Life or death - novella, 8. rész

Sziasztok! Ezen kívül még 2 rész van a novellából. :) Mit szóltok ahhoz, hogy ha 5 komment után jönne a folytatás? Jó lenne még idén befejezni... Jó olvasást!

--------------------------------------------------------------------

(Sebastian)

2012. március 2. Életem egyik legszebb napja. Ott álltam a frankfurti lakás nappalijában és még egyszer végiggondoltam, hogy készen vagyok-e mindennel. Már csak percek kérdése volt, hogy az én gyönyörű és egészséges menyasszonyom mikor fog belépni az ajtón.

Amikor elindult a gyógyulás útján, a közöttünk lévő fal is leomlott. Megkaptam őt, a nőt, akit annyira szerettem. Martinnal közösen figyeltük, hogy mennyivel vidámabb, mennyivel egészségesebben néz ki. A férfi azonnal nekifogott az alternatív gyógymódok tanulmányozásának és a klinika átalakítását tervezte, hogy másokat is megmenthessenek.

Nora pedig egyre jobban akart élni és én egyre jobban szerettem őt. Pontosan emlékeztem arra, hogy mennyire sápadt és vékony volt, amikor először láttam. Mára már nem volt kevesebb negyven kilónál, mint akkor. Tökéletes alakja volt, pont úgy nézett ki, mint a régi képeken, amiket láttam róla. Csak annyi változott, hogy a hollófekete hajzuhatag eltűnt. Most csinos, rövid frizurát viselt, azt is a gyerekek kedvéért. Amikor újra elkezdett nőni a haja, mindig leborotválta, hogy ne tűnjön ki a szeretett kicsinyei közül. Mígnem egy napon megkérték, hogy hagyja nőni a haját, mert sokkal szebb. Azóta hagyja a dolgot, de nagyon ügyel arra, hogy megmaradjon ez a rövidre vágott frizura, mert úgy érezte, elárulja a betegeket, ha hosszú hajat növeszt.

-Seb?- hallottam meg a bizonytalan hangot az ajtó felől. Odasiettem hozzá és átöleltem.

-Isten hozott itthon!- súgtam a fülébe, majd levettem róla a maszkot.

-Biztos, hogy biztonságos?- nézett Martinra, aki ott állt mögötte.

-Igen, kicsim- bólintott a férfi. - De még nem mehetsz ki nélküle.

-Jó- egyezett bele azonnal a lány.

-Gyere, nézz körbe!- húztam magam után és megmutattam minden szegletét az új lakásnak.

-És az ott mi?- bökött az utolsó ajtóra.

-Az a meglepetésed- öleltem át. - Addig okoskodtam és ügyeskedtem, amíg rá nem tudtam venni dr. Schmidth-et, hogy lakjon nálunk.

-Tényleg?- kapkodta a tekintetét közöttünk, majd a nagybátyja nyakába ugrott. - Annyira köszönöm!

-Nincs mit, kincsem!- felelte a férfi. - De nekem most mennem kell vissza- tette le a menyasszonyom. - Sziasztok!- hagyott minket kettesben a férfi.

-Nem kellett volna ennyit költenetek miattam- fordult felém újra.

-Nora, ez csekély ár volt azért, hogy velünk lehess- léptem elé és óvatosan megcsókoltam. - Hiszen alig 3 hónapja még a halálra készültél.

-Ne beszéljünk róla!- kérte és a nyakamba csimpaszkodott. Úra csókolózni kezdtünk, de nem engedtem neki ennél többet. A megfelelő időpontban eltoltam magamtól.

-Mitől félsz?- kérdezte, én pedig csak némán álltam vele szemben. Nem akartam megmondani neki, hogy rettegek attól, hogy baja esik, ha hozzányúlok más módon is. - Beszéltem Martinnal a szexről- jelentette ki. - Kifaggattam, hogy mennyit engedhetünk meg magunknak. Azt mondta, hogy bármit megtehetünk. Csak egyet írt elő, méghozzá azt, hogy használjunk óvszert.

-Nora...- kezdtem volna, de belém fojtotta a szót.

-Van itthon óvszer?- motyogta a csókunkba. - Mert ha nincs, akkor nagyon gyorsan vegyél. Kezdek megőrülni ezektől a semmilyen érintésektől.

-Le kell mennem a gyógyszertárba- toltam el magamtól, ő pedig dühösen felsóhajtott. - Ne aggódj, bepótolunk mindent, ami kimaradt- csókoltam végig a nyakát és a dühös sóhajból vágyakozó lett.

-Siess már!- kérte vágyakozva. Magamra kaptam a kabátom és a cipőm, majd mentem, hogy mindent tökéletessé tegyek a mai délutánunkhoz.