Szombatig szinte minden perc elrepült mellettem. Alig rémlett fel előttem, hogy mi is történt velünk. Arra valóban nem sikerült rávennünk Evangeline-t, hogy hanyagolja a munkáját, de abba hajlandó volt beleegyezni, hogy csatlakozzam hozzá és segíthessek neki. Ha valami egy kicsit is stresszesebb volt, én csináltam meg.
Nagy segítség volt mindebben Gino és Laurent is. Sebastian pedig odafigyelt arra, hogy barátnőm megfelelően sokat pihenjen, és ne dolgozza halálra magát. A lány emiatt kicsit zabosabb volt, de Seb meglepően higgadtan és felnőttként kezelte a dolgokat. Iszonyatosan büszke voltam rá és ezt közöltem is vele.
Majd eljött végre az időmérő edzés, amikor sikerült leülnöm egy kicsit a nagy rohanás után. Belegondoltam, hogy aznap még nem is ettem, de valamiért már nem volt hozzá energiám egy pici sem. De mintha Seb és Timo (aki a másik tesztpilótánk volt) kitalálták volna a gondolataimat, elém tettek egy nagy tányér gyümölcssalátát, mivel tudták, hogy ennyi hajtás után a könnyű ételeket szeretem.
- Ki fog nyerni?- nézett körbe barátnőm a kis társaságon.
- Csak halkan merem kijelenteni, hogy nem hinném, hogy a BMW- súgtam nekik, de mindenki egyetértett.
- Nem szeretnék senkit megbántani, de nem itt leszek bajnok- súgta most Sebi.
- Még szerencse, hogy a legtöbben dolgoznak- kapott egy taslit Timotól.
- Vagy úgy tesznek, mint akik dolgoznak- érkezett meg mellénk Gino. – Esetleg csatlakozhatom?
- Csak nyugodtan- bólintottunk, így ő is mellettünk izgulta végig az időmérőt.
A végső győztese a napnak Felipe Massa lett, őt követte Alonso, majd jött Kimi. Nick az 5., Robert a 7. helyet szerezte meg, ami egész jónak volt mondható, hiszen megvertük a Renault-t, bár én kételkedtem abban, hogy a francia márka autója elég jó. Nem láttam bennük potenciális veszélyt. (Tegyük hozzá, hogy bennünk sem.)
Mikorra visszaértünk a hotelbe, már este 8 volt. Kicsit még a pályán bolondoztunk és emiatt húzódott el az idő. Laurent-nak nem is nagyon tetszett a dolog, mivel meg volt beszélve egy közös vacsi, de lemondtam, tekintettel arra, hogy vissza sem értem volna. A duzzogását mindenki észre is vette.
- Most mi baja van?- kérdezte Eva, mikor kedvesem magunkra hagyott minket.
- Azt hiszi, hogy Kimi karjaiban voltam egészen eddig- rántottam meg a vállam.
- Nekem tetszik az elmélete- hallottam meg a Jégembert magunk mögött.
- Nekem meg iszonyatosan elegem van a kétértelmű megjegyzéseidből- feleltem morcosan.
- Zoé, nem akarnád meghallgatni őt?- vetette fel a lány mellettem.
- Nem tudom, hogy mivel tömte tele a fejed, de én nem vagyok vevő rá- fordítottam hátat nekik és egyedül szálltam be a liftbe.
A szobámban lezuhanyoztam, majd addig kutattam a csomagjaim között, mígnem megtaláltam a keresett selyem hálóingemet. Az a fajta darab volt, ami minden pasit elcsábított volna. Gyorsan magamra kaptam a megfelelő selyem alsóneművel egyetemben, majd belebújva a köntösömbe, elhagytam a szobámat.
A folyosóra kiérve sikeresen összefutottam a kedvenc vörösömmel, aki hatalmas szemeket meresztett a fedetlen combjaimra, majd nyelt egy hatalmasat, jelezvén, tudja, mi lapul a pamut alatt. Cinkosan rámosolyogva tettem meg a néhány méteres utat, hogy kopogjak a megfelelő szobaajtón.
- Zoé, te mit keresel itt?- lepődött meg kedvesem, aki félmeztelenül nyitott ajtót.
- Nem lenne kedved enyhíteni a magányomat?- simítottam végig kacéran a meztelen felsőtesten.
- Másra sem vágyom- húzott be a szobába…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése