Egy hideg kezet éreztem meg az arcomon. Hallottam, hogy valaki a nevemet suttogja a fülembe és szinte már könyörög, hogy ébredjek fel. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok és mi történt. Lassan kinyitottam a szemem és egy aggódó szempárt láttam meg.
- Bonnie! Végre!- sóhajtott egy hatalmasat Kimi.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Megállt mellettünk egy fekete kocsi, mert eltévedtek. Míg beszéltem velük, te elájultál. Alig bírtalak felébreszteni.
Végignéztem magamon és ugyanaz a holmi volt rajtam, amiben eljöttem a gyárból. A fejem felé nyúltam, de nem volt rajta semmi púp. Akkor értettem meg, hogy minden a képzeletem szüleménye volt. Belekapaszkodtam Kimibe, hogy fel tudjak állni. És alig álltam újra a saját lábamon, megállt egy kocsi.
- Szóltam, hogy küldjenek értünk valakit- támogatott be.
Végig mellettem ült, egy pillanatig sem mozdult el. Mikor visszaértünk, feltámogatott a szobámba, majd hívta a csapatorvost. Az orvos pedig egy gyors vizsgálat után 3 napnyi ágynyugalmat rendelt. Mire elment, én már ki is pattantam az ágyból és pakolászni kezdtem a táskámban. Kimi megdöbbenve lépett be a szobámba.
- Te meg mi a jó francot csinálsz?- kérdezte vörösödő fejjel.
- Nem találom a felsőmet, amiben le tudok menni a vacsorára- mondtam és tovább kutattam.
- Nagyon gyorsan felejtsd el, hogy te oda lejössz- lépett mögém és elkapta a karjaimat.
- Nem tilthatod meg nekem- néztem vele farkasszemet a tükörben.
- De megtehetem, mert az orvos rám bízott. Te most fogod magad és lefekszel az ágyba- húzott az említett darab felé.
- Akkor viszont holnap nyugodtan hagysz dolgozni- lépkedtem vele együtt.
- Nem bánom, de ma már ne lássalak állva egyedül- fektetett le az ágyamba.
- És megmondanád, hogy miként tusoljak le?- kérdeztem komolyan.
- Majd letusolunk együtt- mondta vigyorogva.
Ez nem volt egy jó hír. Mert ha mi bekerültünk volna meztelenül egy tusolókabinba, ott minden lett volna, csak tusolás nem. Voltak hasonló közös emlékeink 3 évvel azelőttről. Nem mondom, hogy nem pozitív, mert ő volt az egyetlen, aki igazán ki is tudott elégíteni a pasijaim közül. Azt hiszem, hogy bele is pirultam a dologba.
- Remélem, hogy arra gondoltál, amire én- hajolt a fülem mellé, majd óvatosan megharapta.
- Habár utána pocsék emlékeim voltak, de azt nem tagadom, hogy az a tusolás felejthetetlen- suttogtam magam elé.
- Féltem, hogy nem ezt mondod- mosolygott rám és kaptam egy picike csókot.
- Ne csináld!- kértem, mire készségesen visszavonulót fújt.
- Vigyázok rád, csak pihenj nyugodtan!- simogatta meg az arcom.
- Azért ne felejts el 7-re lemenni a vacsorára- motyogtam még csukott szemmel, majd lassan elaludtam.
De jó, hogy csak álom volt! Annyira jó, ahogy húzzák egymást! Úgy bírom :D Szuper lett! :D
VálaszTörlésCsatlakoznék az előttem szólóhoz. :)
VálaszTörlésAz álmot olyan élethűen írtad le, hogy eszmbe sem jutott, hogy nem történt meg Bonnieval.
Bonnie pedig úgy tűnik, hogy nem tud már sokáig ellenállni Kiminek. :)
Nagyon jók lettek az új részek.
Millió pusziiii, Réka