Kísért a múlt - 44. rész

Sziasztok! Mivel a kommentek kicsit megfogyatkoztak, ezért a következő részhez szeretnék kérni 4-5 kommentet ösztönzésként magamnak. :P

-------------------------------------------------------------------


Nem kellett csalódnunk a helyben. Nem csak első pillantásra nézett ki jól. A zene olyan volt, amit szerettünk, és amire lehetett táncolni. Az italok jók voltak és nem is voltak drágák. A hangulatról pedig nem is kell beszélni. Azt hiszem, elég csak annyit mondanom, hogy fergeteges egy bulin vettünk részt.

Kb. 25-nél hagytam abba annak a számolását, hogy mennyien próbálkoztak be nálam. Ha a mindenki által felajánlott „Meghívlak egy italra!” felajánlást elfogadom, akkor fél óra alatt annyira padlón lettem volna, hogy külön brigád kellett volna a szállodába szállításomhoz. De a kezdő alkoholmennyiség után semmit nem ittunk.

Inkább a parketten mutattuk meg a (nem)létező tánctehetségünket. A két fiú az elejében nagyon nem akart csatlakozni hozzánk, de nem tartott sokáig meggyőzni őket. Elég volt Evangeline-nel karöltve elmenni táncolni. Együtt, kissé erotikusan mozogva pillanatok alatt magunkhoz csábítottuk a pasikat.

Imádtam, ahogy Kimi erős kezei átölelnek és közben végig a nyakam csókolgatja. Mindent elkövetett, hogy ne tudjak másra figyelni, csak rá. De nem is akartam mást, csak őt. És ezt bizonyítottam is neki, hiszen senki nem tudott elcsábítani mellőle. Az ő ölelése, az ő csókjai voltak azok, amiknek nem tudtam nemet mondani.

Végül fél 1-kor kértem arra, hogy menjünk vissza. Seb és Eva már több, mint egy órával előttünk távozott. Mi kitartóak voltunk, de így is korai távozóknak számítottunk. Kicsit sem érdekelt a dolog, hiszen minden vágyam az volt, hogy kettesben lehessek Kimivel.

A szállodában az ő szobájába mentünk, tekintve, hogy a délután folyamán átpakoltam minden holmimat hozzá. Másnap este úgyis megyünk Sebbel haza, Németországba a keresztszüleimhez. Addig pedig minden időmet vele akarom tölteni. És ezt jeleztem felé is.

Alig csukódott be az ajtó mögöttünk, rávetettem magam Kimire. Belecsimpaszkodtam a nyakába és csókolni kezdtem az ajkait. Nem tiltakozott a drága, azonnal megadta magát nekem. Pillanatokkal később már a karjaiba kapott és az ágyhoz cipelt, ahová lefektetett, majd fölém feküdt.

Ahogy a teste nekem feszült, éreztem, hogy kezdem elveszíteni a kontrollt önmagam felett. A tudat pedig, hogy még mindig ennyire kíván (ezt tudatta a nekem feszülő igencsak szűk nadrágja) imponált nekem. Vele akartam tölteni az éjszakámat, olyan szenvedélyesen, mint régen.

Türelmetlenségemet az bizonyította, hogy alig feküdtünk le az ágyra, már a pólóját rángattam le róla. Ő sem nagyon volt türelmes, a felsőmet pillanatok alatt lekapta rólam. A nadrágokkal mindketten szenvedtünk egy kicsit, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy fehérneműben csókoljuk egymást.

Sikeresen át tudtam forgatni a hátára Kimit és a csípőjére ültem. Láttam a szemében azt a régi csillogást, amit minden alkalommal sikerült kihoznom belőle. Csak figyeltünk egymást, de a szavak nem is kellettek a megértéshez. Bőven elég volt látni a másikat. Újra 18-nak éreztem magam. Egy olyan lánynak, akinek mindent megadott az ég egy férfiben összegyúrva.

A kezem elkalandozott a kidolgozott mellkason, ami szaporán emelkedett és süllyedt. Az ujjaim alatt éreztem a szapora szívverését is, ami megint elindított bennem valamit. Gyorsan kikapcsoltam a melltartómat, ami a sarokban végezte, mikor elhajítottam. És láttam Kimi szemében a vágyat.

Lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. A csók, amelyet kaptam, mindent megért. A kezem elindult a testén bizonyos lentebb lévő régiók felé. Alig választott el minket két vékony anyagdarab, amitől mindenképpen meg kellett szabadulnunk. Kimi azonban elkapta a kezem és megállított.

- Nem… most nem!- rázta meg a fejét.

Egy pillanatig csak bámultam rá anélkül, hogy felfogtam volna, mit is mondott. Mikor elkezdtem megérteni a mondatát, a testemet elöntötte a szégyen. Lemásztam róla és a kezeimmel takartam a fedetlen kebleimet. A sírástól fojtogatva próbáltam összegyűjteni a ruháimat és bemenekülni a fürdőbe, mielőtt nyíltam felzokogok.