Ismeretlen ismerős - 15-16. rész

Sziasztok! 5 komment és már itt is az újabb rész. :) Lehet egy pici kérésem? :$ Aki nem jelentkezik be, annyit megtenne, hogy aláírja nekem? Akár keresztnév, akár valami becenév, csak egy kis jelzés, jó? :$

U.i.: oldalt szavazás, ne felejtsétek! :))

-------------------------------------------------------------------------------

15. rész

Beléptem és szétnéztem a pályán. Ismerős volt a vonalvezetése.

-Nem vagy normális!- fogta meg a karom Mark.- Simán lenyom!

-Csak hiszed.- néztem rá nyugodtan.

-Hannah! Menni fog?- kérdezte idegesen Kimi.

-Heikki! Voltunk már itt?- fordultam felé.

-Itt nem, de az otthoni pálya pont ugyanilyen.- mosolyodott el egy pillanatra.

-Ez az előnyöm.- néztem nevelőapámra és Leenával az oldalamon elindultam az öltözőbe. Ott felvettem az overált, ami a bőröndömben volt. Kimentem és a kezembe nyomtak egy sisakot. Közben a pálya teljesen kiürült, mindenki a fal mellett ácsorgott. Azt hiszem, már elterjedt a párbajunk híre. Hamilton is kijött az öltözőből egy McLarenes overálban.- Szégyent hozol rájuk.- mondtam neki.

-Ne legyél olyan biztos, kislány!- nyalta meg a szája szélét. Visszafordultam a kis csapathoz. A 3 pilóta egyszerre kezdett tanácsokat osztogatni.

-Elég már!- szólt Leena.

-Köszi!- öleltem meg.- Megengeditek, hogy a saját szabályaim szerint menjek?- kérdeztem. Csak bólintottak. Beültem a gokartba és elindultam. Az érzés, amely magával ragadott, leírhatatlan. Újra tizenévesnek éreztem magam. És minden megvolt, amit a pályáról tudni lehetett. Mentünk néhány kört, hogy felmérjük a közlekedési viszonyokat. Odagurultam a falhoz és levettem a sisakom. Kimi nem volt sehol.

-Na? Hogy érzed magad?- kérdezte Heikki.

-Úgy, mint mikor régen együtt tapostuk a gépeket! Higgyétek el, nyerek!- mosolyogtam. És ekkor befutott a Jégember.

-Versenyezz ebben! Kérlek!- nyújtott felém egy sisakot. Megfogtam, körbeforgattam és nagyon tetszett.

-Ez a tiéd! Amiben versenyezni szoktál!- szólalt meg döbbenten Seb.

-Igen és nem. Ugyanolyan, mint az F-1-es bukóm, de ez a gokartos. Benn volt a szekrényemben. És tudom, hogy azt az idiótát nagyon zavarja a festése.- mosolyodott el. Egyből a fejemre húztam a sisakot és elmentem a rajt-célvonalig. Az ellenfelem már ott várt. Láttam, ahogy kitágul a szeme, mikor meglátott. A fények pedig szokás szerint kigyulladtak, majd elaludtak. A kis versenyünk 15 körös volt. A végéig hagytam neki egy lépésnyi előnyt.

-Mondtam, hogy nem kellene belevágnia. Én megmondtam!- idegeskedett Mark.

-Nagyon remélem, hogy az utolsó körben behozza.- szólt Sebastian.

-Én már nézni sem bírom!- aggódott Leena és a fejét a barátja vállába fúrta.

-Most fogja megverni!- mondta egyszerre a két finn. Nekem pedig bejött a stratégiám. Elérkeztünk az utolsó körig és már a zsebében érezte a győzelmet. Ekkor gyorsítottam és elsuhantam mellette. Mire észlelte, hogy előtte vagyok, volt 2 kanyarnyi előnyöm és a végén ennyivel nyertem. Boldogan hajtottam a falhoz.

-Te, Kimi, ki ez a szupertehetséges csaj?- jelent meg hirtelen Toni.

-Hát, haver, ő Heikki unokahúga.- nevetett Kimi. A lány ekkor parkolt le eléjük.

-És hogy került hozzá a bukód?- lépett oda Atte is.

-Ti mindenhol ott vagytok?- nevetett tovább a finn.- Amúgy én adtam neki.

Kiszálltam a gokartból, levettem a sisakom és felültem a falra Kimi elé.

-Mit is mondtatok? Hogy nem fog menni?- néztem a kis társaságra.

-Igazad volt, jobb vagy!- felelte Mark és megölelt.

-Hannah! Ők Toni Vilander és Atte Mustonen a legjobb barátaim.- mutatott a két újonnan érkezettre Kimster.

-Sziasztok!- küldtem feléjük egy mosolyt. Ekkor érkezett meg a porig alázott „bajnok”.

-Okos vagy, de nem jobb.- lépett oda hozzánk.

-Ennyire nem tudod elviselni a vereséget?- kérdezte Toni röhögve.

-Megnéznélek téged ilyen helyzetben.- szólt oda a csokimajom.

-Én gratulálnék. Főleg annak a csajnak, aki elérte a haveromnál, hogy odaadja neki a szeretett bukóját, amit nem ad még a kezembe sem, nemhogy máséba.- nézett ránk a férfi. A kezemben tartott sisakra, majd a tulajdonosára néztem. Az arca tűzvörös volt.

-Húzz el innen és be se tedd a lábad többé az országba.- pillantottam az általam megvert ellenfélre, majd visszamentem átöltözni. Előtte azért odaadtam a sisakot a tulajának.

16. rész

Ahogy becsuktuk az öltöző ajtaját, Leena máris kérdésekkel bombázott.

-Mi van köztetek?- ült le és rám nézett.

-Kire gondolsz?- tetettem az ártatlant.

-Te is tudod, Hannah. Az egyetlen emberre, aki még véletlenül sem mozdult volna el a közeledből. Mi a helyzet Kimivel?

-Ha én azt tudnám!- sóhajtottam fel.- Nem tudom, hogy mit akar. Már majdnem minden összejött, mikor azt mondta, hogy kezdjek el pasizni és ha nem találok mást, akkor majd lehet valami köztünk is.- ültem le mellé és felvettem a pólóm.

-De ez így nem normális. Szeret, nem?- nézett rám meglepetten.

-Azt mondta, hogy igen.- hajtottam le a fejem.

-Mondtad neki, hogy nem akarsz mást, csak őt?

-Mondtam hát, de visszautasított. Nekem viszont nem kell más.- tettem el a cuccaimat.

-Akkor majd beszélünk Sebastiannal és Heikkivel, hogy mit szólnak a dologhoz. De most menjünk.- állt fel és együtt kivonultunk. Még ott volt mind a hat férfi.

-Azt hittük, sosem lesztek készen.- lépett elénk Mark.

-Csak volt mit megbeszélnünk.- feleltem és odamentem a betonfalhoz. Csak néztem azokat, akik köröznek, miközben a többiek csevegtek.

-Akkor mi megyünk!- jött elköszönni Toni és Atte.

-Remélem, még összefutunk.- mosolyogtam rájuk.

-Biztos vagyok benne.- ölelt meg Toni.- Ha máskor nem, akkor azután, hogy Kimi megértette, hogy neked ő kell.- mondta már halkabban. Elköszöntek mindenkitől, majd elmentek.

-Nekünk is mennünk kellene. Anya már biztosan halálra aggódja magát miattam.- nézett Markra a Jégember.

-Előtte még beszélnünk kell.- fogtam meg a karját és kirángattam a parkolóba.

-Tegnap már megbeszéltük a dolgokat.- állt előttem és a karjait keresztbe fonta a mellkasán.

-Semmit nem beszéltünk meg! Te csak kijelentetted, hogy pasizzak.- néztem mélyen a szemeibe.

-Fiatal vagy! Meg kellene ismerned az életet!- nézett a bejárat felé.

-Miért nem ismerhetem meg mellőled?- fordítottam az arcát magam felé. Most már muszáj volt a szemembe néznie.

-Jobban jársz, ha nem így teszed.- válaszolt halkan.

-Addig nem nyugszol, amíg nem látsz mellettem valakit, igaz?- sóhajtottam fel. Nem válaszolt.- Miért akarod kínozni magad?

-Nem kínzom magam. Így lesz a legjobb neked.- indult el befelé.

-És veled mi lesz?- kiáltottam utána. A felelet már nem érkezett meg. Odabent elköszöntek a többiektől, majd kinn Mark még búcsút vett tőlem és ők el is hajtottak. A bent maradottak pedig kijöttek hozzám.

-Menjünk hozzám, jó?- kérte unokatesóm. Csak bólintottam és a kezemet nyújtottam felé. Egyből meg is kaptam a Merci kulcsait és a navigációjával épségben hazaértünk.

-Mit eszünk vacsira?- kérdeztem már benn.

-Van ötleted? A hűtőt feltöltöttem, még mielőtt elmentem.- nyitotta ki előttem a frigó ajtaját.

-Mit szólnátok egy zöldségragus tésztához?- kérdezte Leena.- Egyszerű és nagyon finom.

-Rendben!- mondta a két fiú és el is iszkoltak, hogy ne kelljen segíteniük. Ekkor csörgött a telefon. Odamentem a pulthoz és felvettem.

-Kovalainen lakás! Kivel beszélek?- kérdeztem.

-Catherine vagyok. És te ki vagy?- lepődött meg a lány.

-Hannah vagyok, Heikki unokahúga.

-Beszélhetnék vele? Elvégre is ez az ő háza.

-Adom.- feleltem a nőnek és kimentem a nappaliba a 2 mókamesterhez.