Kísért a múlt - 43. rész

A készülődés az én szobámban folyt az esti bulira. Evangeline elmesélte nekem, hogy mi is történt közötte és Sebastian között. Meglepett, hogy az unokaöcsém így le tudta volna teperni. Nem volt olyan viselkedés, amit megszoktam volna Sebitől… Ez valami új volt, a szerelem valamilyen mellékhatása.

- Még mindig remeg a térdem, ha erre gondolok- mondta barátnőm a kezében a szemceruzájával.

- Akkor ne most remegjen a térded, mert nem lenne szép, ha kiszúrnád a szemed- léptem mellé, hogy a tükörben megnézzem magam.

- Az a baj, hogy nem tudok másra gondolni, csak rá…- vallotta be.

- Tudom, hogy nem kellene emlegetnem, de még Hanna sem viselkedett soha így a közelében- jegyeztem meg a lánynak.

- Ha engem kérdezel, az a csaj nem tudta, hogy milyen kincset birtokol- felelte magabiztosan Eva. – De én tudom, mert volt, aki nem hagyta, hogy csukott szemmel járjak a világban.

- Persze, hogy nem hagytam!- adtam hangot az egyetértésemnek. – Megválogatom a leendő sógornőimet. Ezt már Fabian is tudja.

- Habár nem Vettel a vezetékneved, néha olyan vagy, mint ő- mosolygott rám barátnőm.

- Volt időm azonosulni vele- mosolyogtam én is.

Felkaptuk a táskáinkat, vetettünk egy utolsó pillantást magunkra a tükörben, majd elindultunk a hall felé. Ott találkozunk a bulizni induló csapatunkkal. A csapat szerelői közül csak kevesen jönnek, de ismerve mondjuk a Red Bullt vagy a Toro Rossot, lesz elég pasi a környezetünkben.

-Aztaaaa- tátotta a száját egy csomó szerelő, mikor kiléptünk a liftből.

- A mennyek kapuja megnyílt előttünk…- motyogta Seb maga elé.

- Nekem a pokol kapuja hamarabb kinyílik…- felelt erre Kimi. – De ilyen gyönyörű démonok kedvéért mindent- adta be a derekát ő is.

- Azt hiszem, hogy túl sokat jártak a templomokban…- súgta nekem Angel.

- A Biblia mégsem olyan jó esti mese- feleltem szintén sutyorogva.

Vigyorogva érkeztünk oda melléjük, majd elindultunk végül bulizni. De nem a bájolgós buliban tettük tiszteletünket, hanem elmentünk arra a szórakozóhelyre, amit az egyik spanyol szerelő ajánlott. Alig léptünk be a helyre, láthattuk, hogy itt az éjszaka alatt főleg F-1-esek lesznek jelen.

A ruhatárban leadtuk a feleslegessé vált kabátokat és táskákat, majd a pult felé indultunk. Nem volt egyszerű végigmanőverezni, mert akik már táncoltak, azok nem nagyon figyeltek oda ránk, többiekre. De minket nem zavart, úgy voltunk vele, hogy az éjszaka erről szól. Végül két bárszéken foglaltunk helyet mi, lányok, a többiek álltak.

- Mit iszunk?- kérdezte Seb, aki ebben nem volt valami jártas.

- Te csak valami lazábbat- nézett rá Evangeline. – Józannak kell lenned, mert tartozom neked- pirult bele a mondandójába.

- Mit adhatok?- lépett elénk a pincér.

- Két vodka-narancsot és két feles vodkát… Mit kérsz kísérőnek?- pillantott rám Kimi.

- Legyen barack- néztem a srácra.

- Akkor még 3 dl baracklé- fejezte be Kimi. Amint megkaptuk az italokat, fizetett is.

- Mi igyuk keverve, ti meg tisztán?- háborodott fel Sebi a dolgokon.

- Neked el kell valamit intéznek az angyaloddal. Ahhoz, hogy józan maradj, bőven elég ennyi alkohol, öcsi- magyaráztam el a dolgot neki.

- Akkor- emelte fel barátnőm a poharát – egészségünkre!

Koccintottunk, majd mindenki ivott. Mi lehajtottuk a felest Kimivel, ők pedig kortyolgatták az italt. Ez volt az esténk kezdete…

-------------------------------------------------------------

És egy kis off a végére (ahogy Rékám szokta mondani):


Nem tudom, hogy ki mennyire van otthon Kimi életébe, de találtam egy képet, ami bemutatást enged abba, hogy mennyire tart rendet: