2010. augusztus 7., szombat

Kísért a múlt - 9. rész

Némán meredtem maga elé, fogalmam sem volt arról, hogy mit kellene mondanom Sebinek. Nem tartom a legjobb ötletnek elmondani neki azt, ami közöttünk történt Kimivel. Még nem jött el az ideje a mesélésnek.

- Mióta Forma-1-es pilóta lett, azóta figyeljük együtt a pályafutását. A pókerarcából és a nyilatkozataiból az jött le ennyi év alatt, hogy neki a péntek nem számít- magyaráztam.

- Gyanús vagy te nekem- ráncolta össze a szemöldökét.

- Seb, miért Kimivel foglalkozunk?- csúsztam hozzá közelebb. – Inkább azon jártasd a buksid, hogy mikor, hol, kivel és mivel ünnepelünk.

- Ünnepelni?- csodálkozott el.

- A csapat mai legjobb eredményét érted el- vigyorogtam rá.

- Nem mellesleg az első éles bevetéseden dobogós lettél- állt meg mellettem Evangeline. – Dobjatok meg egy sms-sel, hogy mi, merre, meddig, mert rohannom kell.

- Szóval már megint fizethetem a vacsorátokat?- horkant mellettem az idősebb Vettel-fiú.

- Nem, most mi fizetjük a te vacsorádat. De csak akkor, ha ésszel válogatsz, mert nagyon hizlalót nem kapsz- jelentettem ki.

- Jó, rendben, megegyeztünk- kelt fel a helyéről. – Elmegyek, átöltözök, meg beszélek a főnökkel.

- 50 perc múlva a kocsinál?- kérdeztem, mialatt én is felálltam.

- Sietek- mosolygott, majd kaptam egy puszit.

Összeszedtem a cuccaimat, majd elindultam kifelé. Gondoltam, lassan sétálok a nyüzsgő tömegben, mert így tovább tarthat elsétálni a kocsiig és rövidebb ideig kell majd várakoznom. A sétám alatt alig jutottam el a Ferrari kamionokig, mikor megjelent a szőke fej. Már meg sem lepett, hogy ott van, ahol én.

- Sietsz valahová?- kérdezte szinte azonnal.

- Igen, a kocsihoz, hogy Sebbel el tudjunk menni ünnepelni- feleltem neki rá sem nézve, meg sem állva.

- Annyira sietsz, hogy nincs rám egy fél pillanatod sem?- kapta el a karom.

- Valamikor régen te siettél annyira, hogy reggelre eltűntél mellőlem. Akkor neked sem volt fél pillanatod rám- sziszegtem az arcába.

- Meg tudom magyarázni. És jóvá is tenném, ha hagynád- húzott magához közelebb.

- Nem akarok magyarázatot. Sem jóvátételt. Nem tudod visszaadni nekem az elveszített 6 évemet- magyaráztam neki idegesen.

Ki akartam szabadulni a karjai közül, el akartam tűnni onnan, ahol ő van. Lehetőséget akartam arra, hogy ne kelljen a karjai között lennem, ne lássam, ne érezzem az illatát, ne lehessenek kósza vágyaim iránta. De ő nem engedett és egészen addig húzott a kamionok felé, míg be nem értünk a szobájába, ahová bezárt minket…

1 megjegyzés:

  1. Halihóóó :)
    Hááát Zoé a mellébeszélést választotta Sebivel szemben. Ebből egyszer még ˝nagy balhé˝ lehet. :)
    És hát Zoé akármikor elindul sétálni, szinte mindig a Ferrari örül köt ki. Kimi pedig mintha lesné mikor érkezik, mert mindig ˝jó helyen˝ van. :)
    És azért szépen lassan kiderül a titok, kettejük múltjáról. Jelenlegi állás szerint valami olyasmire gondolok, hogy lehetett nekik 1-2 randijuk, majd mikor együtt töltöttek egy éjszakát, Kimi reggel lelépett. Magyarán míg Zoé többet szeretett volna a kapcsolattól, addig Kimi nem tervezett tovább az éjszakánál...
    Na és hát a rész vége.... Kíváncsi vagyok, hogyan folytatod tovább, na és persze a ˝valós˝ múltukra is. :)
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés