Kísért a múlt - 40. rész

Fél óra múlva csak feküdtünk az ágyon egymás mellett és néztük a másikat. Imádtam látni, ahogy csillogott a szeme, a szívem minden dobbanása az ő nevét zakatolta. A gyönyörű kék szemek felém sugározták azt a mélyről jövő szerelmet, amit én is éreztem minden porcikámmal.

Nem kellettek szavak. A csönd, ami körbevett minket, elmondott minket. Nem volt rajtam sok ruha, de éreztem, hogy a közöttünk pattogó szikrák mindent felforrósítanak. És mikor az ajkaink találkoztak, azt hittem, hogy a mennyekben vagyok és minden tökéletes.

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy, velem- simogatta meg az arcom Kimi.

- Én sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok- nevettem fel.

- Kimi, benn vagy?- kopogott az ajtón az a személy, akiről nagyon nem akartunk tudni.

- Egyszer meg fogom fojtani- suttogtam a férfinek, mialatt felálltam.

- Segítek benne- súgta Kims válaszul.

Gyorsan felkeltünk, majd én bementem a fürdőbe. Előtte azért az albumunkat visszazártuk a fiókba, amiben eddig is rejtőzött. És persze megosztottam a férfivel az ötletemet, hogy miként is védjük ki a bajokat. Majd a fürdőben elővettem a nálam lévő szemceruzát és szemhéjpúdert, majd elkezdtem megalkotni az álcámat üzenetírás közben.

„S.O.S. Jenni itt van. Kellenél te és szólni kellene Sebnek, hogy jelenleg látványosan utál engem. Z.”

„2 perc és ott vagyok. Sebinek szólok, te meg addig próbáld kihúzni. E.”

Gyorsan elkészítettem a sminkemet, ami sikerült olyan jól, hogy bárki elhiggye, hogy most bőgtem egy csomót, és megpróbáltam eltüntetni a nyomait. Előkaptam egy zsebkendőt, majd hangosan kifújtam az orromat és teljesen megtörve kimentem a Räikkönen házaspárhoz.

- Ő meg mit keres itt?- kérdezte Jenni vádlón.

- Jobban vagy?- lépett mellém Kimi mit sem törődve a feleségével.

- Nem- ingattam a fejem és sírásra görbült a szám.

- Mi történt?- jött mellém a nő és megpróbált kedvesebb lenni.

- Sebastian… és én… összevesztünk… nagyon- zokogtam a zsebkendő takarásában. – Még soha nem volt ilyen.

- És hogy kerülsz ide?- nézett fel a férjére.

- Majdnem összeesett itt, a szobától néhány lépésnyire. Csak beengedtem, hogy jobban legyen- felelte a Jégember. Ekkor rontott be Evangeline.

- Annyira sajnálom, Zoé!- ölelt meg. – Most osztottam ki teljesen, de nem nagyon értette meg.

- Sosem fog megbocsátani…- suttogtam magam elé és zokogást színlelve távoztam.

Szerencsére nem nagyon tűntünk fel senkinek, így amint visszaértünk a BMW-hez, lemostam a sminkemet. Utána Seb és Angel berángattak a lány irodájába és követelték a teljes, hosszú verzió elmesélését. Miután kiörömködték magukat, feltették a legkézenfekvőbb kérdést: Mi lesz Laurent-nal?