Kísért a múlt - 45. rész

Ha már mindenki megjegyezte, akkor csak annyi: SEBI POOOOLE!!!! (L)

-----------------------------------------------------------------------------


Igyekeztem a kezemben a ruháimmal eljutni a fürdőbe, ahonnan valahogy megpróbáltam volna jelezni valaki felé, hogy mentsen ki. Csak azzal nem számoltam, hogy egy Forma-1-es pilótától akarok menekülni. A gyorsasága az autón kívül is rendkívüli volt. Még az ajtó előtt elkapta a karom.

- Eressz el!- kapálóztam maga előtt.

- Zoé, hallgass meg!- ölelt magához szorosan.

- Eressz már el!- ütöttem a mellkasát, amennyire csak tudtam. – Miért nem azzal kezdted, hogy csak még jobban meg akarsz alázni? Miért hitegettél megint? Jól esik, hogy látsz teljesen tönkremenni?

- Kicsim, nyugodj meg!- szorított még jobban magához. – Addig nem tudunk beszélni.

- Hagyj békén végre! Örülhetsz, láthatsz összetörve- löktem el magamtól.

- Gyere, öltözz fel, mert megfázol- nyújtott felém egy pólót.

Bármennyire utáltam abban a pillanatban, elfogadtam a felém nyújtott pólót. Belebújva megéreztem az illatát, ami a történtek ellenére vonzott és felkeltette bennem a vágyat iránta. Utáltam magam azért, mert még mindig képes vagyok őt szeretni teljes szívemmel, pedig már összetört, ahol csak tudott.

- Elmehetek végre?- indultam volna el az ajtó felé.

- Nem, mert félreértettél- vette ki a kezemből a ruháimba, majd lenyomott a mögöttem álló fotelbe. Elém guggolt, a kezeivel a térdeimen támaszkodott. – Kicsim, teljesen félreértetted a helyzetet. Nem akartam semmi rosszat.

- Most komolyan elvárod, hogy elhiggyem?- néztem rá kétkedve.

- Szeretlek, teljes szívemből- cirógatta meg a lábam. – És kívánlak, el sem tudod hinni, hogy mennyire. De nem így akarom.

- Ezzel mire akarsz célozni?- lepődtem meg.

- Csak annyira,- kelt fel előlem – hogy az első közös éjszakánk tökéletes lesz. Hogy minden olyan legyen, mint a legszebb álmaidban. Egy olyan éjszaka, amit nem fogsz elfelejteni.

- Komolyan?- pislogtam rá a könnyeim mögül.

- Te vagy a világ legcsodálatosabb nője, aki valami hatalmas csoda folytán engem szeret- kapott fel a karjaiba. – Mindent meg akarok adni neked, hogy boldog lehess.

- Sajnálom- fúrtam a fejem a vállába. – Túlreagáltam a dolgot, pedig nem kellett volna.

- Félreérthető volt a dolog, amit én okoztam- fektetett le a puha ágyba. – Ígérem, hogy erre odafigyelek a közeljövőben.

- Én meg egy fruskaként viselkedtem- húztam a fejemre a paplant.

- Már mindketten okosabbak vagyunk, és nem fogjuk elszúrni- küzdött meg velem, hogy a takaró ne legyen a fejemen.

- Remélem, hogy Seb sem fogja elszúrni- jegyeztem meg.

- Nem hinném. Szereti Evangeline-t és Angel is tudja ezt. Minden rendben lesz velük. Majd reggel kifaggathatod- adott egy puszit a nyakamra.

- Jó, majd megteszem- fordultam felé, majd a mellkasát párnaként használva álomvilágba távoztam.