Adventi naptár - december 20.

Sziasztok! Megjött a csoki. :) szabus, köszönöm, hogy leírtad ezt az ötletet! Még amikor elkezdtem nektek írni, akkor eszemben volt, hogy ezt is megírhatom és úgy, ahogyan volt el is felejtettem. De most itt van nektek, megírtam. :) Drágáim, aki beteg, az gyógyuljon! (Én is beleestem ebbe a megbetegedősdibe, gyhogy remélem, hogy én is gyorsan kilábalok ebből.) Jó olvasást!

-------------------------------------------------------------------------

Az első csók - Sebastian és Chloe a monacói díjátadó után a hotelszobában, Chloe szemszög

Jó érzés volt megszabadulni a magas sarkú cipőmtől, ami már teljesen összenyomta a lábamat. Mosolyogva fordultam az ajtóban álló férfi felé, aki a nyakában lévő nyakkendőt rángatta, hogy levegőt is kaphasson. Odamentem hozzá, hogy segíthessek neki.

-Köszi!- nézett rám. - Azt hittem, hogy meg fogok fulladni benne.

-Kár lett volna érted- mosolyogtam rá és a nyakkendőjét letettem a kanapé háttámlájára.

-Hozzak neked valamit?- pillantott a minibár felé.

-Nem kérek semmit- ráztam meg a fejem és leültem.

-Azt hiszem, egy kicsit még mindig meg vagyok lepődve attól, hogy itt vagy velem- foglalt helyet mellettem.

-Miről szerettél volna beszélni?- tértem egyből a lényegre. Álmos voltam.

-Rólad. Rólam. Arról, hogy lehet-e olyan, hogy mi...- halkult el a hangja.

-Olyan, hogy mi?- ismételtem suttogva az utolsó szavakat.

-Igen- bólintott, de a hangja még mindig bizonytalanul csengett.

-Megleptél- vallottam be, mert még nem hittem el, hogy lehet ez igaz.

-Hidd el, még én sem fogtam fel teljesen- csúszott közelebb. - Sokat beszéltem rólad az elmúlt időben.

-Rólam?- csodálkoztam továbbra is.

-Igen- eresztett meg egy mosolyt felém és a tenyerei közé rejtette a kezem. - Anyának, apának, a nővéreimnek, az öcsémnek, a barátaimnak, mindenkinek. Néhányakat már kissé kiborítottam, hogy nincs más, amiről tud velem beszélni, mint te.

-Te őrült vagy- kezdtem nevetni és már csak ekkor tűnt fel, hogy szorosan mellettem ül.

-Őrült?- húzta fel a szemöldökét. - Meglehet. De mit tegyek, ha folyton te jársz a fejemben?

-Törölj ki a gondolataid közül is- adtam meg magam, de a gondolatra nekem is összeszorult a torkom.

-És ha nem akarlak?- simogatta meg az arcom.

-Akkor mit akarsz?- fogtam suttogóra, mert már nem mertem semmit hinni vagy remélni.

-Mondjuk azt, hogy adj nekem egy esélyt- húzta végig a hüvelykujját az ajkaimon.

-Nem lehet- csúsztam el tőle.

Ott ült velem szemben egy fiatal srác, aki most kezdett kibontakozni az életben. Bármennyire sajgott a szívem, nem kérhettem, hogy maradjon velem. Semmi jogom nincs egy ilyen jó embert magamhoz láncolni, főleg úgy, hogy idősebb is vagyok, valamint anya is. Nem várhatom el tőle, hogy hirtelen legyen apa, érett férfi, aki mindent feláldoz a családért egy adott pillanatban.

-Nem azt kértem, hogy most azonnal mondd azt, hogy szeretsz és maradj mellettem örökre. Csak annyit adj nekem, hogy megpróbálhassuk együtt- ült át szorosan mellém. - Egy esélyt kérek- húzott még közelebb.

Elakadt a lélegzetem újra, amikor megéreztem az illatát. Teljesen hozzám simult, én pedig biztonságban éreztem magam mellette. Lehet, hogy gyerek még, lehet, hogy fiatal, de most úgy tűnik, hogy komolyan gondolja, amit mondott nekem. Éreztem, hogy képtelen leszek nemet mondani neki és ez a dolog kissé aggasztott engem.

-Seb, nézd, én...- kezdtem kissé összeszedetlenül, tele félelmekkel.

-Csak egy esély...- hajolt közelebb.

Becsuktam a szemem, nem akartam még jobban a bűvkörébe kerülni. Óvatos érintéseket éreztem az arcom minden pontján. Az apró simogatások még inkább legyengítették az amúgy sem túlságosan erős ellenállásomat. Pillanatokkal később a puha ajkait az én számra nyomta, de csak egy kis pillanatig. Kipattant a szemem és bámulni kezdtem őt.

-Lenne időd átgondolni- érvelt tovább maga mellett. - Engedd meg nekem, hogy boldog lehessek veled.

-Mesélj- vackolódtam el a karjai között. - Tudni akarok rólad mindent, mielőtt döntök.

-Rendben- felelte és a hangján hallottam, hogy mosolyog. Átölelt és belekezdett a mesélésbe. A hangja annyira megnyugtatott, hogy szép lassan elpilledtem.