2010. június 21., hétfő

Back again... - 57. rész

(Bonnie)

A svájci Alpok egyik eldugott városkájának a szélén található volt egy gokart pálya. Egy olyan pálya, amit mindenki jól ismert. Vagy legalábbis mi mindannyian. Meg sem tudnám mondani, hogy mennyi időt töltöttünk mi itt, együtt.

- Minden rendben, kicsim?- lépett elém Kimi.

- Persze, mindketten jól vagyunk- mosolyogtam rá.

- Akkor megnyugodtam- fektette a kezét a hasamra. A benn lévő kicsikénk pedig jelezte apró lábacskáival, hogy egyetért.

- Ide kelleni fog egy kart- tettem a kezem én is a pocakomra.

- Semmi probléma, majd beszerezzük időben- vigyorgott, majd forrón megcsókolt.

- Kimi, gyere már! Nem érünk rá egész nap- méltatlankodott tőlünk nem messze Sebastian.

- Megyek, megyek…- rázta a fejét kedvesem.

Gyorsan csatlakozott a többiekhez, majd be is pattantak a kocsijaikba. Én pedig odaléptem Hayley és Gemma mellé. Mindhárman boldogan mosolyogtunk egymásra. Egy-egy hónap eltéréssel jönnek majd a babáink. Jó lesz együtt babázni, az biztos.

Időközben a srácok szépen felálltak a rajtrácsra és megkezdték a kis háziversenyüket. Mi meg a csajokkal élénken figyeltünk.

- Kinek szurkoltok?- nézett le Liz az előttünk álló rengetek aprócska buksira.

- Hajrá, apaaaaaaaaaaaaaaaa!- mondta mind kórusban, mire nekünk nevetnünk kellett.

- Rossz volt a kérdés- jegyezte meg Tisha.

6 év telt el azóta, hogy elkezdtük a saját kis bosszúnkat. Azóta mindannyian feleségek és anyák vagyunk. Az előttünk topogó gyerekek pedig a mi apróságaink. Közöttük van a mi két törpénk és a Sienna és Robert ikrei, valamint a többiek egy-egy lurkója. És mindenkinek van egy saját hajrá pólója, amiben apunak szurkolhat.

- Anya, ki fog nyerni?- húzogatta meg a pulóverem ujját Tammy.

- Nem tudom, kincsem. De biztos vagyok benne, hogy apa hallja, ha nagyon hangosan szurkoltok neki- simogattam meg a pofiját, majd adtam neki egy puszit a homlokára.

Visszaszaladt a többiek közé és tovább kiabált az apjának, ahogy a többi kicsi is. A legédesebb szerintem a kis Ayrton volt, aki még éppen, hogy beszélt, de azt már tudta, hogy kell szurkolnia az apjának. És teljesen olyan volt, mint a legendás nagybácsi.

Az utolsó körben már nem izgultam egy picit sem. Látszott, hogy ki fog nyerni. Én ez nekünk kedvezett. Nem is tévedtem. Kimi gurult át először a célvonalon. Gyorsan megpörgette a kocsit, majd leparkolt a gyerekek előtt. Átpattant a falon, felkapta a két rosszcsontot és odajött hozzánk.

- Mit mondtam, ki nyer?- nézett rám.

- Elismerem, még mindig a legjobb vagy- mosolyogtam elnézően. Az egóját táplálnom kell.

- Mondtam, hogy a bajnok visszatér- vigyorgott, mialatt a gyerekek kuncogtak a karjában.

- Igen, megmondtad. A bajnok visszatért- gondoltam vissza az utolsó évére a rallyban, amit a csúcson hagyott abba.

- Megint- villantott meg egy szerelmes mosolyt, majd a gyerekeket letéve egy forró csókban forrtunk össze.


VÉGE

6 megjegyzés:

  1. Szia! folyamatosan olvastam sztorid, és nekem nagyon tetszett. főleg az,h. ennyi szereplő életét így tudtad levezetni, hiba nélkül. nagyon jól írsz, remélem lesz még sztorid. (:

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Eddig nem nagyon szerettem kommenteket írni, de úgy néz ki, szép lassan rákapok...
    Tetszett a sztorid, és csatlakozva az előttem szólóhoz, tényleg nagy dolog ennyi szereplő szemszögével végig vinni az írást. Bár meg kell jegyeznem, hogy a végére már leredukálódott a számuk :-)
    Lesz újabb történet? A magam részéről, szívesen olvasnék még tőled!
    Üdv:
    Freya

    VálaszTörlés
  3. Vége? :O Hűha... Hiányozni fognak a bosszúéhes csajok. :D
    Szerintem is nehéz lehetett ennyi karakter, és pláne ennyi szemszög, de fantasztikusan megoldottad! Illetve remélem, a jóslatod beválik, és Kimi azért fog még rallyzni, és a csúcson abbahagyni. ;)

    Puszi: A.J.

    VálaszTörlés
  4. szija
    mindig olvastam a töridet. és ne haragudj h nem írtam komikat, de nem nagyon tudtam mit írni:D tudom hülye vagyok de nem ez a lényeg!
    imádtam a törid, és sajnálom h már vége =(
    rem írsz még majd másik töri(ke)t is!!

    puszii. ŁŁ

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Fülem-farkam behúzom, és úgy kérek elnézést, hogy csak az utolsóhoz írok véleményt :)
    Talán az 52. részt olvastam először, és egy éjszaka alatt végig is "nyálaztam" utána a részeket :)

    Egyébként csatlakozom az előző kommentekhez, zseniális, hogy ennyi szálat mennyire jól összefogtál, kézben tartottál.
    A végéhez pedig csak ennyit: a próféta szóljon belőled :)

    Kíváncsian várom a további történeteid is, igyekszem kommentelni :)

    VálaszTörlés
  6. Szijjjja :)
    Na itten most elnézést kell kérnem, mert lemaradtam az utsó részről :( Persze tudom nem nagyon, de bánt a dolog.
    Szóval nagyon tetszett a befejezés, mint ahogy az egész regény. Köszönöm szépen, hogy megírtad és azt is, hogy olvashattam.
    Egytől egyig szerettem az összes regényedet és ezzel sem volt ez máshogy!!!!
    És hát ami Kimit illeti. Mikor nézem az F1 -s hétvégéket akkor hiányzik, de aztán meglátom a széles mosolyú fényképeket a Rallys hétvégékről és tudom, ott kell neki lennie. Az az Ő világa.
    Visszatérve a regényhez... Gratulálok hozzá! Nekem is nagyon tetszett, hogy váltogattad a szemszögeket. Meg úgy az egész az első betűtől az utolsóig.
    Millió puszi,
    Réka

    VálaszTörlés