A szállodába visszaérve Laurent társaságában vonultam vissza a szobámba. Jó volt végre egy kicsit kettesben tölteni az időt a pasimmal. Az elmúlt egy hónapban, mikor ő már szabad lett volna, akkor általában én dolgoztam, hogy segítsem Evangeline-t, így alig jutott időnk egymásra.
- Hiányoztál- ölelt át kedvesem.
- Te is hiányoztál nekem- mosolyogtam rá és megcsókoltam.
- Be fogom hajtani rajtad az összes külön töltött percet- kapott az ölébe és letelepedtünk a kanapéra.
- Állok elébe- cirógattam meg az arcát. – Szívesen bepótolok minden percet.
- Reméltem, hogy hasonlóan fogsz reagálni- húzott magához és csókolt szájon.
Majd együtt elhatároztuk, hogy megnézünk valami filmet. Be is tettünk egyet a DVD-lejátszóba, befészkeltük magunkat a kanapéra néhány párna és takaró közé. A filmből kb. 5 percet fogtam fel, akkor kezdte el a derekamat cirógatni a mellettem fekvő francia úriember. Innestől kezdve nem volt sok okom a képernyőt bámulni.
A vacsoránkat is a szobámba rendeltük, majd ott fogyasztottuk el közösen. Azok a percek, amelyeket együtt töltöttünk feledtették velem a napközben átélt bajokat. Egy pillanatig sem volt eszemben sem Kimi, sem Jenni, sem az, amit iránta érzek. Nyugodt voltam és boldog. Már amennyire boldog lehettem ebben a helyzetben.
A vacsi után elküldtem kedvesemet a saját szobájába, hogy szedje össze a cuccait, hogy ne kelljen elválnunk egymástól a másnapi munkáig. Addig én gyorsan bevonultam a fürdőbe, letusoltam, majd felvettem egy selyempizsamát, amivel vonzom majd kicsit a kedves férfiegyedet, aki nálam tölti az éjszakát.
Mikor megérkezett, mondtam neki, hogy menjen el nyugodtan zuhanyozni, én már megtettem ezt. Meg is jegyezte, hogy jól áll a pizsamám, majd hatalmas vigyorral az arcán bevonult a fürdőbe. Alig volt benn 2 perce, mikor kaptam egy sms-t barátnőmtől, hogy sürgősen menjek át hozzájuk.
Gyorsan kiabáltam kedvesemnek, hogy 5 percre lelépek, majd magamra kaptam a köntösömet és elindultam a néhány méterrel arrébb lévő szobába. Valahogy már akkor éreztem, hogy csel van a dologban, hiszen pontosan tudta a lány, hogy a mai napomat Laurent társaságában akarom tölteni.
Az ajtó résnyire nyitva volt, mikor megérkeztem a szoba elé. A nappaliból a fény a kis csíkon keresztül szűrődött ki. Halkan kicsit beljebb toltam az ajtót és beléptem a szobába. Még messze voltam tőlük, ők nem láthattak engem, én is csak az ő sziluettjüket. De a hangokból be tudtam azonosítani őket.
- Szóval akkor itt van az a hárpia- jegyezte meg unokaöcsém, aki a legközelebb volt hozzám.
- Igen és minden áron ki akar készíteni engem- felelte a vele szemben lévő férfi, akit nem akartam látni.
- Miért nem válsz el tőle?- kérdezte meg barátnőm, aki a kanapén ücsörgött.
- Nem tehetem meg- rázta a fejét a Jégember.
- Miért?- kérdezte Evangeline. Választ azonban nem kapott. – Kimi, mondd el az okot.
- Nem tehetem, mert… egyszerűen nem- tagadott és elutasított.
- Kimi, bízz bennünk! Bennünk bízhatsz, feltétel nélkül- lépett oda mellé barátnőm és megölelte őt.
- Ha ti nem lennétek, én már tuti begolyóztam volna- ölelte át ő is a lányt.
- Akkor tessék bevallani mindent nekünk- mondta komolyan Eva.
- Zoét védem…
Bennem valamelyik résztől olyan fordulat lett, hogy előtte szerettem Laurent-et (ez így helyes? :P), most meg már kifejezetten nagyon nem :P És még mindig imádom ezt a Kimi-Eva dolgot, és ha a legjobb barátnővel jóban van, akkor már félig nyert ügye van, nemde? ;D
VálaszTörlésAmúgy izgi résznél hagytad abba (kezdem megszokni), remélem Zoé hagyja,hogy végig mondja, vagy nem megy utána Laurent vagy bármi ilyesmi ^^
zsé. ^^
Halihóóó :)
VálaszTörlésKaptunk pár ˝boldog˝ percet Zoéval és Laurent -l. Egy picikét egyébként nem értem a fiút. Azt érezheti vagy látja, hogy Zoénak nem közömbös Kimi. Ő azonban ˝harcol˝ érte, valszeg úgy gondolja, hogy majd együtt túl lesznek rajta. Ennek ellenére úgy érzem, mintha Laurent homokba dugná a fejét és nem szeretné tudni az igazságot, hiszen beszélhetnének Zoéval a helyzetről.
Húúúh hát nekem eszembe se jutott, amit Zsani felvetett. Miszerint Kimi valami külső ok miatt nem tudja végigmondani, amit szeretne... Azért reménykedem benne, hogy nem így lesz és megkönyörülsz rajtuk Monshe. :)
Millió puszi,
Réka