(Gemma)
Hétfő reggel. Kezdődik a 3. hetünk a gyárban. Felkeltem és kimentem a konyhába, hogy meglepjem a lakótársamat egy finom reggelivel. Ki akartam engesztelni őt, mert rettentően haragszik rám és nem ok nélkül. Talán túllőttünk a célon.
Tegnap óta nem beszél velem. Felhívták a gyerekkori haverjai és a képekkel szívatták fél délután. Nagyon mérges volt, amiért ezt csináltuk. Szerinte ez gyerekes… és igaza volt. Ezért akartam egy kicsit kiengesztelni. Jobban szeretem, ha beszélget velem, vagy megnevettet, vagy egyszerűen csak rám mosolyog.
Rántotta, pirítós, tea és kakaó, mivel nem kávézik. És Tommie-t majd én leszerelem. És a gyártúra alatt majd legyalogolja a plusz kalóriákat. Valahogy majd megoldom, de ideje egy laktató reggelit készíteni. Sikerült szereznem eredeti német Wurst-ot (kolbász), csak az ő kedvéért, hogy meglegyenek a hazai ízek.
Csak sürögtem-forogtam a konyhában, hogy minden készen legyen. Éppen az utolsó szelet kenyeret tettem ki a tányérra, mikor megjelent az ajtóban. Úgy tűnik, hogy a finom illatok kicsalogatták. Nagy szemeket meresztett rám, miközben leült velem szemben.
- Bocsánatkérő reggeli a képek miatt- mondtam bűnbánóan.
- Ha elkezdek enni, engem Tommie ki fog nyírni- mondta, de azért maga elé húzta a rántottát.
- Majd én leszerelem- feleltem egyből.
- Akkor jó étvágyat!- vigyorgott.
Még nem láttam őt ekkora élvezettel enni. Ekkor már tudtam, hogy a pilótáknak megárt a koplalás és néha igazán ehetnének normális kaját is. Csoda, hogy van bennük elég erő. Én is eszegettem, de fele annyit, mint Seb. Nem zavartatva magát fogyasztotta a reggelijét.
- Azt sem tudom, mikor ettem ennyi finomat- kelt fel elégedetten.
- Örülök, hogy ízlett- mosolyogtam, majd a mosogatóhoz léptem.
- Segítsek?- kérdezte és a hátam mögé lépett.
- Inkább menj öltözni. Hamarosan itt a német RTL- fordítottam hátra a fejem.
- Nélküled nem fogok lemenni- figyelmeztetett, majd lopott egy csókot és magamra hagyott.
Gyorsan összepakoltam, majd irány a szobám. Felöltöztem tetőtől talpig Reb Bullos holmiba és utána együtt mentünk le a gyárba. A forgatás eltartott több, mint 4 órán keresztül. Én csak mentem utánuk és figyeltem, hogy miket kérdeznek, és miket válaszol. Csak annyi volt a feladatom, hogy közbelépjek, ha olyan a dolog.
Volt egy pillanat, ahol ezen gondolkoztam. Méghozzá a következő kérdésnél: „Sebastian, hogy állsz mostanában a lányokkal?”. Bennem meg is fogalmazódott a tökéletes válasz: Éppen azon vagyok, hogy kivédjem a támadásokat, mert az asszisztensem - aki amúgy végig itt van velünk – elhatározta, hogy megbosszulja, hogy kikezdtem vele.
Valami hasonló futhatott át az agyán, mert egy fél pillanatra rám kapta a tekintetét, de utána mosolyogva annyit felelt, hogy jelenleg nincs ideje a nőkkel foglalkozni, bár van a környezetében elég sok csinos lány. Mosolyogva vonultam tovább, jól esett, hogy csinosnak tart.
A forgatás után (pontosan 3 óra 24 perckor) mentünk az éttermünkbe ebédelni. Mindketten csak egy egyszerűbb spagettit választottunk, mert jól belaktunk a reggelinél. A hangulatunk jó volt, remekül éreztük magunkat. Meg is lepett, hogy nem akarjuk megfojtani a másikat egy kanál vízben.
Utána viszont már nem tudta kihúzni magát semmivel az edzés alól. Amíg ő a reggelit dolgozta le, addig én átnéztem, hogy milyen feladatai lesznek még ebben a hónapban. Úgy szerveztem a programját, hogy el tudjon menni az Arctic Lapland Rallyra, mert megmondta, hogy látni akarja Kimit. Szóval azokra a napokra lemondtam mindent.
Egyedül vacsiztam, de utána találkoztunk a lakásunkban. A kanapén volt kiterülve, ott pihente ki az edzés fáradalmait. Leültem az egyik fotelbe és beszélgetni kezdtünk minden általános témáról. Meséltem neki a lányokról, mert nagyon kíváncsi volt, hogy milyenek, mikor nem szervezkednek.
A beszélgetésünket kopogás zavarta meg. Odamentem és kinyitottam. De egyből meg is rémültem.
- Seb, gyere, segítened kell!- kiáltottam kétségbeesetten…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése