2010. augusztus 2., hétfő

Kísért a múlt - 8. rész

Boldogan vártam, hogy találkozzak végre Sebivel és gratulálhassak neki a nagyszerű eredményéhez. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyit is kell valójában várakoznom. Az első óra még nem viselt meg, számítottam a dologra, hiszen el kell mennie nyilatkozni, meg elmagyarázni a többieknek, hogy mi is a konkrét helyzet az autóval.

- Evangeline!- kiabáltam a lány után egy óra körül.

- Mondd, mi bántja a pici szíved?- fordult felém nevetve.

- Merre hagytad az egyetlen és imádott unokaöcsémet?- fékeztem le előtte, mikor beértem.

- Legutóbb Robert mellett láttam, telemetriát elemeztek- felelte.

- És mikor kaphatom vissza őt?- ültem le a pult mellé, belátva, hogy nincs esélyem.

- Talán a második szabadedzés kezdete környékén. De légy türelmes! Szólok neki, hogy amint felszabadul, keressen meg- hagyott magamra.

Bosszúsan sóhajtottam egyet, majd rendeltem magamnak egy kis spagettit ebédre. Szépen, türelmesen, nem rohanva fogyasztottam el az ételt, remélve, hogy Seb hamarabb csatlakozik hozzám. Mikor ez nem történt meg, kissé sértetten indultam el sétálni. Csak azért éreztem magam sértettnek, mert 2 percre sem jött a közelembe, hogy gratulálhassak neki.

Már éppen visszafordultam volna, mikor egy kezet éreztem meg a vállamon. Meg sem kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam, ki az és mit akar. Nem volt kedvem beszélni vele, de nem tehettem meg, hogy faképnél hagyom, mert túl sokan figyeltek minket.

- Célt tévesztettél?- fordultam felé egy valóságosnak tűnő mosollyal az arcomon.

- Nem, téged kerestelek- mosolygott rám.

- Nem kellett volna, nem akartam veled találkozni- vágtam rá.

- Tudom. De nekem sokat jelent, hogy láthatlak- nyújtotta felém a kezét, hogy megsimogassa az arcom.

- Ennyire nem vagyunk jóban- léptem hátrébb.

- Régen szeretted- mondta csalódottan, mialatt visszahúzta a kezét. – Amúgy gratulálok Sebastiannak. Megmondanád neki?

- Persze- bólintottam. – Én nem mondok semmi hasonlót, hiszen csak egy edzés.

- Akkor meg sem lepett, ami történt- jelentette ki.

- Miért lepett volna meg? Ismerem a szokásaidat. Főleg, amit én ragasztottam rád- mosolyodtam el szívből.

- Azokat a szokásokat sosem fogom levetkőzni- húzott elő a zsebéből egy kis szelet csokit. – Mark mindig el akarja venni, én meg mindig visszaszerzem.

- Csak jót akar- védtem meg a számomra ismeretlen férfit.

- Én meg téged akarlak- súgta a fülembe.

Kaptam még egy puszit az arcomra, majd magamra hagyott. Kissé kábán és magam elé bámulva néztem Kimi után, aki a csokiját majszolva tartott a saját boksza felé. Én pedig megráztam magam, majd elindultam visszafelé a BMW felé.

- Zoééééééééé- kiabált nekem a jól ismert hang, majd meg is láttam a tulajdonosát.

Nevetve futott felém, majd amint elért, felkapott és többször megpörgetett a levegőben. Nem tudtam mást csinálni, mint hangosan nevetni és szorosan kapaszkodni a nyakába. Mikor letett, meg kellett tartania, hogy ne terüljek el a lábai előtt.

- Menjünk be enni, éhes vagyok- húzott maga után.

- Te vagy a legügyesebb pilóta a világon- adtam egy puszit az arcára. Nem árt, ha egy kicsit növelem az egóját.

Sebi társaságában ültem le a home-ban, ahol ő az ebédjét fogyasztotta, mialatt közösen néztük a szabadedzést. Nagyon figyelte az időeredményeket és a pilótákat, hogy ki hogyan teljesít. Én csak néztem a dolgot, nem nagyon akartam figyelni senkire. A végén a két BMW-s a 6. és a 12. helyet szerezte meg Nick, Robert sorrendben.

- Kimi sokat javított a helyén- mutatott rá az aprócska tényre Seb.

- 16.-ból 2. Nem is rossz. De ez szokása- feleltem egy fáradt sóhaj után.

- Te meg ezt honnan veszed? – nézett rám kerek szemekkel. Azt sem tudtam, hogy miképp magyarázzam ki magam…

1 megjegyzés:

  1. Szijjjjja Monshe :D
    Nagyon megörültem ám az új résznek :) Tudom sokszor írom ezt, de mit csináljak, mikor tényleg így van :D
    Ááááh és nagyon tetszett. És jó hosszú volt. Csak olvastam és olvastam és élveztem, hogy még mindig van hátra. :) És talán most éreztem először, hogy Zoé tényleg enyhül Kimi felé. Szóval olyan kis könnyed rész volt. Szívesen használtam volna a romantikus jelzőt, de azért ott még nem tart Zoé&Kimi.
    A magyarázatot pedig epekedve várom. Szívesen látnék most bele a gondolataidba, de persze nem tudok. :D Mert most jöhet Zoé részéről egy kitalált mese is, na meg akár az igazság is. Én most az elsőre tippelnék, de persze lehet rám cáfolsz. :)
    Imááááádtam a részt!!!! Ezer köszönet érte!!!!
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés