Kísért a múlt - 33. rész

Laurent egyszerre volt tökéletes úriember és kiéhezett szerető, ahogy kettesben maradtunk. A mozdulatain egyszerre éreztem a sürgető vágyat és a gyengéd érzékiséget. Minden mozdulatával egy kicsit engem is felizgatott és arra bátorított, hogy jól cselekszem. Már egészen belemelegedtünk volna a dologba, mikor kopogtattak.

- Maradj!- húztam magamra a férfit és csókokkal kényeztettem az ajkait.

- Nem szándékoztam itt hagyni téged- mormolta a nyakhajlatomba, mivel ott kezdett csókolni.

Bárki is volt az, kitartó ember lehetett, mivel 5 perc múlva még mindig az ajtón kopogtatott. Már kezdett nagyon elegem lenni belőle, így megkértem kedvesemet, hogy szép szavakkal küldje el a francba azt, aki megzavarta a szerelmünk beteljesedését. Ekkor már ő is tudhatta, hogy ma nem lesz folytatás.

- Mit akarsz itt?- kérdezte az ajtóban álló, számomra ismeretlen személyt.

- Beszélni szeretnék a barátnőddel- felelte a férfi, akinek ismertem a hangját. – Mindösszesen egy tanácsot szeretnék kérni.

- Miben tudnék én neked segíteni, Mark?- léptem kedvesem mögé és átöleltem a derekát.

- Bezárkózott és valami istenverte finn idiótaság szól a szobájából, ami zavar néhány embert. Mit tudok ilyenkor csinálni?- érdeklődött a férfi teljes nyugalommal.

- Te semmit- sóhajtottam fel. – Ide most én kellek.

- Kicsim, ugye nem fogsz odamenni?- érdeklődte gyanakodva Laurent.

- De. Sietek vissza hozzád- adtam az ajkaira egy csókot.

Gyorsan visszamentem a szobámba, ahol magamra kaptam egy pólót és egy farmert, amiben kényelmesen tudtam követni Markot egészen Kimi lakosztályáig. Már a liftben hallottam két emelet között az üvöltő finn zenét, ha nem csalt az emlékezetem, akkor Lordit. Nem éppen kellemes annak, aki nem szereti.

Az ajtó előtt megpróbálkoztunk a kopogással, majd a dörömböléssel, de egyik sem használt. Nem volt valami kecsegtető a helyzet, ezért más taktikát választottam. Pötyögtem neki egy sms-t („Itt vagyok a szobád előtt, hallgattasd el ezt a valamit és engedj be!), majd vártam. Fél pillanat múlva csend lett.

- Innen elintézem- néztem az edzőre.

- Nem szívesen hagynám veled kettesben- kontrázott.

- Talán akkor nem engem kellett volna hívnod- morogtam és tovább nem érdekelt, mert nyílt az ajtó. – Irány vissza!- mutattam Kiminek, majd bemasíroztam utána és becsuktam az ajtót. – Te mégis mi a büdös francot képzelsz magadról? Tőled zeng az egész hotel, te idióta! Nem érdekel, hogy nem tetszik valami, intézd el magadban kulturáltan.

- Tudod, mi nem tetszik?- préselt neki az egyik falnak. – Az nem tetszik, hogy az a ficsúr ott érint meg, ahol akar és nekem nem engeded. Ő semmit nem tud rólad, így semmit nem is adhat neked.

- Mert te adhatsz, ugye?- kérdeztem vissza gúnyosan.

- Többet, mint hinnéd- suttogta a fülembe, majd elkezdte a nyakam csókolgatni.

Nem volt részeg, de még csak nem is ivott. Éreztem a leheletén, hogy teljesen tiszta és kibontott üveg alkohol sem szerepelt sehol. Az egészben a legrosszabb az volt, hogy ami történt, az elindított bennem valamit. Mivelhogy a kezei igencsak dél felé kalandoztak, ismervén a legérzékenyebb pontjaimat.

Jóleső és egyben vágyakozó sóhaj szakadt fel a torkomból, mikor az ajkai a kulcscsontomat kényeztették. Hagytam magamnak, hogy egy pillanatig gyenge legyek, majd nagy nehezen ellöktem magamtól. Távozás előtt még odavetettem neki egy: „Zuhanyozz le és feküdj le aludni, mert holnap futam.” stílusú mondatot, majd a liftig meg sem álltam.

A felvonóban zaklatottan dőltem neki a kabin falának, mivelhogy felrémlett a keddi álmom, ami nem itt ért véget, hanem az ágyában… meztelenül… egymásba feledkezve…