Back again... - 2. rész

Lelki szemeim előtt láttam, ahogy megtépnek, szétszaggatnak, felkoncolnak, megfojtanak, feltálalnak vacsoraként millió éhes műnőnek és még hasonlók. Ahogy kitettem a fél cipőorromat az ajtón kívülre, piócákként repültek rám. Szinte kirángattak az épületből és mind az orrom alá dugta az idegesítő mikrofonját, hogy mondjam el, miért vagyok itt.

- Eljöttem, hogy gratuláljak Sebastiannak a bajnoki címéhez. Ennyi- feleltem és elindultam kifelé.

Nyolcszor nekem jöttek, tízszer lefejelték a vállam, huszonhatszor beleléptek a sarkamba, harmincnégyszer letaperoltak és negyvenkilencszer megrángattak, mire kijutottam a tömegből. De élve kijutottam és ez a lényeg. Békésen sétálgattam a paddockban… vagyis sétálgattam volna, ha nem állít meg úton-útfélen egy-egy ismerős személy. Nem esett le nekik, hogy nem vagyok beszélgetős kedvemben?

Nagyon úgy tűnt, hogy nem. Főleg Bernie papa csorgatta a nyálát mellettem és magyarázott. Senki ne kérdezze, hogy miről, mert fogalmam sincs. Csak rosszkor voltam rossz helyen. Nagyon rossz helyen. De az öreget ez igazán nem érdekelte, lelkesedve magyarázott nekem. A végén úgy döntöttem (mikor már tényleg nem bírtam), hogy kivetem magam a rajongók elé.

Csak azt felejtettem el, hogy aláírogatni komoly dolog. Ott álltam végig a rengeteg pilóta között és a nevemet firkantottam millió papírra. Komolyan mondom, ki kell találnom valami rövidítést, mert egyszer leszakad a kezem, annyit kell aláírnom. De ez nem hatotta meg a rajongókat, még verekedtek is értem. Ennyire jó pasi lennék?

- Még mielőtt azt hinnéd, hogy jó pasi vagy, szólok, hogy tévedsz- jelent meg mellettem Sebastian.

- Te mindenhol ott vagy, hogy elrontsd az ember kedvét?- kérdeztem rá.

- Én csak nem akarom, hogy hiú ábrándokat kergess…- nézett rám gyerekesen.

- Hogy én mibe mentem bele…- sóhajtottam színpadiasan. Mellettünk Heikki és Robert dőltek a röhögéstől.

- Jó újra a köreinkben tudni téged, Jégember!- paskolta meg a vállam Rob.

- Jégember? Hol? Mindjárt lerohad rólam a ruha- feleltem faarccal.

- És még ő panaszkodik!- vágódott mellénk Heikki is. – Húzzunk rá egy overált, de nagyon gyorsan.

- Kösz, haver, de kihagyom. Csak néző vagyok!- vigyorogtam rá.

Mikor vége volt az aláírások osztogatásának, Sebastiannal közösen visszamentünk a motorhome-ba. Alig léptünk be, szembe találtam magam egy gyilkos tekintetű ausztrál kenguruval (alias Mark Webber). Nem értem, hogy miért engem hibáztat. Tehetek én arról, hogy jobb, okosabb, helyesebb és több világbajnoki címmel rendelkező személy vagyok?... Na ugye, hogy nem.

- Kimi, itt az űrlapod- jött oda hozzánk a szőke műnő és a kezembe nyomta a papírt. Csak a „hibás” részeket emelném ki:

Keresztnév: Kimi Matias (minek írjam oda, ha nem használom?)

Tartózkodási hely: Baar, Svájc (ott élek lassan 10 éve… nem tudták?)

Cél: VB-cím, a csapat számára a konstruktőri VB-cím megszerzése (abban, hogy VB-cím, nincs benne ez is?)

Egyéb megjegyzés: még mindig kell az a néhány rallys hétvége, a 2007-es egyéni világbajnoki cím tulajdonosa(ez ennyire fontos, hogy bele kell írni? ott a dosszié elején… meg az önéletrajzomban is)

Oké, ez már nekem is sok. Nem volt elég, amit eddig is tudtak??? Mi vagyok én, kisiskolás???