Kísért a múlt - 38. rész

Komoly, mindent megváltoztató, mindenki számára érdekes folytatás = 4 komment után. :)

-------------------------------------------------------------------------------

Reggel kéz a kézben mentünk le az ebédlőbe Laurent-nal. Nem éppen erre vágytam, főleg azután nem, hogy alig aludtam valamicskét az éjjel. Végig azon kattogott az agyam, hogy mit is érzek és ez min változtat. Mert változnia kell mindennek, ebben biztos voltam. Úgyhogy volt min elmélkednem.

Még szinte be sem léptünk a szálloda éttermébe, már minket bámult a „kedvenc” szépségkirálynőnk. Éppen Kimi társaságában állt a svédasztal mellett és válogatta a reggelijét. Mi is odamentünk kedvesemmel és ekkor jött életem talán legjobb színésznői alakítása.

- Sziasztok!- köszöntünk nekik kedvesen.

- Sziasztok!- nézett fel Kimi. – Ő a feleségem, Jenni- mutatott a nőre, aki „szívből jövő” mosolyt villantott felénk. – Jen, ők pedig Zoé, Sebastian rokona és Laurent, FIA-s munkatárs.

- Igazán örülök!- nyújtotta felém a kezét, majd kaptam két puszit is, mikor kezet fogtunk.

- Én is örülök, hogy végre ismerhetlek- mosolyogtam nagyon szépen, a két pasi meg csak bámult. – Kimi már sokat mesélt rólad.

- Valóban?- villant a férfi felé a szeme.

- Azt hiszem, hogy minden férfi irigyelheti azért, mert ilyen gyönyörű, szerető és gondoskodó nő áll mellette- vettem magamhoz egy tányért.

- Ez igazán kedves tőled, édesem- simogatta meg a Jégember arcát a nő, aki ennek annyira nem örült. – Azt hiszem, hogy én is szerencsés vagyok, mert egy ilyen férfit tudhatok a magaménak.

- Biztos vagyok benne- mosolyogtam és válogatni kezdtem. – Bár nem fogok panaszkodni, mert nekem is sikerült kifognom egy olyan pasit, akik után a nők két kézzel kapkodnak- pillantottam a nagyban válogató francia férfi felé.

- Régóta tart?- érdeklődött egyből.

- Több, mint egy hónapja. Eléggé komolynak tűnik- meséltem lelkesen.

- Kicsim, megyek, keresek egy asztalt- lépett mellém Laurent.

- Rendben, sietek- fordultam felé és adtam neki egy szerelmesnek kinéző csókot.

- Igazán jól mutattok együtt- mosolygott Jenni, majd elindult a pult másik vége felé, ahol a teák kaptak helyet.

Én letettem a tányéromat, amire felhalmoztam némi ételt, majd fogtam egy bögrét és nagy adag kávét öntöttem bele. Az éjszakai virrasztás miatt szükségem volt a koffeinre. Éppen a megfelelő mennyiségű cukrot pakoltam bele, mikor megjelent mellettem egy szőke buksi, amit nagyon jól ismertem.

- Sajnálom az előbbit- suttogtam neki halkan.

- Nincs okod sajnálni, hiszen ez a te életed- felelte Kimi is halkan.

- De, van okom sajnálni- néztem a szemébe, majd magára hagytam.

Csak reménykedhettem abban, hogy érti, mire is gondoltam pontosan. De már az is megnyugtatott, hogyha nincs vele teljesen tisztában, akkor elmagyarázhatom neki a nap folyamán, mikor beszélünk. Talán ezért volt jókedvem az egész reggeli alatt.

Ahogy befejeztük, Laurent egyből kézen fogott és elkezdett húzni a kocsija felé. Együtt mentünk ki a pályára, majd elkísértem az FIA kamionjaihoz és végül elköszöntem tőle. Azt ígérte, hogy ír majd egy üzenetet, hogy mikor és merre kell majd mennie, hogy kiderüljön, meddig leszünk külön és el tudjunk búcsúzni.

Tekintve, hogy még csak fél 10 volt, bementem a BMW motorhome-ba, ahol legnagyobb meglepetésemre az egyik asztalnál már ott ücsörgött Evangeline. Gyorsan le is telepedtem mellé, majd elkezdtük kielemezni azt, ami történt velünk. Jó volt, hogy van valaki, akinek kiönthetem a szívemet.

Pillanatok alatt átlátta a helyzetemet és kijelentette, hogy én leszek a világ legnagyobb idiótája, ha nem hallgatom meg Kimit és nem bocsátok meg neki. Arra kértem, hogy mondjon nekem egy jó okot arra, hogy mindezt megtegyem. És ő megtette: szeretem őt és ő is szeret engem.

10 után a kérésemre kijött velem a paddockba sétálni. Úgy akartam bemenni Kimi szobájába, hogy biztos vagyok benne, Jenni nincs sehol és nem is láthat engem. Szerencsére láthattuk, hogy Miss Skandinávia éppen néhány szerelőnek teszi a szépet, így barátnőm figyelő szemeivel követve lopakodtam el a Jégember szobájáig…