2011. december 10., szombat

Adventi naptár - december 10.

Sziasztok! Egy kis Száguldó reményes csoki mára nektek. :D Jó olvasást!
----------------------------------------------------------------------

Az újabb jövevény - Maddie második terhességének kiderülése, Maddie szemszöge

A kezem újra megremegett, amikor a kezembe vettem a papírokat, amiket a doki adott. Még mindig nehéz volt elhinni, hogy ez igaz lehet és kisbabát várok. Már csak azt nem tudtam, hogy Kimi hogyan fog reagálni a dologra. Ő még korainak tartotta, mert Ruth és Marko is kicsi volt még szerinte. De ez a kisbaba kettőnké, amire én már annyira vártam.
Az első utam természetesen a kicsik felé terelt. Mia vigyázott rájuk, mivel a két fiú valamilyen szponzori rendezvényen vett részt. Barátnőm pedig örömmel vállalta, hogy ő vigyáz az én két szemem fényére. És ahogyan azt sejteni lehetett, már az ajtóban megtámadott engem Ruthie.
-Anya!- kapálózott felém. Lehajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára.
-Szia, babám!- simogattam meg az arcát is.
-Maddie!- jelent meg barátnőm is a kezében a kisfiammal.
-Sziasztok!- keltem fel és átvettem a szőke hercegemet. - Milyenek voltak anyuci szeme fényei?- léptünk be a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Csak a szokásos angyalok- mosolygott rám barátnőm. - Imádom őket, mert ők a világon a legjobbak.
-Jó ezt hallani- cirógattam meg az ölemben ülő kisfiam arcát.
Ott töltöttük az egész napot, mivel a lánnyal és Kimivel is így volt megbeszélve. Így én sem voltam egyedül a csöppjeimmel és ő sem volt magányos Sebastian távollétében. Jól éreztem magam, együtt főztünk és játszottunk. Közben vissza-visszatértek a gondolataim a babára, akit a szívem alatt hordtam. Arra a kicsire, aki már biológiailag is Kimi gyermeke volt. Azt hiszem, csak ez hiányzott már az életemből és most ezt is megkaphattam.
Délután 6 múlt, amikor hallottuk, hogy megjött a két fiú. Ruth fel is pattant az ölemből és rohant az ajtóhoz üdvözölni az érkezetteket. Mikor kiujjongta magát a kicsi lány, bejöttek hozzánk és mi is örömmel fogadhattuk a megfáradt vitézeinket. Kimi mellém ült le szorosan és átkarolt engem.
-Édesem, mondanom kell valamit- súgtam a fülébe, ő pedig bólintott, hogy figyel rám. - Kisbabánk lesz.
-Hogy mi?- kiáltott fel és el is húzódott tőlem.
-Jó, azért még szeretnék hallani- piszkáltam meg a fülem. - De terhes vagyok, igen.
-Meggondoltad te ezt? Olyan kicsik még- nézett a másik két csemetére.
-Ruth már 4 is elmúlik, és Marko is betölti a 2-t, amikorra ő előbújik- fektettem a tenyerem a hasamra.
-Értem- bólintott rezignáltan.
-Azt hittem, hogy örülni fogsz, amikor kiderül, hogy neked is lesz egy sajátod- kotyogott bele Seb.
-Örülök, nem látod?- csattant fel Kimi kissé mérgesen.
Egészen hazáig próbáltam visszafojtani a sírásomat. Nem akartam, hogy a két kicsi kincsem észrevegye, mennyire rosszul esik nekem, hogy ennyire nem örül annak, hogy babánk lesz. Lefürdettem és lefektettem mindkettő kicsit, teljesen egyedül. Utána pedig bementem a hálóba, ahonnan összeszedtem az ágyneműmet és kivittem a nappaliba. Éppen a fekvőhelyemet rendezgettem, amikor a finn kijött a konyhából.
-Mit csinálsz?- torpant meg, amikor meglátott.
-Csak elrendezem a párnám, hogy kényelmesen aludhassunk- huppantam le a takarómra.
-Ugye, te sem hiszed el, hogy hagyom, hogy itt aludj?- lépett elém.
-Bocsi, de már nem vagyok egyedül- fordítottam el dacosan a fejem.
-Maddie!- súgta a nevem lágyan. - Féltelek- éreztem meg a simogatását a lábamon. - A csöppjeink még annyira picik és olyan nagy szükségük van rád. Félek, hogy túl sokat fog kivenni belőled, ha mellé megérkezik a szemünk fénye- csúsztatta a kezét ő is a hasamra. - Félek, hogy nem tudok mindenben segíteni neked.
-Akkor most mit is gondolsz?- néztem rá.
-Félek- húzott le maga mellé. - És közben szárnyalok, hogy nekem is lesz egy sajátom- mosolyodott el kicsit. - De nem vagyok biztos benne, hogy elég vagyok ehhez.
-Én hiszek bennünk- bújtam hozzá. - És abban is, hogy megkapunk minden segítséget, amire szükségünk lehet.
-Akkor alszotok velem?- kezdte el puszilgatni az arcomat.
-Persze- helyeseltem. Megfogta az ágyneműt és ő maga vitte be a hálóba, hogy egy közös fürdés után megnyugodva simulhassak a biztonságos ölelésébe.

3 megjegyzés:

  1. De édes volt Kimi :D Bár megjegyzem egészen félreérthető és ez Maddie állapotában, hááát..., de minden jó, ha jó a vége..(legalábbis itt)
    Köszi a csokit :)
    Puszi: Timcsy :)

    VálaszTörlés
  2. Meg kell mondjam, hogy az elején nagyon jó volt, majd a közepén meglepődtem, majd rettegtem, majd megnyugodtam...
    Kb ennyi érzelem suhant át a rész olvasása alatt rajtam... :D
    Kimit azért megverném legszívesebben. Ha Maddiet félti miért kell Ősbunkónak lennie???
    Azért megnyugodtam, hogy kibékültek, és együtt aludtak a rész végére.
    Nagyon várom a következő csokit! Mondtam már, hogy édesszájú vagyok? :P :D
    Pusz: szabus

    VálaszTörlés
  3. Az elején egy picit megijesztett Kimi elutasító viselkedése, de ahogy a vége felé beleláttunk az erős férfiben rejlő néha ugyanúgy bizonytalan kis lelkébe, hát meg kellett zabálni. :)
    Most, hogy ezt a kis csokit olvastam, nagyon hiányérzetem lett eziránt a történet iránt. Én ezt annyira szerettem!:)
    Várom a következő kis falatot!:)

    Puszi, Dorka

    VálaszTörlés