Adventi naptár - december 1.

Sziasztok! Beköszöntött a december és a múzsája ma kora reggel homlokon csókolt engem. :D Úgyhogy itt az én kis adventi naptáram december 1-jei kinyitott fülecskéje mögötti tartalom. :D Arra gondoltam, hogy minden nap kaptok egy fél, maximum egy oldalas kis szösszenetet, valakiről, valakinek a szemszögében, valamelyik történethez. Ha bárkinek van olyan, amit olvasna (akár a történettel kapcsolatban, akár nem), írja meg kommentbe, chat-be, Facebook-on. Amit úgy látok, hogy kivitelezhető, megoldom. :D

-----------------------------------------------------------------------------

Meglátni és megszeretni - Crystal és Tommi első találkozása, Tommi szemszög

Seb most hívott, és azt mondta, hogy Christiannak van egy lánya. Hogy őszinte legyek, sosem hittem volna el ezt, ha nem a csapatfőnök mondja. Ezt két nevetőroham között el is mondtam kedves barátomnak. Ő meg elregélte nekem, hogy higgyek azt, amit akarok, de minden úgy igaz, ahogy ő mondta. Fél órán keresztül ecsetelte a dolgokat, hogy mi és hogyan is történt. Én meg csak hallgattam és egyre jobban megdöbbentem.

Másnap őszinte kíváncsisággal mentem be a gyárba. Semmi dolgom nem lett volna odabenn, hiszen Sebastian még nem edzett, másért pedig nem nagyon szoktam bemenni. Mehettem volna a Newey-házba is, de Thessy elment valami próbára, ezért ott sem akartam zavarni. Inkább választottam a szerelők társaságát, akiknek ilyenkor még nincs sok munkájuk.

A pihenőben lógatták a lábukat, és én is csatlakoztam a semmittevéshez. Sok minden szóba került a beszélgetésünk alatt, de a végére mind valami hatalmas idiótaságba torkollott. Remekül szórakoztam egészen addig, amíg nem szóltak, hogy fel kellene mennem a tárgyalóba. Gondolatok ezrei fordultak meg a fejemben, amíg felértem oda.

Bekopogtam és benyitottam. Belépve szembetaláltam magam egy csodaszép fiatal nővel. Azonnal éreztem, hogy valami megváltozik bennem, valami életre kell. Elhessegettem ezt a gondolatot, mert nem felejthetem el, hogy nekem barátnőm van. De az a lány velem szemben... egyszerűen tökéletes.

-Tommi, ő a lányom, Crystal!- mutatott be minket Horner, amint belépett. Kinyújtottam a kezem a lány felé, aki kissé félénken a tenyerembe fektette a sajátját. Nyomtam egy apró puszit a kézfejére. Zavartan húzta vissza a kezét. - Megtennéd, hogy figyelsz rá? Millió dolgom van, azt sem tudom, hogy merre veszítettem el a fejem.

-Szívesen- bólintottam és alig mondtam ki a beleegyező szócskát, a csapatfőnök már ki is rohant.

-Menj nyugodtan- szólalt meg a lány és én úgy éreztem, hogy tökéletesen kimunkált csengők dalolnak nekem. - Nem kell rám felvigyázni, el tudom foglalni magam egyedül.

-Komolyan mondtam, hogy szívesen leszek veled- válaszoltam, még mielőtt elküldene maga mellől. -Láttad már a gyár többi részét?- kérdeztem hirtelen. Mindegy volt, hogy mit mond, csak az volt a lényeg, hogy velem legyen.

-Még nem- rázta meg a fejét.

-Akkor ideje elindulnunk- nyújtottam felé a kezem. Lassan felállt és a puha bőre újra érintkezett az enyémmel. Felsóhajtottam, ahogy megéreztem az édes parfümillatot, ami körüllengte őt. Megszorítottam egy kicsit az apró kezet és elindultam kifelé. Hirtelen elfelejtettem, hogy barátnőm van. Nem érdekelt más, csak az, hogy minden időmet Crystal mellett tölthessem.