Nem így terveztem - 44. rész

Csak feküdtem némán a mellkasán és hallgattam a szívverését. Nem akartam megszólalni, mert attól féltem, hogy újra elkezdek sírni. Hiába tudtam, hogy meg kell beszélnünk, ami történt, nem éreztem magamban elég erőt hozzá. Csak azt akartam, hogy minden pontosan olyan legyen velünk, mint régen.

- Chloe…- szólalt meg bizonytalanul Sebastian. – Én…

- Ne!- ültem fel hirtelen. – Még nem tudok erről beszélni- ráztam meg a fejem.

- Én sajnálom! Mindent, amit tettem- hadarta el, még mielőtt félbe tudtam volna szakítani. – Megijedtem attól, hogy túl sokat tudsz rólam és gyengének fogsz tartani.

- Hagyd abba!- emeltem fel a kezem. Közben ő is felült mellettem. – Tényleg nem vagyok készen arra, hogy mindent megtudjak és mérlegeljek. Nem lehetne, hogy enélkül folytassuk?

- Túl jó vagy hozzám- hajolt közelebb és adott egy bizonytalan puszit a számra.

Elmosolyodtam azon a bizonytalanságon, amit sugárzott. Szembefordultam vele teljesen és az ölébe ültem. A kezei félve csúsztak a combjaimra. Átöleltem a nyakánál és odahajoltam hozzá, hogy kapjak egy igazi, mindent elsöprő csókot. De alig kezdtünk el újra ismerkedni egymás ajkaival, mikor kivágódott az ajtó.

- Nem szép dolog engem otthagyni egyedül- trappolt be Eliza a szobába.

- Egyedül?- másztam le az ágyról és leguggoltam a lányom elé. – Akkor mit mondjak a nagypapáidnak, Crystalnak, Brittának, Tomminak vagy az öcsédnek?

- De ti nem voltatok sehol- tette csípőre a kezét.

- Mert nekünk meg kellett beszélnünk néhány felnőtt dolgot- lépett a lányka mellé Seb és felkapta. – De téged meg ki engedett ide? És hogy találtad meg a szobámat?

- Csak sétáltam. És tudok olvasni- mondta nagy büszkén.

- És szóltál valakinek, hogy elindulsz sétálni?- ráncoltam a szemöldökömet.

- Nem- suttogta és rájött, hogy rosszat csinált. – Bocsánat!

- Nem tőlem kell bocsánatot kérned- ráztam meg a fejem.

Együtt mentünk vissza a büfébe, ahol láttam, hogy apám idegesen dobol az asztalon. Eliza nagyon bűnbánó arccal somfordált oda az asztalhoz és próbálta meg kiengesztelni az összes felnőttet, akire a frászt hozta az eltűnésével. Én amit leültem, már magamhoz is vettem a kisfiamat, aki mostanában igencsak izgága.

- Beléd bújt a sajtkukac, nagyfiú?- simogatta meg a fejét Seb.

A kicsi felkapta a fejét, amint meghallotta a számára ismerős hangot. Forgatta egy kicsit a fejét, majd megtalálta az apukáját. Cuppogva nézett rá, majd elkezdett rugdalózni a karjaimba. Egyből Sebastain felé nyújtottam őt és amint landolt az apai kezek között, megnyugodott. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy a kicsi is hiányolta.

- Chloe, akkor mi leszünk egy szobában, ugye?- fordult felém Crystal.

- Én igazából…- kezdtem volna, de a fejével egy picit oldalra bökött. – Valahogy úgy gondoltam- feleltem, mikor láttam, hogy Christian élénken figyel. – Majd megkérem a fiúkat, hogy segítsenek felállítani a babaágyat.

- Én nagyapával szeretnék aludni- lóbálta a lábát Eliza Britta ölében.

- És melyikkel?- könyököltem fel az asztalra.

- Ma Adrian nagyapával, holnap Norbert nagyapával- vágta ki magát azonnal a kicsi. – Szabad?

- Csak ha szót fogadsz nekik- vette át a szót Sebi. – És ha ők igent mondanak neked.

Erre a kijelentésre a válasz az volt, hogy a kislány odafordult a nagypapák felé és élénken kampányolni kezdett azért, hogy ott aludhasson velük. Őket figyeltem, miközben a fejemet Seb vállára hajtottam. Olyan könnyű lett volna tovább élni anélkül, hogy kiderült volna, mit is követett el, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb mindent a tudtomra fognak hozni.

Négyesben mentünk vissza a szállodába. Crystallal és a gyerekekkel kicsit korábban kiszálltunk, hogy hamarabb be tudjunk menni. Azért minket is felismertek és ki kellett osztanunk néhány aláírást. A hotel halljában vártuk meg a két fiúk, akik 20 perccel később meg is jelentek és így felmehettünk.

Crys megmutatta, hogy sikerült két olyan szobát szerezniük, amik összenyíltak. A csapatfőnök úgy tudta, hogy a lánya az, aki segít Sebastiannak, hogy ne legyen annyira kiborulva, így kerültek egymás mellé. És így bármikor azt tudtuk mutatni Christiannak, hogy egy szobában alszunk. Egyikőnk sem szerette becsapni őt, de nem tudtuk, hogyan reagálna, ha megtudná, hogy a lánya együtt van Tommival.

Este 8-kor mindenki abban a szobában volt, ahol elviekben én aludtam a fogadott húgommal. A kinyújtott lábaimon lévő hatalmas párnán feküdt Gareth, akivel játszottam, míg Seb és Tommi a babaágy felállításával szenvedett. Crystal a fürdőben volt, még nem fejezte be a fürdést. Ekkor érkezett meg köreinkbe a csapatfőnök.

- A lányom?- nézett körbe.

- Fürdő- böktem rá az ajtóra, majd visszafordultam a babámhoz. – Tudtam én, hogy csak arra megy az egész, hogy levegyél a lábamról- emeltem a karjaimba.

- Apu?- lépett ki a vizes haját törölgetve Crys a szobába. Láttam, ahogy a finn edzőnek kikerekednek a szemei és elakad a lélegzete. – Mit keresel itt?

- Gondoltam, szólok, hogy anyád Milton Keynes-ben van- emelte rá a pillantását Christian. – Vissza akar venni magához.

- Ebbe azért nekem is van beleszólásom- vágta rá a lány mérgesen. – Nem megyek vele sehová.

- Reméltem, hogy ezt mondod- ölelte át a csapatfőnök őt. – De megyek, még beszélek akkor az ügyvédekkel és még van néhány szerződés, amire rá kell néznem.

- Holnap találkozunk!- mosolyogtam a férfire, majd elköszöntünk tőle és magunkra maradtunk.

Mosolyogva konstatáltam, hogy izzik a szerelem a fiatal lány és a finn között. Alig ment el Christian, Tommi már a lányt ölelte és csókolta, félreérthetetlen helyzetben. Ezalatt Seb átvitte hozzánk a babaágyat. Utána pedig leült mellénk és az ölemben ücsörgő fiának bohóckodott, aki rettenetesen élvezte a dolgokat.

- Gyerekek, csak okosan- mondta Sebastian, miközben átvette a babát a kezemből és elindult a szobánk felé.

- Ki is a gyerek?- kérdezte Tommi, de végül csak legyintett.

Becsuktam magunk után az ajtót. A kicsi fiút lefektettük az ágyába és gyorsan le is szunnyadt. Mi egyesével letusoltunk, majd bebújtunk az ágyba. Még nem voltunk fáradtak, így csak néztük egymást és csókokat váltottunk, de nem beszéltünk. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy tudjuk, mit is érez a másik.

Másnap a pályán láttam újra Crystalt és a lányomat is. A kis Horner szeme csillogott, mindent a pozitív oldaláról látott. Eliza pedig remekül szórakozott, mert mindenki a kedvében akart járni és ő lehetett a figyelem középpontjában. Tökéletes volt számára a közeg, amiben tartózkodtunk.

A szabadedzés megkezdése volt az a pillanat, amikor eléggé kevesen voltunk ahhoz, hogy le tudjak ülni beszélgetni Crystallal. A lány teljesen belepirult a dolgokba, de végül bevallotta, hogy az éjjel nekiadta magát Tomminak, aki az első férfi volt az életében ezen a téren. És biztosított afelől, hogy igazi úriember volt és boldoggá tette őt.