2011. november 19., szombat

Nem így terveztem - 37. rész

Sziasztok! Igen-igen, megvan a 10 komment, de mivel nem csütörtök estig gyűlt össze, csak egy szimpla részt hoztam nektek. Folytatásra most nem mondok határt... tudjátok ti: minél több és minél hosszabb kommentek, annál hamarabb fog jönni. :)

----------------------------------------------------------------

Arra kezdtem el ébredezni, hogy pici kezek játszanak a hajammal. Résnyire nyitottam a szemem és láthattam, hogy a Sebastian mellkasán fekvő Gareth csak a hajamat érte el, így azt fogta meg. Az apukája pedig némán figyelte a jelenetet, mialatt simogatta a fiúcska hátát. Óvatosan kiszedtem a hajam a baba kezéből és felültem.

- Mennyi az idő?- kérdeztem és a kicsi fiút lefektettem a helyemre.

- 11 múlt- felelte Seb, és felkelt az ágyból. - Gyorsan lezuhanyozok és felöltözöm, jó?

- Csak ne legyen rajtad túl sok dolog- mosolyogtam rá szerényen.

Megrázta a fejét egy hatalmas mosollyal, adott egy puszit és bevonult a fürdőbe. Addig én elvittem enni a kicsi babát. Legnagyobb meglepetésemre a konyhában nem volt csatatér és úgy tűnt, hogy lesz mit megennünk ebédre. Crystal éppen a tésztát szűrte le, mikor beléptünk, míg Tommi csak figyelt.

- Nem segítesz?- néztem a férfire.

- Nem tudok főzni- rázta meg a fejét. – Még az előkészületekkel is bajom van.

- Tapasztaltam- kuncogott fel a lány mellettem.

- Gyere csak!- indult meg felé a finn, de a kis Horner azonnal menekülni kezdett.

- Majd mikor te is ezt csinálod a lányokkal- adtam egy puszit a kicsi homlokára.

Megetettem és mire jól is lakott, leért az apukája, aki átvette őt tőlem. Felmentem én is zuhanyozni. Bekentem a testem rózsás testápolóval, majd felvettem egy nyári ruhát, mivel a lakásban a kicsik miatt megszokott volt a 23-24 fok, ami nekem már meleg volt. A hajamat egy csattal feltűztem és így mentem le ebédelni.

- Babóca?- öleltem át hátulról Sebit, aki az ablakon nézett kifelé.

- Alszik a szobájában- fordult meg. – Ránk pedig várnak az ebéddel.

- Menjünk- nyújtottam felé az ajkaimat, amire megkaptam a csókomat.

Az ebéd nagyon finomra sikerült, nem győztük dicsérni a lányt, hogy mennyi jóval kényeztet minket. Utána megbeszéltük velük, hogy vigyáznak a kicsikre, amíg mi elmegyünk, hogy kettesben legyünk. Egy aprócska lakáshoz vitt el Seb, amit még sosem láttam. Tipikus kis garzon volt egy konyhával, egy fürdővel és egy szobával.

- Kié?- néztem körbe. Legénylakás volt.

- Én vettem tavaly, mert sokat voltam itt is és néha elegem lett a gyárból. Pont elég arra, hogy egy kicsit egyedül lehessek- pillantott rám. – Nem fényűző, de a miénk.

- Nem kell fényűzőnek lennie- nyújtottam felé a kezem.

Megindult felém és ő is kinyújtotta a kezét. Amint elértem, összefűztem az ujjainkat és tovább húztam magam felé. Még rápillantani sem volt időm, mikor már az ajkaimat falta teljes átéléssel. Hozzá dörgölőztem, annyira, hogy egy papírlap sem fért volna közénk. Már a ruhákon keresztül is éreztem, hogy mennyire kíván engem és ez teljesen elvette az eszem.

*****

- Kivirultál- jegyezte meg apa este, mikor bementem hozzá a dolgozószobájába.

- Velem van egy hónapnyi távollét után- válaszoltam, de fülig vörösödtem, ahogy bevillantak a délutánunk képei.

- Örülök nektek- lépett oda hozzám és átölelt. – Boldoggá tesz, hogy látom a mosolyod.

- Én is akkor vagyok boldog, amikor te- pislogtam rá. – És tudom, hogy mostanában szinte semmi időnk egymásra, és ezért rosszul érzem magam.

- Kicsikém, már felnőtt nő vagy- simogatta meg az arcom a főtervező. – Van saját családod, akikre figyelned kell.

- Sosem gondoltál arra, hogy legyen valakid anya után?- léptem egy lépést hátrébb, hogy lássam az arcát rendesen. Most ő pirult el, ami meglepett. – Van valaki?

- Chloe, én…- kezdte, de végül csak leült a székébe és az arcát a tenyerei közé rejtette.

- Apa, ez nekem nem fáj- léptem mögé és a vállaira helyeztem a kezem. – Tudom, hogy nem lesz senki, akit úgy tudnál szeretni, ahogy anyát és ez nekem elég.

- Hetek óta el akarom mondani, de nem tudtam, hogy is kezdjek neki. Nem akartam titkolni előtted- nézett rám.

- Ki az?- kérdeztem izgatottan. – Ha már elmondtad, hogy van valakid, akkor avass be, hogy kicsoda.

- Linda…- sütötte le a szemeit. – A személyzeti osztály vezetője.

Gondolatban elkezdtem kutakodni, hogy kiről is beszélünk. Velem egy magas lehetett, olyan 45 körüli, csinos, vékony és vörös hajú. Szép arca volt és kedvesnek ismertem meg. Elmosolyodtam, ahogy belegondoltam, hogy ő lett a mostohaanyám. Persze, ezt nyilvánosan nem fogom megemlíteni neki.

- És mióta is titkolod?- faggattam tovább Adrian Newey-t.

- Hónapok…- mormolta úgy, hogy alig értettem meg.

- Szólj neki, hogy péntek este várjuk vacsorára- simogattam meg a vállát vidáman. – És ne keressetek kifogásokat, ideje nekem is megismernem, hogy ki csavarta el a fejed.

- Nem vagy mérges?- lepődött meg a férfi.

- Dehogy- nevettem fel vidáman. – Ha mondjuk Debbie lenne az adminisztrátorok közül a választottad, akkor nem hívtam volna meg, mert nem kedvelem. De Linda rendben van.

- Köszönöm, édesem!- mosolyodott el hálásan.

- Nincs mit köszöngetni- hajoltam oda hozzá és adtam neki egy puszit. Ahogy felemelkedtem, megakadt a szemem az asztalon heverő egyik papíron. A bal felső sarokban volt a Red Bull logója. Csak a szerződéseinken van ott a két vörös bika. – Ez mi?

- Micsoda?- kérdezett vissza gyanúsan gyorsan apám.

- Mr. Newey, lehet, hogy a világ legjobb tervezője, de engem nem ejt át- emeltem fel a lapot. – Hosszabbítasz?

- Lehet- vette ki a kezemből a papírt.

- 2014- pillantottam rá. A számokat azonnal kiszúrtam. – Nincs köze hozzám véletlenül?

- Lennie kellene?- tette el a papírt az egyik fiókba és kulcsra zárta.

- Nem érdekes- legyintettem. Adtam az arcára egy puszit, majd magára hagytam.

- Min járatod azt a gyönyörű buksidat?- érdeklődött Seb, mikor a szobába léptem.

- Apának van egy barátnője- mondtam minden érdeklődés nélkül. A világbajnok döbbenetében lezuhant az ágyra. – Linda, a személyzetiről.

- Ez most sokkolt- jelentette ki Sebi és csak bámult maga elé percekig. Mikorra feldolgozta az információt, én már az ablak előtt ácsorogtam. – Zavar téged a dolog?

- Nem, kicsit sem- ráztam a fejem tiltakozásképpen.

- Akkor van még valami- csókolt bele a nyakamba. – Mit tudtál meg, drága?

- Találtam nála egy szerződést, ami 2014-ig tart- csúsztattam a kezem az övére. – De nem mondott nekem semmit.

- Mert nem mondhat neked semmit- fordított meg. – Christian ránk parancsolt, hogy eszünkbe se jusson elmondani neked, hogy miről tárgyal velünk a csapat.

- Te is?- húztam fel a szemöldököm meglepve. Beleegyezően bólogatott. – És… Webber is?

- Nem, vele nem foglalkoznak egy jó darabig- jelent meg egy diadalmas mosoly az arcán. – Most csak azok vannak terítéken, akik fontosak.

- Azért később leszedhetem ezért Christian fejét?- bújtam oda hozzá.

- Megteheted, ha arra vágysz- puszilta meg a fülcimpámat. – De most gyere velem zuhanyozni.

- Zuhanyozni?- léptem el tőle. – Jó ötlet ez?- haraptam be az alsó ajkam és rágcsálni kezdtem.

- Chloe, ne csináld ezt velem!- mordult fel Seb és láttam, hogy kezdek az idegein táncolni.

- Nem csinálok semmit- ráztam meg a fejem. – Csak lehet, hogy nem kellene együtt zuhanyoznunk most.

Elhátráltam egészen a szoba másik oldaláig és „véletlenül” nekimentem a polc sarkának annyira, hogy leessen onnan egy könyv. Ahogy lehajoltam, Sebi tökéletesen belátott a dekoltázsomba. Nem is siettem felvenni a könyvet és a helyére tenni. Amikor újra felé fordultam, láttam a szemében a tüzet, és hogy a nadrágja szorítja.

- Én elmegyek gyorsan zuhanyozni, alig 2 perc lesz. Utána mehetsz te is nyugodtan- pislogtam ártatlanul.

Pakolásztam egy kicsit a szobában, mindent persze úgy, hogy eléggé messze legyek Sebitől, de mégis minél csábítóbban. Még nem volt pasi, aki kiérdemelte volna tőlem, hogy így kacérkodjak vele. Most az töltötte meg az amúgy is teli poharat Sebastiannál, amikor lehajoltam, hogy kutassak a fehérneműs fiókomban. Mire felegyenesedtem, már mögöttem volt.

- Rossz emberrel kezdtél, édes- mormolta a fülembe és a csípőjét az enyémnek nyomta.

- Szerintem nem- hajtottam hátra a fejem és a fejét a nyakamhoz húztam. – A megfelelő emberrel kezdtem.

- Szóval mégiscsak együtt tusolunk- fordított maga felé, majd megemelt a csípőmnél. A dereka köré fontam a lábamat és így mentünk be a fürdőbe.

5 megjegyzés:

  1. Apa és lánya is megtalálta a boldogságot! Jó fordulat, de meglátjuk mi lesz a péntekből :) Úgy tűnik a finn sem marad "pártában" :) Crystal megtalálja lassan az utat hozzá :)
    Várjuk a folytit, puszi: Timcsy

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ohhh hát egyre jobban imádom amiket írsz, nem is hittem, hogy ezt még lehet fokozni, de lehet...:D
    Hogy végre Adrian is talált magának valakit, annak nagyon örülök, és az is jó, hogy ilyen jól fogadta Chloe :)
    Seb és Chloe... nem is tudom mit írjak... a vége annyira jó volt, ahogy húzta Seb agyát... :D
    Szóval ismét csak nagyon várom a folytatást! :)
    Üdv, Andika

    VálaszTörlés
  3. Jééé ide is írok, és pont azért, hogy meglegyen a 18! :D
    Annyira édes Chloé, ahogy húzza Sebastian agyát, és megértem, hogy szükségük van egy kis egyedüllétre. Eliza meg nagyon-nagyon Apás.
    Adrian meg Seb mennyire titkolózik a szerződés miatt.
    Imádom ezta történetedet!
    Egyébként meg kell jegyeznem, hogy hiányzik Kimi!!! Kimit akarom!!! :D
    Pusz: szabus

    VálaszTörlés
  4. Én is gyorsan visszajövök, írni ide is, mert múltkor időhiány miatt elmaradt:) (amúgy hh 18 a határ? karikát is raksz majd a tetejébe?:P)
    Kíváncsi vagyok mi lehet a szerződésben, ha ennyire nagyon titkos! És hogy Markot egy ideig nem avatják be a dolgokba:D Ez tetszik, megérdemli:)
    Amúgymeg, Tommi hogy a fenébe nem tud főzni? mindenféle diétákat ír elő, de ha egyedül van akkor konzervkaját eszik, vagy rendel valahonnan?
    Puszi

    VálaszTörlés
  5. nem szoktam írni megjegyzéseket, de mindennap itt vagyok az oldalon, hogy megnézzem, van-e új rész, hisz imádom a történetedet! Teljesen bele tudom élni magam a Newey család életébe, és nagyon szomorú vagyok, amikor egyszercsak vége van 1-1 résznek : ) szóval nem is szaporítom tovább a szót, csak gratulálni tudok, nagyon jó író vagy! : )

    dorii : )

    VálaszTörlés