Milán járt az agyam. Ismertem a nővéremet és a viselkedését is. Szánt szándékkal rángattam be a fehérneműk közé és utalgattam Kimire, hogy leszűrjem, mit is gondol. Mert soha nem vallotta volna be nekem, hogy kell neki az exe, de a válaszai és az, hogy fülig pirult, mindent elmondott nekem. És már tervezgettem is, hogy segítek neki. Sosem akartam kerítőnőt játszani, főleg nem az ő életében, de tudtam, hogy most lépnem kell. És azt is tudtam, hogy ki segíthet engem.
A lakásomban azonnal előkaptam a telefonom, tárcsáztam és kihangosítottam. Úgy voltam a dologgal, hogy összekötöm a kellemeset a hasznossal, így amíg beszélünk, addig el is tudom pakolni a ruhatáram új darabjait. Amint a kezembe akadt az első fehérnemű, el is vigyorodtam. Tobias imádni fogja!
-Hanna-Maria?- szólt bele az ismerős férfihang. - Baj van, hogy most hívsz?
-Szia, Rami!- köszöntem vissza. - Nem zavarlak, nincs nagyon késő?
-Nem, a srácok éppen fürdenek. De baj van?- tért vissza az előző kérdéséhez.
-Segítség kellene- vallottam be neki.
-Jól sejtem, hogy ennek sok köze van a nővéredhez és az öcsémhez?
-Bingó!- vágtam rá. Mindig megvolt hozzá az érzéke, hogy tudja, mikor van szó a testvéreinkről. - Ma egész nap Milával voltam és tuti, hogy kicsit sem közömbös neki Kimi.
-Szóval segítsünk a keresztlányunknak a tervében, hogy az anyja és az apja megint együtt legyenek- állapította meg.
-Szerintem igen- feleltem. - De te mit gondolsz?
-Akkor, amikor együtt voltak, mindent meg tudtak oldani, nem volt semmi lehetetlen nekik- morfondírozott és egyet is értettem. - Karácsonykor pedig láttam Kimin, hogy nem közömbös neki sem Mila. Én benne vagyok!
-Tudtam!- nevettem fel. - Benned mindig bízhatok!
-Talán egyszer már nem csak azért, mert ismersz, hanem mert a sógorod leszek- sóhajtott fel.
-Legyen igazad!- váltottam én is komolyabb hangnemre. - Reggel edzésem lesz, utána én viszem Kaisát suliba. Esetleg...?
-Elmegyek értetek, miután a fiúkat kitettem az oviban- egyezett bele. - Most viszont mennem kell, mert úgy hallom, hogy előjött a Räikkönen-vérük.
-Rendben- kuncogtam. - Akkor holnap! Szia, Rami, szép álmokat!
-Neked is, csajszi! Szia!- köszönt el. Elégedett voltam a megbeszélésünkkel és tudtam, hogy ha ügyesek vagyunk, a céljainkat is elérhetjük.

2 megjegyzés:

  1. Egyre több a kerítőnő!Akármit is akar Kimi és Mila már esélyük nincs nem összejönni, na nem mintha annyira ellenükre lenne ez,szerintem. :D
    Még mindig arra várok borzasztó kíváncsian,amikor kiderül,hogy ez a két ember,akiről még a vak is látja,hogy oda meg vissza vannak egymásért miért is nincs együtt,na meg,hogy miért is mentek szét eredetileg.
    Valahogy érzékem van hozzá,hogy mindig a főszereplők személyiségében találjak valamit,ami miatt nem tudom őket száz százalékig a szívembe zárni,de ez az én magán hülyeségem. :$ :D
    Viszont,ami nagyon tetszik az az,hogy ugyan ez is egy pilóta életére felépülő sztori mégis más. Más a megközelítés,vannak olyan kísérő szálak,amikre erősen lehet építeni és ugye akkor még ott van a múlt is.
    Elég sokat jártattam már a számat,de azért még azt elmondom,hogy kíváncsian várom a folytatást!:)

    Puszillak! És pihenj most egy nagyot így a vizsgáid után. :))

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon tetszett a rész, nagyon jó volt a napló bejegyzés is, Kimi tökéletes pasiként viselkedett, nagyon aranyos volt...
    Tetszik, hogy összefog a család, hogy újra együtt legyenek, de hát a vak is látja, hogy szeretik egymást!!
    Kíváncsian várom a folytatást! :)
    Puszi, Andika

    VálaszTörlés