Kísért a múlt - 42. rész

Egy kis csemege a Seb – Eva fanoknak. :)

------------------------------------------------------------------------


(Evangeline szemszöge)

Míg mások a futamot figyelték, addig én gondolkoztam. Próbáltam kitalálni, hogy mivel lehetnek örökre leszerelni Shawn-t. A múlt, ami összekötött vele, néha béklyóként fojtogatott. Gyakran nem tudtam végigaludni az éjszakát, mert vele álmodtam. Egy időben Seb is felkelt erre, de mostanában nem.

- Angel- simogatta meg az arcom a hercegem.

- Miről maradtam le?- fordítottam felé a fejem. Meg sem próbáltam tagadni előtte, hogy nem vagyok képben.

- Vége a futamnak. Menned kellene Robert elé- emlékeztetett a feladatomra.

- Gino, mehetünk?- fordultam a férfi felé, aki bólintott, majd követett.

Már szinte meg sem lepett, hogy az újságírók között ott ácsorgott Shawn is. Nem akartam látni őt, de levakarhatatlan volt. És abból sem csinált titkot, hogy engem akar tönkretenni. Merthogy volt néhány pilóta, aki tőle tudta meg, hogy Sebastian Vettel egy házas asszonnyal jár.

Voltak, akik emiatt támadták Sebit, de ő mindenkit leszerelt. Azt mondogatta nekem, hogy ne érdekeljen a dolog. Csak az számít, hogy mennyire szeretjük egymást. Abban pedig senki nem tud hibát találni. A múltammal meg csak nekem kell foglalkoznom, nincs senki, akinek elszámolással tartoznék.

Ezekkel a dolgokkal nyugtattam magam minden alkalommal, mikor Robert nyilatkozott és a férjem közvetlen közelről bámult engem. Gino valójában nem is az interjúkra figyelt, hanem csakis őrá. Én pedig türelmes voltam és senki felé nem mutattam, hogy mi zajlik bennem.

- Köszönjük a kérdéseiket!- mosolyogtam a riporterekre a 20 perc letelte után.

Robert nagyot fújtatott, mikor végre eléggé messze érezte magát a sajtótól. Látszott rajta, hogy elég volt számára ebből a hétből, másra sem vágyik, mint a pihenésre. Ki is jelentette, hogy meg se próbáljuk elráncigálni az esti buliba, mert ő aludni fog. Ígéretet tettem neki nagy nehezen.

- Kihoztam mindent az irodádból- nyújtotta felém a táskám Seb.

- Köszönöm. Megyünk?- bújtam oda hozzá.

- Igen, menjünk- adott egy puszit a fejemre.

Elköszöntünk a csapattól és elindultunk a VIP parkoló felé, ahol ácsorgott egy BMW, amivel Seb furikázhatott a hétvégén. Még mindig voltak olyanok, akik furcsán bámultak minket. Beismerem, nem mindennapi, hogy ennyire látszódjon, hogy ki a fiatalabb, de már nem zavart. Már nem figyeltem erre az apróságra.

A kocsihoz érve Sebastian betette a csomagtartóba a sporttáskáját, amiben az overallja és az egyéb cuccai voltak. Majd mindketten beszálltunk az első ülésekre és végre egy kicsit biztonságban voltunk a sötétített ablakok mögött. Kissé megnyugodva hunytam le a szemeimet és szívtam be az autóban lévő levegőt, ami keveredett Seb parfümjével.

Éreztem, ahogy a lélegzete hirtelen a nyakamat cirógatja. Megtehettem volna, hogy kinyitom a szemem és megmondom neki, hogy jobb lenne menni. De a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Hagytam neki, hogy mézédes csókokkal kényeztesse a nyakam és az arcom, mialatt a kezei a combomat simogatták.

- Seb…- motyogtam a nevét magam elé.

- Senki nincs a közelben sem- morogta a nyakamba.

Addig-addig csábított, amíg át nem ültem az ölébe. De előtte azért rávettem, hogy az ülést tolja hátrébb, mert különben a hátamba fog állni a kormány. El sem hittem, hogy rá tudott venni, hogy a kocsiban ennyire közel kerüljek hozzá. Azt meg végképp nem tudtam elhinni, hogy minden érintése mit vált ki belőlem.

De panaszom nem lehetett, mert éreztem azt is, hogy én mit hozok belőle. Merthogy éreztem, amint az ölébe ültem, hogy a nadrágja iszonyatosan szűk. Szinte azonnal lecsapott az ajkaimra és nem bírtam neki ellenállni. Komolyan úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, aki mindent megtesz, akár szabad, akár nem.

És mindent megenged annak, aki vele van. Merthogy Seb kezei nem nagyon a karjaimat vagy az arcomat simogatták. A kezei a pólóm alatt a hátamat simogatták, majd pedig a melltartóm csatjával kezdett foglalatoskodni. Ekkor jött elő a felelős és józan eszem, az érett Evangeline.

- Sebi, most hagyd abba!- húzódtam el tőle.

- Angel…- kezdte kissé kétségbeesetten.

- Ne itt és ne most azonnal!- cirógattam meg az arcát. – Légy türelmes… legalább estig- tettem hozzá, mikor láttam a szemei csillogását.

- Szeretlek, édes!- csókolt meg még egyszer gyengéden. Nagy nehezen visszatértünk az eredeti állapotokhoz és elindultunk vissza a hotelbe.