10 perc múlva mindannyian ott zsúfolódtunk össze egy szobában és egymás szavába vágva próbáltuk meggyőzni a másikat az igazunkról. De persze egy sem volt olyan ötlet, amit lehetett volna kamatoztatni és ki is tudtunk volna vitelezni. A legnagyobb baj az volt, hogy nem voltunk eléggé szervezettek.
- Elég!- kiáltott fel végül Sebastian. – Addig nem tudunk mit tenni, amíg nem tudjuk, hogy hol keressük őket.
- Azt sosem fogod megtudni- mondtam neki higgadtan.
- Ne legyél már ennyire kishitű!- szólt rám Robert.
- Nem kishitű vagyok. Csak ismerem Bonnie-t. És ő figyel a részletekre.
- És mi lenne, ha egyelőre várnánk?- kérdezte Bruno. – Meg kellene figyelni, hogy mikor és hol tűnnek fel. Akkor tudunk majd tovább okoskodni.
- Szerintem ebben igaza van…- mondta Heikki.
- Akkor legyen így- bólintottam. De azt tudnotok kell, hogy én többet kapok, mint ti. Túl nagyot hibáztam.
***
(Bonnie)
A lányokkal abban maradtunk, hogy idén már nem borzoljuk tovább a fiúk kedélyeit. Így is mindenkinek megvan a feladata. Minél közelebb jutni a kiszemelthez a csapaton belül. Mindannyian hazautaztunk a saját kis hazánkba, ahonnan tudtunk tevékenykedni. Persze Gemmával beszéltem a legtöbbet, hiszen ugyanannál a csapatnál tevékenykedtünk.
Az első, aki sikerrel járt Hayley volt. Pont karácsonykor hívott, hogy közölje, ő lett Jaime „asszisztense”. Vagyis tökéletes rálátása van mindenre, amit tesz a srác. Hasonló munkára lenne szüksége mindannyiunknak. Ez volt a cél mindenki számára.
Nekem nem volt azért annyira messze, mert jóban lettem Mark Arnallal, Kimi személyi edzőjével. Van is tőle egy kis anekdotám a kenguru- Kimi párbajról:
„Olyan volt ez a kihívás, mintha egy magyar tesitanár akarna leinni egy orosz matektanárt vodkával síelés közben. A matektanárnak a második üveg vodka kiürülése után semmi baja, jókedvűen iszogat, míg a tesitanár sík részegen fetreng az asztalnál. A szituáció itt is hasonló volt.” **
Mark akaratlanul is jót tett nekünk, mert megjegyezte, hogy mind Kiminek, mind Sebastiannak szüksége lenne valakire, aki segít nekik. És beajánlott engem és Gemmát is Christiannál. Így kerültünk mi is a srácok közelébe.
És mire eljutottunk oda, hogy ideje menni a gyárakba, mindenkinek volt valamilyen kis pozíciója. Lola, Diane és Sienna sajtósok lettek a kedvencük mellett. Nessa Bruno főmérnökének az asszisztense lett, Tisha pedig Heikki edzőtársa. Mindenki ott volt a kapuban. Már csak be kellett lépni rajta.
Egyszerre utaztunk el, de megbeszéltük, hogy tájékoztatjuk egymást a fejleményekről. Mindenki tudta, hogy mi a feladata, mert volt egy haditerv. És természetesen egy B-terv, ha a fiúk is elkezdenek szervezkedni. Mert ismertem annyira Kimit, hogy tudjam, nem fogja hagyni magát.
Már a reptéren sikerült összefutni vele. Kicsit álmosan sétálgatott a kijárat felé, mikor felfedeztem. Szóltam Gemmának, hogy van egy kis dolgom és utána mentem. Mielőtt kilépett volna, kicsit belemarkoltam a fenekébe és a fülébe suttogtam:
- Sikerült kiheverned az izgalmad, szépfiú?
** Megjegyezném, hogy ez a kis történet igaz, mert a matektanárom tényleg orosz származású és a tesitanárom tényleg le akarta inni egy síelés alkalmával... úgy 2 éve... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése