Iszonyatosan szúrtak a szemeim, mintha soha nem nyitottam volna ki őket. Most is megpróbálkoztam ezzel az egyszerű és mindennapi művelettel, de nem sikerült. A következő, amivel próbálkoztam, a kezem volt. De alig mozdítottam meg azt, éreztem, ahogy a tűk könyörtelenül fúródnak még mélyebbre a bőrömbe. Fájdalmas nyögés hagyta el az ajkaimat.
- Melody?- hallottam a fülem mellett a vágyott hangot. – Kicsim, ébren vagy?
- Seb- suttogtam magam elé teljesen hitetlenül, mivel nem láttam őt.
- Én vagyok, kicsim. Nyisd ki a szemed!- kérlelt szelíden, mialatt az arcom simogatta.
- Nem bírom. Szúr- panaszoltam.
Feleletet nem kaptam, de az arcom simogatását nem hagyta abba. Majd még tovább ment, mivel apró csókokkal hintette be az egész arcom. Végigcsókolta a homlokom, az arcom mindkét oldalát, az állam vonalát, a két szemem, majd az orrom. A végén pedig kaptam egy óvatos és rövid csókot a számra. Majd megszűnt a kényeztetés.
- Kimennének, kérem? Megvizsgálom a kisasszonyt- hallottam meg az orvosom hangját.
Utána jött egy ki szöszmötölés, majd az ajtó nyílása és csukódása. A doki pedig nekilátott a vizsgálatnak. Nem volt kellemes, mikor a hegemet tapogatta végig, azt pedig végképp utáltam, hogy a kis lámpájával a szemembe világított. De szerencsére utána megemberelte magát és csöppentett valamivel a látószervembe, így a szúrás múlni kezdett. Sűrűn pislogtam és lassan eljutottam odáig, hogy megláttam az arcát. Mosolygott egyet, majd magamra hagyott.
- Végre újra velünk vagy- telepedett le mellém Seb és Kimi is.
- Pocsékul néztek ki- feleltem nekik rekedt hangon. – Mikor aludtatok utoljára ágyban?
- Tegnap- mondta a Jégember. – Sebas meg tegnapelőtt.
- Nem éppen úgy látszik – jegyeztem meg jókedvűen. – Hol van Sebi?
- Tomminál alszik. Már egészen megszokta, hogy 3 szobája van- felelte Ő.
- Mégis hogy lenne 3 szobája?- kérdeztem meglepetten.
- Minden nap más vigyáz rá éjjel. Így minden nap más szobában alszik- magyarázta Kimster.
- Milyen nap van ma?- tértem át egy más témára.
- Szeptember 13. , csütörtök, hajnali fél négy- sorolta az én nagy Ő-m.
- Miért vagy itt? Neked Monzában lenne a helyed- néztem rá mérgesen.
- A délelőtti géppel megyek. Meg van beszélve a csapattal. Addig akarok veled lenni, ameddig csak lehet- fogta meg a kezem és belecsókolt a tenyerembe.
- Spa-t is kihagyta volna miattad- árulta be őt Kims. – Szerencsére a kicsinyített másának volt annyi esze, hogy elküldje oda.
- Az én drága hercegem- lábadt könnybe a szemem.
- A dokik szerint még egy hónapot itt kell koplalnod- vetett fel egy új témát a finnek nagysága.
- Ez ugye valami hülye vicc? Haza akarok menni- jelentettem ki.
- Nem vicc. És haza sem mehetsz- felelte Sebastian. – Vettem egy házat ennek a lököttnek a tőszomszédságában. Éppen felmérik azt, hogy miket kell beszerezni a sterilizálásához. Mire kiengednek, kész is lesz minden.
- Akkor most mi…?- kérdeztem félve, remegő hangon.
- Mi elkezdjük végre azt az életet, amit terveztünk három éve- mosolygott Seb. – De ezt ráérünk megbeszélni. Most inkább aludj még, rád fog férni. Főleg, ha megjelenik a legapróbb Vettel.
Nem kellett kétszer mondania, már vissza is feküdtem aludni. Becsuktam a szemeimet és vártam a megnyugtató álmot. Azt még éreztem, hogy a két fiú elhagyja az ágyamat, de Seb kezét nem engedtem el egy pillanatra sem. Majd a jóleső tudatlanság világába süppedtem. Ebből a világból csak akkor tértem vissza, mikor két aprócska kéz cirógatta az arcom. A szemeimet kinyitva láthattam is az imádott gyermekarcot.
- Anya!- mosolyodott el a kicsi fiam. – Tudtam, hogy betartod, amit ígértél.
- Mindig betartottam- mosolyogtam rá és lehúztam magamhoz egy puszira.
- Igen. Apa is velünk van- nézett fel a férfire, aki ott állt az ágy mellett.
- Ezt ne nekem köszönd- simogattam meg az arcát. – Nem én vittelek el hozzá.
- Nem baj- vigyorgott tovább, mialatt leült mellém.
- Mikor kell menned?- fordultam Őfelé.
- Lassan indulnom kellene a reptérre, de nem nagyon akarózik…- mosolyodott el.
- Megy veled valaki?- néztem a fiúkat, de csak nemleges fejrázást kaptam. – Miért nem?
- A szüleid megpróbálnak kihasználni minden alkalmat arra, hogy elvigyék Sebit, mikor Sebastian nincs vele. Inkább rá vigyázunk- magyarázta Tommi.
- Akkor most változtatunk- döntöttem el. – Tommi, te mégy Sebbel, Kimi meg óvó bácsit játszik a kedvemért- vigyorogtam rájuk.
- De…- kezdte volna kedvesem, viszont leintettem.
- 4 éve itt nyertél először. Ismételd meg a diadalt nekünk- kértem a férfit.
- Ha feleségül akarom venni, emlékeztessetek arra, hogy milyen is valójában- morogta a fiúknak, majd búcsúzóul hosszan csókolt.
Szijjja :)
VálaszTörlésOlyan igazi könnyed rész volt most ez :) És be kell vallanom, hogy már tegnap este elolvastam, csak nagyon fáradt voltam, így a komi mára maradt. Szóval nekem nagyon tetszett, de valahogy bennem van, hogy esetleg az utsó részben történik valami Melodyval... Persze reménykedem a HappyEnd -ben, nem azért írtam.
Sebet bírtam, mikor elmondta, hogy a ˝lökött˝ mellett vett házat. :) Óh és továbbra is tetszik, mikor Melody ˝Ő˝ -ként említi Sebet.
Egyszerűen tökéletes rész volt!!
Kíváncsi vagyok a befejezésre :)
Millió puszi,
Réka
Ui.: Olvastam a folytot a másik oldalon, oda kicsikét később tudok majd írni komit, de még ma :)