(Bonnie)
Mindent elhoztam, kivéve egy dolgot, amit a hálójába tettem, az ágyra. Ez pedig nem volt más, mint az a lánc, amit néhány napja adott, mondván, örül nekem, mint asszisztensnek. Ezt sajnos nem tudtam úgy elrendezni, mint a költözést, de annyi baj legyen. Mark megígérte, hogy segít kapcsolatot tartani közöttünk.
Az új lakásom egy emelettel feljebb volt a 85-ös. Mikor odaértem, bekopogtam, mert még nem volt kulcsom és tudtam, hogy Mark is éppen pakol. Az új lakótársam egyből ajtót is nyitott és kivette a kezemből a bőröndömet.
- Gyere csak! Mark lassan végez- mosolygott rám és beljebb invitált.
- Köszönöm! És nem kell rohanni, ráérek!- szóltam a férfinek.
- Csak Kimi miatt. Ha egy kicsit meghajtom, talán nincs kedve inni- mondta nekem fel sem nézve a holmija közül.
- Nem ihat, mert akkor kirúgják- mondtam halkan és leültem a kanapéra.
- Mi?- kérdezte a két férfi egyszerre.
- Christian mondta- vágtam ki magam, bár mindkettő gyanúsan méregetett.
Fél óra múlva elkezdhettem a berendezkedést az új szobámban. Tommie az ágyon heverészett és egy csomó kérdéssel bombázott. Persze én sem hagytam magam és én is kérdezgettem őt. Így derült ki, hogy nemrég szakított a barátnőjével, de most jó neki egyedül, bár ha jönne egy lány, aki tetszik neki, nem mondana nemet.
Én pedig cserében elmeséltem neki, hogy 3 éve láttam Kimit először. Elmeséltem a randikat, majd azt, hogy megbíztam benne, lefeküdtem vele többször is. És végül az eltűnését. Mert nem mindenki tud eltűnni úgy, ahogy ő. Beszámoltam a kis bosszúmról is, de nem nagyon kellett mesélni, mert a legtöbb dolgot ismerte Sebi elmondásából.
Tommie-val minden olyan egyszerű volt. Nem kellett azon aggódnom, hogy mikor leszek gyenge, nem kellett mosolyognom, mikor sírni akartam, semmi nem volt kötelező, minden úgy volt jó, ahogy történt. Egy kicsit sikerült kihúznia abból a depresszióból, ami rám telepedett, mikor Kimivel szétmentünk.
De ez a depresszió azonnal visszatért, amikor megláttam Kimit egy másik nővel. Ő is szőke volt, ő is szép és ő is Kimit akarta. Amikor láttam őket együtt, ahogy nevetgélnek, lefagytam. Csak álltam az étkezőnk hatalmas ajtajában és képtelen voltam mozdulni. És nem volt szerencsém, mert a Jégember észrevett.
És ekkor jött a következő fordulópont. Úgy tettem, mintha keresnék valamit. Zavaromban ide-oda tekingettem, de nem tűnt fel senki, aki kihúzhatna a pácból. És Kimi pedig elég közel van ahhoz, hogy mondjon valamit, amivel újra megbánthat vagy megalázhat.
A felmentő sereg szinte azonnal megérkezett. Alig kémleltem néhány másodperce a társaságot, mikor Tommie indult el felém. Egy picit elmosolyodtam és megvártam, hogy elém érjen. Mikor megtörtént, rám mosolygott és megsimogatta az arcom. Jól esett az érintése.
- Gyere, már vártunk- húzott közelebb magához és megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése