Back again... - 4. rész

Vasárnap Felipe nyert hazai pályán… megérdemelte. A második a már világbajnok leendő csapattársam lett, így volt ok arra, hogy elmenjünk bulizni. Méghozzá az össznépi buliba, ahol ott van mindenki, aki számít. Egy pilóta sem hagyná ki… soha. És mivel én is itt vagyok, én sem maradhatok ki semmi jóból. Főleg, hogy már mindenki hallott a „leiszlak, ha ez lesz életem utolsó cselekedete” dologról is.

- Külön jössz, vagy megfelelek társaságnak?- kérdezte Sebastian a hotel halljában.

- Ez egy igazán fogós kérdés…- gondolkoztam el látványosan.

Együtt mentünk a 2 utcányira lévő diszkóba, ahol már tetőfokára hágott a hangulat. Ahogy beléptünk, láttam, ahogy egy asztal és két szék van az egyik színpadon. Jó móka lesz, az biztos.

- Mi tartott ennyi ideig?- ugrott elénk a kenguru.

- Bocsi, hogy nem rohantam azonnal a karjaidba- fintorogtam, majd megindultam az asztal felé.

Kényelmesen elhelyezkedtem és vártam. A kis ausztrál is odajött mellénk, majd ő is leült. A színpad előtt ott volt az összes pilóta és a legtöbb már előre örült. Odaszóltam Sebastiannak:

- Kölyök, gyűjtsd magad köré a nyúlfülűeket! Meg kell tanulnotok inni!

Láttam, ahogy egy kis csoport verődik Sebastian köré a következőkből: Jaime Alguersuari, Nico Hülkenberg, Lucas di Grassi, Bruno Senna, Heikki Kovalainen és Robert Kubica. Fel is húztam a szemöldököm, mert róluk tudtam, hogy nekik nem kell tanulni.

- Jobban látunk- nevetett Heikki. Közben megjött a pincér 2 feles pohárral és egy üveg Finnlandiával.

- Bukta- motyogta Robert a kengurura nézve.

A pincérsrác kiöntötte az első felest, mi pedig lehúztuk. Láttam a kis kengurun, hogy kissé megütötte. Nem mutattam ki az örömöm, mert tudtam, hogy gyerekjáték lesz nyernem. Jött a második, majd a harmadik feles. Utána intettem a pincérnek, hogy várjon.

- Na, mi van? Nem bírod?- kérdezte az „ellenfelem”.

- Csak hagyom, hogy a fejedbe szálljon.

Tartottunk 5 perc szünetet, majd jött az újabb 3 feles. Utána már láttam a tekintetén, hogy nem nagyon bírja a piát. Majd a 8. fele után megkértem, hogy sétáljon egyet. Felkelt a székről és elindult. A 3. lépés után azt találgattam, hogy szinusz vagy inkább koszinusz görbe a menetiránya. Eddig tartott a párbajunk, amitől nekem semmi bajon nem lett.

- Gyerekek, így kell elintézni az okoskodó ausztrál kengurukat- mondtam a kis csapatnak, akik rám vártak.

- Megjegyeztük- nevetett Sebastian.

Körbenéztem a teremben és megakadt a szemem egy ismerős lányon. Csak ült a legnagyobb asztal tetején és engem figyelt. Intett a fejével, mire elindultam. Egy picit megrázta a fejét és a fiúk felé is intett, mire ők is jöttek velem. Mire sikerült odaérnünk hozzá, odacsapódott 6 hasonlóan kinéző lány.

- Hoztunk nektek egy kis meglepetést!- ugrott le az asztalról kecsesen.

Mindenkit lenyomtak egy-egy székbe, majd kaptunk egy-egy felest. Gyorsan megittuk… dinnyevodka. Nem volt erős, olyan nőknek való. De úgy tűnt, ez csak a kezdés volt. A következő ital whisky volt, de még az is a gyengébb fajta. Majd jött az utolsó pohár. A kis feles poharakban átlátszó folyadék volt. Letették elénk, de a kezükkel letakarták a tetejét.

- Egy kis ínyencség. Nem kell aggódni, gyengébb, mint az eddigiek- mosolygott a mellettem álló bombázó. – Egy szabály van. Húzóra!

Bólintottunk. Mindenki felvette a poharat, de nagyon figyeltek arra, hogy még véletlen se szaglászhassuk meg. Egyszerre húztuk le. Végigperzselte a torkom az ital. Azonnal tudtam, hogy a többieket meg fogja ütni. Mert nem mást ittunk, mint originál magyar házi pálinkát. A srácok köhécseltek és én sem voltam a legjobban.

- Csak most kezdődik a bosszú, szépfiú!- súgta még a fülembe, majd a barátnőivel együtt távozott.

- Ismeritek őket?- néztem a többiekre. Egyszerre hajtották le a fejüket, majd feleltek.

- Kikezdtem vele…