Az a bizonyos nagy Ő - 1/6

Az egyetemi unatkozás is meghozta a gyümölcsét. :) Írtam egy novellát, amit 6 részben fogtok megkapni a héten, feltéve, hogy írogattok szorgalmasan megjegyzéseket nekem. :) Ha sokan írogattok, akkor lehet, hogy hozok Kísért a múlt folytatást is. :):)

-----------------------------------------------------------------------

Az a bizonyos nagy Ő

Mindenkinek vannak titkai. Kinek kicsi, kinek nagy. A saját titkomat a hatalmas kategóriába tudom sorolni. Bár, ha belegondolok, már nem titok, mert ketten tudunk róla. Én és ő. Meg még ketten, a szüleim. És még ketten, az Ő két legjobb barátja. Csakhogy ez már egy másik Ő. Ez már az a bizonyos Ő. Akinek először kellett volna tudnia. De hiába akarnám elmondani, Ő haragszik rám. És teljesen igaza van. Hazudtam. Mikor megismerkedtünk, akkor én még Mrs. Jason Donovan voltam. Pusztán üzleti alapon mentem férjhez 20 évesen. De ez az én saram és nem másé. Nyílt kapcsolatban éltünk végig. Jason általában valamelyik titkárnőjét döngette, én inkább tartós kapcsolatra vágytam. Dolgoznom sem kellett volna, de én ragaszkodtam hozzá. Így lettem pincérnő egy kávézóban. És így ismertem meg a bizonyos Őt.

A környék legtökéletesebb pasijának a karjaiban kötöttem ki. Boldog volt és boldog voltam. Mindenhol maximálisan teljesített: a pályán, az interjúkon, az értekezleteken, az ágyban… Soha előtte nem vágytam még annyira férfire testileg is, mint rá. Számomra Ő volt Adonisz. Viccelődtem is ezzel, de megpróbálta kivédeni. Nem akarta, hogy tökéletesnek higgye bárki is. Talán ez is nagy szerepet játszott abban, hogy belészerettem. És miatta képes lettem volna tönkretenni egy tökéletes vállalkozást. Mindehhez elég lett volna elválnom. Viszont Jason Donovan keresztbe tett nekem.

Kiderítette az Ő telefonszámát és személyes találkozót beszélt meg vele. Beszámolt neki a „tökéletes” házasságunkról és bizonyítékul elvitte az esküvői fotókat és a házassági szerződésünket. Aznap este ezeket az orrom alá nyomva Ő szakított velem. Teljesen kiborultam a szakítástól, főleg, mikor J. nyíltan vallott a boldogságom teljes lerombolásáról. 4 napot vett igénybe a teljes regenerálódás. Aznap hallottam először a másik őről. A kicsi őről. És ekkor lett egy újabb biztos pontom. Habár Ő nem volt mellettem, őmiatta muszáj volt cselekednem. Elváltam Jason Donovantől és újra Melody Presters lehettem. Mire vége lett a válásnak, ő is velem lehetett. Ragaszkodott ahhoz, hogy ha egyszer találkozik Ővele, ugyanaz legyen a nevük. Így Sebastiannak hívtam őt. Szerettük egymást, nagyon. A szüleim is imádattal néztek rá. Sokáig csak mi ismertük őt. Pontosabban 20 hónapig csak a miénk volt. Utána jött az Ő két legjobb barátja.

Azt mondták, hogy iszonyatosan ki van akadva még mindig. Persze ehhez hozzájárult, hogy folyamatosan kerestem Őt. Tudatni akartam Vele a titkomat, de Ő nem hagyta. A fiúknak sem akartam elmondani, de ő keresztülhúzta a számításaimat, mikor odatotyogott hozzám a kezében a kedvenc autójával és kijelentette, hogy: „Anya, Sebastian, játék!”. Ez pont elég volt a két barátnak, hogy tudják a titkomat. Attól a pillanattól kezdve megpróbálták rávenni Őt, hogy beszéljen velem, de hajthatatlan volt. Én is mindent meg akartam tenni Őérte, de teljesen eltaszított. Tudtam, hogy minden az én hibám, de csak azzal tudtam védekezni, hogy szerettem és nem akartam elveszíteni. Talán ez volt a hatalmas hibám és ezért veszítettem el. De megmaradt nekem belőle valamennyi őbenne. Egészen addig tartották bennem a lelket, ameddig lehetett.

Még az utolsó lélegzetvételemmel is Őérte küzdöttem. A kialakult betegségem sem akadályozott meg semmiben, harcoltam a nagy szerelemért. Mígnem a műtőben nem volt több levegő, nem volt több szívdobbanás. Véget ért e küzdelem, amit 3 éve folytattam. Mindenki ezt hitte egészen addig, ameddig nem lett újra működőképes a testem. A családom, az Ő két barátja mind azon voltak, hogy valamilyen módon visszahozzanak a kómából, de mindez lehetetlennek tűnt. Egészen addig, amíg Kimi el nem hozta őt. Sokáig csak azt hajtogatta, hogy: „Szeretlek, Anya!”, majd a nagy kék szemeivel felnézett Kimire és annyit mondott: „Vigyél Apához!”. A szüleim nem tartották jó ötletnek, de Kimi kitartott őmellette és elvitte Őhozzá.