2011. április 21., csütörtök

Száguldó remény - 15. rész

Kivételes eset, hogy most van folytatás, mivel holnap reggel már megyek el és nem leszek gépközelben egészen hétfő estig. És lehet, hogy szemétség, de szerdán csak akkor lesz folytatás, ha több, mint 10 komment vár rám, amik hosszabbak 3 sornál. És igen, egy ember egyet írhat, ha túlcsúszik, egynek számolom... Nem kezdek el indokolni, ha valakit nagyon érdekel, akkor ír mailt vagy elolvassa itt az utolsó bejegyzést itt.

---------------------------------------------

(Mia szemszöge)

Erről egy pillanatig nem volt szó, mikor elvállaltam, hogy beszállom és segítek. Azt senki nem mondta, hogy a családomat, a barátaimat és a szeretett férfit is be kell csapnom. Nem akartam hazudni nekik, de már így is megtörténtek a dolgok. Gratulálok, Mia, sikerült az egész világot csőbe húznod.

Kiosztottam a feladatokat, majd láthatatlanul eltűntem mindenki szeme előtt. A közeli hotel tetején már vártak rám. Semmi kedvem nem volt odamenni és beszélni velük, de nem tehettem mást, mert voltam olyan idióta, hogy igent mondtam, mikor be akartak venni. Ott és akkor kellett volna elutasítanom mindent.

- Késett 25 másodpercet- nézett rám a kopasz férfi.

- Késhettem volna többet is- feleltem mérgesen. – És még mielőtt bármit mondana, szólok, hogy ki akarok szállni.

- Nem szállhat ki- jelentette ki a mellettem álló ember. – Ez nem egy olyan játék, amiből ilyen egyszerűen megszabadulhat.

- Magának játék az életem?- fordultam felé. – Játsszon a sajátjával, ne az enyémmel!

- Higgadjon le!- szólt újra a kopasz. – Semmin nem segít, ha elkezd hisztizni.

- Mi akarnak már megint?- sóhajtottam fel.

- Itt a papír. Olvassa el, jegyezze meg, égesse el- adott a kezembe két lapot, majd egy öngyújtót.

Mindent úgy tettem, ahogy kérte. Elolvastam, megjegyeztem és meggyújtottam. Néztem, ahogy a fehér lapokból a lángok hamut csinálnak. Ha minden így marad, lassan az én testemből sem marad más. Rá sem pillantva a férfiakra fordítottam hátat, hogy visszatérjek a munkámhoz.

Feltűnés nélkül tudtam a forgatagban mozogni. Bementem a szobámba és bezártam az ajtót. Elővettem két kis dobozt, amik egyformák voltak, és amikben még a pirulák is hasonlítottak egymásra. Az egyik vitamin volt, azt látta nálam Maddie előző este. A másik egy erős idegnyugtató, ami 3 szem után kimutatható a szervezetből úgy, mintha valaki régóta szedné.

Kiborítottam az asztalra a két doboz tartalmát, majd újra visszatettem mindet… a másik dobozba. A vitaminokat a dobozzal együtt elrejtettem a táskám aljára, míg a nyugtató felét a markomba öntöttem, a másik felét pedig beleszórtam a táskámba, a ruháim alá. Senki nem fogja észrevenni. Az üres dobozt visszatettem a helyére.

A kezembe vettem a kis ásványvizes palackot és lassan, tablettánként fogyasztottam el. Már elegem volt abból, amit követeltek tőlem és lehet, hogy nagyon hülyén hangzik, de inkább menekülni akartam a világból. Bármennyire szerettem a körülöttem lévőket, nem akartam tovább csinálni azt, amit eddig. Besokalltam.

Egy nagy levegő után elindultam kifelé, hogy ne itt találjanak rám, már ha lesz valaki, akinek hiányzom. Egy jó darabig sikerült elrejtőznöm úgy, hogy senki ne vegyen észre. Majd jött az a pont, amikor kezdett minden elhomályosulni. Gyengén botorkáltam össze-vissza abban a tudatban, hogy lehet, ez a vége mindennek.

Félájultan zuhantam le egy autó mellett a betonra. Próbáltam megkapaszkodni és felkelni, de mindig visszazuhantam a földre. Akkor már nem tűnt annyira jó ötletnek az, amit tettem és vissza akartam forgatni az idő kerekét. Elindultam négykézláb, hogy találjak valakit, aki segít nekem, de alig néhány méter után elhomályosult minden.

*****

(Sebastian szemszöge)

Alig aludtam valamit az éjjel folyamán. Végig csak járt az agyam a történteken. Nem tudtam, hogy miért tette Mia magával azt, amit. És nem értettem, hogy miért nem árulta el nekem, hogy bajban van. Nagyon jól tudhatta, hogy meghallgatom és bármiben segítek neki, ha szól. De nem tette meg és ez nagyon zavart.

Háttal feküdtem Maddie-nek és Tomminak, hogy ne lássák, a falat bámulom, és nem alszom. Nem segített volna senkinek, ha mi is összekapunk. Inkább csak vártam, hogy teljenek a percek és az órák, miközben mélyen magamba szívtam a lány illatát. Nem volt még egy olyan női illat, ami ennyire nekem lett volna kitalálva.

- Hé, Seb!- simogatta meg a vállam Madison. – Fél 6 van, jössz a home-ba?

- Előtte átöltözök, jó?- fordultam felé, ő pedig bólogatott.

Visszamentem a saját szobámba, ahol ott voltak a cuccaim. Kiszedtem a ruhámat, amit magamra vettem. Ahogy csuktam be a szekrény ajtaját, akkor láttam meg, hogy valami kiesett onnan. Lehajoltam és a kezembe vettem a női fehérneműt. Az a melltartó volt, amit Mia hagyott ott nekem, mikor Rocky megakadályozott minket, hogy együtt legyünk.

Egy pillanatra elmosolyodtam, de nem tartott sokáig. Ha akkor nem hagyom magára, akkor ma lehet, hogy mellettem feküdne a hotelban. Éreztem, ahogy a bűntudat végigperzseli az egész testemet. Hibásnak éreztem magam azért, mert Mia beszedte azokat a bogyókat és most ott fekszik az orvosi épületben.

Nyúzottan mentem át Maddie mellé. Még senki nem volt ébren rajtunk kívül. Benn volt a pult mögött és egy bögrébe öntött magának kávét. Mikor megfordult, láttam a kezében egy Red Bullt, amit letett elém. Tudta, hogy kell valami, ami segít nekem túlélni a napomat. Nem beszéltünk egymással, de az ő szemeiben is láttam az önvádat.

- Ideje leváltanunk Brittát- szólaltam meg, mikor az óra 6-ot ütött.

- Még 2 perc és itt lesz valaki a lányok közül. Szólni akarok, hogy ma nem leszünk Miával- dobolt az ujjával a pulton.

Amint megjöttek a lányok, Madison elhadarta, hogy mi történt, majd együtt mentünk át az orvosi épületbe. A doki elmondta nekünk, hogy nem történt egész éjjel semmit, a lány állapota stabil és valamikor 9 óra után fog felébredni. Kissé megnyugodva mentünk be a kórterembe. Az ágyra hajtva a fejét aludt Britta. Odaléptem mellé és megsimogattam a hátát, hogy felébredjen.

- Történt valami?- kapta fel a fejét és meglepve pislogott ránk.

- Csak reggel van- mondta halkan Madison és felé nyújtott egy pohár kávét.

- Akkor ideje mennem- kelt fel a sajtósom a székéről. – Ne mondjátok meg neki, hogy itt voltam, jó? Nem kell, hogy felzaklassuk. És most megyek kutatni a gyógyszer után. Seb, 10-kor riportod lesz, ne feledd!

- Ott leszek- bólintottam kedvetlenül. – Bár nem szívesen.

- Tudom- nézett még rám, majd kiviharzott.

- Ha jobban figyelek rá, ma nem fekszik itt- suttogta maga elé Maddie, mialatt odasétált az ablakhoz.

- Ha nem engedem neki, hogy mindig elnapolja a beszélgetést kettőnkről, akkor tényleg nem lenne itt- ültem le az ágy szélére.

- Szeret téged, ugye, tudod?- kérdezte halkan és láttam, hogy van egy halvány mosoly az arcán.

- Téged is imád, remélem, ezzel tisztában vagy- mentem oda mögé és átöleltem. – Kellettél ahhoz, hogy megnyíljon nekem is. És ezért örökké hálás leszek.

- Én is neked, amiért szereted- nézett rám, majd hirtelen kibontakozott az ölelésemből. – Mia?

- Hol vagyok?- suttogta még csukott szemekkel.

- Behoztak az orvosi központba, mert rosszul lettél. A gyógyszerektől- mentem oda hozzá és megfogtam a kezét, de szinte azonnal elrántotta.

- Menj innen, Sebastian, nem akarlak látni!- szegezte rám a pillantását, ami jeges volt. – És téged sem, Madison. Tűnjetek el!- emelte meg a hangját.

- De Mia…- próbálkoztam volna újra.

- Kifelé!- mutatott az ajtóra.

Maddie zokogva rohant ki. Még egyszer ránéztem Mia kemény és érzelemmentes arcára, majd a lány után mentem, hogy megnyugtassam. A kis kórház előtt zokogott a földön térdelve. Mellé léptem és a karjaimba vettem. A vállamba fúrta az arcát és rázta a zokogás. Belül én is üvöltöttem és zokogtam, de még tartottam magam, hogy támogatni tudjam őt, ha már Mia ennyire elhidegült tőlünk.

11 megjegyzés:

  1. Erre egyáltalán nem számítottam. Meg sem fordult a fejemben, hogy Mia öngyilkos akarna lenni. Kiváncsi vagyok kik voltak azok az emberek,akikkel találkozott, vajon mi volt a papírra írva és egyáltalán mi ez az egész ügy.
    Britta egyre szimpatikusabb nekem ugyan nem tűnik fel hosszú időre és gyakran, de tetszik hogy aggódik a húgáért annak ellenére, hogy nem felhőtlen a kapcsolatuk.
    A másik amitől teljesen padlót fogtam az Mia viselkedése volt miután magához tért. Még nem tudom eldönteni mit gondoljak. Vajon azért csinálta, hogy ezzel védje Maddie-éket vagy valami más miatt.
    Kiváncsian várom a fejleményeket,mint mindig. :)
    Sok puszi, Dorka

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Húúúúúúúúúú
    Mia kém? vagy valami más van a dologban? Fúú most olyannal hozakodtál elő ami totálé ledöbbentett.
    Sok mindenre számítottam, erre nem. Tátot szájjal olvastam végig, hogy most mi van???
    Még mindig nagy kérdőjelek vannak a fejem körül...

    Ellökte a barátait és a szerelmét maga mellől, ez olyan szinte érthető, hogy inkább utálják, és így könnyebb nekik is és neki is. Legalábbis az ember ilyenkor erre gondol.

    Hát nem igazán jutok szóhoz a döbbenettől, hogy mit találtál ki. =D
    Eszembe nem jutott volna, hogy így megcsavarod...

    Hát tényleg nagyon kíváncsi leszek, hogy ebből mi lesz :O

    Ígérem megbüntetem magam az eltűnésem miatt, mint Dobby!! =D

    pusz
    Goof

    VálaszTörlés
  3. AZTA! :D

    Hát Móni,ezt Virágnál várná el az ember! Én ide megnyugodni járok!! xD

    na jó,persze naná,hogy élveztem!! :D

    nekem is a kémkedés jutott először eszembe,de mivel Virág ezt már mondta, ezért én azt mondom,hogy Mia nem kémnő:D lehet,hogy csúnyán nem lesz persze igazam :D

    Mia szemszöge nekem olyan fura volt...foggalmam sincs,hogy miért.Talán mert most láttunk be a maszk mögé :)

    Sebi szemszögét szerintem most kaptad el a legjobban.:)Írtál már,de ilyen jól még nem sikerült:):):)

    De azért fura,hogy meg sem próbáltak elgondolkodni a miérten,csak úgy kirohantak és nem kérdeztek. Persze lehet,hogy ami késik,nem múlik,és nyilván azért nagy sokk lehetett ez a pálfordulás hirtelen :)

    sok-sok öleléést!!!(L) :)

    a konfliktusos

    VálaszTörlés
  4. Kémregényt akarsz csinálni belőle? Eléggé béna ötlet... nem csodálkozom, hogy senki nem ír neked kommentárt. Nincs sok fantáziád és tehetséged.

    VálaszTörlés
  5. Édes Névtelen!

    Te egyébként elolvastad az egész történetet, vagy csak két sort bele olvastál? Egyáltalán nem biztos, hogy kémnőt akar csinálni belőle, és tudod vannak a kritikusok akik negatív kritikát írnak, és vannak a szarozók akik jönnek, "ez szar" és mennek.
    Az ilyen emberekben nem nagyon van gerinc, főleg, hogy még a személyedet sem vállalod fel.

    Tehetségtelen ÍRÓ lenne Móni? Hol élsz? Olvastad egyáltalán a többit, vagy csak a balhét akarod szítani? Mert egy Real-Barca meccs után ahol kikapott a kedvenc csapatom, nem jársz jól azzal, hogy az egyik legkedvesebb írómat szarozod minden ok nélkül.

    Meséld el nekem Édes, hogy mi a fantáziátlan ebben a történetben? Mond meg hol a tehetség hiánya? Idéznél kérlek? NEM TUDSZ!
    Igazán kíváncsi lennék, hogy ki vagy és milyen firkálmányaid vannak.

    Rohadtul gerinctelen megmozdulásnak tartom ezt, mert úgy érzem, hogy ezt pont Móni nem érdemli meg.

    Móni remekül hozza a karaktereit, és nem hiszem, hogy csak így le kéne ugatnod.
    Kicsit nagy az arcod, nem gondolod? Tényleg érdekelne, mire fel egész pontosan?
    Tudsz felmutatni legalább Móni történeteit megközelítő szintű alkotást!? Nem hinném...

    Egy normális kritikán én legalábbis nem pattantam volna el, de az, hogy még indokod sincs erre a hangnemre, és ilyen szintű szarozásra az sok.

    Menj ugatni máshova, ahol vevők az alpári stílusodra, mert ez nem az a blog, ahol ilyen hangnemet hagyunk, hogy "megüss".

    A legrosszabbkor találtál ide, főleg ezzel a bicskanyitogató hangsúllyal.

    Egy kivételes írót szidsz akit nagyon szeretek, szóval nagyon vigyázz Csillagom mit mondasz és milyen stílusba. Emberekkel beszélsz és nem kutyákkal, ezzel légy tisztába!

    És ha szeretnél reagálni várom a válaszod, de ne itt keltsd a hangulatot, mert pont Móni nem érdemli ezt.
    Epekedve várom az e-mailed ha bármi komolyabb érvet fel tudsz tüntetni a "köpködésen" kívül. (gooffy02@citromail.hu)

    pápá
    Goof

    VálaszTörlés
  6. Te ki vagy,te unintelligens majom? Neked ez hol kémregény?? Azt se tudod,hogy Móni mit akar kihozni ebből,hogy mi van egyáltalán Miával!!! csak előre gyalázkodsz,a nevedet meg nem mered vállalni,paréj! Móni egy hihetetlenül jó író, még akkor kezdett el ficet írni,amikor te szerintem még azt se tudtad,mi az! Az első F1-es ficírók között van,és hidd el,sokan "nőttek fel" az ő írásain!! Nagyon kíváncsi lennék,hogy honnan szalajtottak! Iiimádom azokat,akik mennek mindig gyalázkodni mások oldalára,indokok és ész nélkül! Naagyon nem kéne Mónit szidnod,kiscsillag. Tudod,érzékeny pontomra tapintottál ezzel: aki Mónit bántja( mellesleg,el nem tudod képzelni,milyen jólelkű,ártatlan embert bántasz,aki rohadtul nem érdemli meg,pláne milyen ÍRÓT), az nálam kihúzza a gyufát,és legközelebb egy parkban találja magát elföldelve (értsd metaforikusan,vagy ahogy akarod :D) Iiismerős a stílusod: csak nem találkoztunk már? :D ha nem,elnézést kérek,akkor már két nap alatt két gyökérrel találkoztam :D
    Ha esetleg válaszolnál nekem,mucus,kérlek,ne itt tedd,mert nem akarok Móni oldalán balhét csinálni. Hidd el, most rohadtul nincs szüksége rád, meg az IQ-fighter viselkedésedre. e-mailem: schnappie@freemail.hu

    Kívánok neked intelligenciát és egy jó nagy gyomrost karácsonyra. Remélem,a Télapó hamarabb néz be hozzátok idén. :D

    Csókolat a fültövedre: Réka

    VálaszTörlés
  7. Szia

    Hát mit ne mondjak a végével megint megleptél!!
    Miért küldte el őket és akkor Mia most kémkedik valakinek??
    De az tetszett hogy a testévre ha csak féltestvére is mellette volt.
    Remélem a következő részben megtudjuk hogy miért küldte el őket.

    lon

    VálaszTörlés
  8. szia

    Én számomra ez a rész volt az eddigi legnagyobb csapás abból a szempontból hogy megint valami valakiről kiderül és az miatt mindenki szenved.
    Azt nagyon de nagyon rossz volt olvasni hogy mindenkit elüldött maga mellől.
    Jó értem én hogy HA KÉM de akkor is nem kellene mindenkit maga mellől csak úgy elmarni.
    Kiváncsi lettem volna a beszélgetésére a testvérével, de erre remélem majd sor fog kerülni és minden jóra fog fordulni.

    an

    VálaszTörlés
  9. Már alig várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
  10. Szia! Röstellem,hogy idáig nem írtam,de mindig akadt valami,ami miatt elhalasztottam..mostanáig:)Imádom az oldalad,elolvastam az összes itt lévő történetedet,és nagyon tetszik:)Én még kezdő vagyok,csak a szárnyaimat próbálgatom,és a fejlődésemhez nagyban hozzájárult a te blogod:) Szerintem hihetetlenül jól írsz,egyedi történetekkel,vicces és szimpatikus szereplőkkel.Szeretem,ahogyan fogalmazol,és szerintem az egyik legjobb író vagy:)Na de nem dicsérgetlek tovább,mert akkor biztos,hogy itt lennénk még jövő héten is..:)Szóval a fejiről: Őszintén szólva nem gondoltam volna,hogy pont Miáról derülnek ki ilyen dolgok..Nagyon meglepődtem,amikor olyan hideg volt Sebiékkel...Arra gondoltam,hogy esetleg megláthatta őket akkor,amikor ölelkeztek és ezt értette félre...De még az is eszembe jutott,hogy így akarja őket megvédeni valamitől...Vagy valakitől?Ha így van,akkor viszont Maddie-ék és ő is egyaránt szenvedni fognak...Majd meglátjuk:)Mindig teszel bele apróbb-cseprőbb csavarokat,amiktől csak még érdekesebb lesz a sztori:)
    A 4. kommenthez annyit fűznék hozzá,hogy már nagyon nagyon elegem van az ilyen idióta emberekből - és most még szépen,kedvesen és nőiesen fogalmaztam..Nem értem,hogy miért azokat kell piszkálni,akik tehetségesek,kreatívak és egyediek.Szívesen megnézném,elolvasnám egy-egy alkotását,hogy mennyire jó,ha ilyen jól tud kritizálni.A negatív kritikát ki lehet fejteni ember módjára is,nem kéne lesüllyedni egy ilyen-hogy az egyik előttem szóló csajszit idézzem- alpári szintre...Bár ez csak egy szegénységi bizonyítvány a részéről... És csak hogy tudd Móni(remélem nem gond,hogy nem a blogspot-os nevedet használom(: ),ha esetleg még nem éreztettük veled páran,akkor most mondom,hogy nagyon szeretünk téged is,és az írásaidat is,ebben benne van az,hogy megértjük,ha nincs időben friss,mert problémáid akadnak,nem hisztizünk,hanem elfogadjuk,mert emberek vagyunk,nekünk is vannak gondjaink,amik kihatnak sok mindenre.Az ilyen népművészeti agyagedényekkel pedig nem kell foglalkozni,csak irigyek,mert ők a lábad ujjáig sem érnek fel.Úgy kritizálnám én is egy kicsit,ha lenne mersze névvel írni..Megnézném,hogy ő mennyire jó..Én bátran felvállalom névvel,mindennel együtt,hogy igenis kezdő vagyok és béna,de pont azért olvasom mások blogját,hogy fejlődjek.Lehet most fújni rám,meg elhordani mindennek,sok szeretettel várom a leveleket én is,imádok vitázni idiótákkal,mert tudom,hogy nekem van igazam:D(e-mail címem:mercii.blogspot@gmail.com)
    Ez így együtt lehet,hogy kicsit sok volt,és bocsi,csak kissé felspannoltam magam...Majd megpróbálok lehiggadni:P A végére még annyit szeretnék hozzáfűzni,hogy én csodálom a kitartásotokat,mert nem könnyű egy blogot fenntartani se testileg,se lelkileg(pláne akkor,ha több is van..).Nehéz manapság egyedinek lenni,ennyi sablonos ember mellett,de Nektek sikerül! És pont ezért szeretünk titeket:) Szóval hajrá skacok,kitartás,csak így tovább<3:) Sok sok puszi: Mercii

    VálaszTörlés
  11. Jesszus,nem gondoltam,hogy konkrét kisregényt írtam..:D Azért remélem megfelel komment szempontjából..:)

    VálaszTörlés