Back again... - 23. rész

(Sebastian)

Teljesen elfáradtam, mert a kedves barátom, Tommie megkínzott. Annyi erőm azért még volt, hogy Gemmával beszélgessek, mikor megjött az étteremből. Aranyos volt, ahogy a lányokat dicsérte, látszott rajta, hogy sokat jelent neki ez a 7 szertelen nőszemély. A kellemes hangulatot a kopogás törte meg.

Gemma volt olyan kedves, hogy egyből felpattant és elindult ajtót nyitni. Nem láthatta, hogy utána fordulok és megcsodálom. Mióta együtt voltunk, csak még csinosabb lett, pedig már akkor sem panaszkodhatott, sőt! A merengésemből ideges és féltő kiáltása ébresztett fel.

- Seb, gyere, segítened kell!- hallottam a hangját.

Egyből felpattantam és rohantam oda hozzá. Teljesen ledöbbentem, mikor megláttam. A karjaiban az ájult Bonnie-t tartotta, bár már alig állt a lábán. Egyből elvettem tőle a lányt, akit bevittem a kanapéra és lefektettem rá. Gemma is nagy nehezen bevánszorgott. Könnyes szemekkel nézte a lányt.

- Nem lesz semmi baj- öleltem meg.

Csak ennyi kellett és kitört belőle a feszültség. A fejét a vállamba fúrva zokogott. Nem tudtam mit tenni, csak simogattam a hátát és reméltem, hogy Bonnie-nak sincs nagy baja. Mert nem érdemli meg egyik lány sem, történhetett akármi. Ők jók és a szívük mélyén szeretnek minket.

- Gyere, ülj mellé!- húztam a kanapé mellé és lenyomtam a földre, a puha szőnyegre. – Neked kell vele lenni, mikor felébred. Én főzök egy teát.

A konyhába mentem teát készíteni. Közben elgondolkoztam a mai napon. Úgy volt, hogy délután Kimi is velünk edz, de nem volt sehol és el sem tudtam érni. Kezdett összeállni a kép. Egyből levettem a tea számára feltett vizet és elindultam kifelé. Gemma idegesen szólt utánam.

- Hová mégy?- nézett fel rám.

- Csak leszedem valakinek a fejét. Sietek!- mosolyogtam rá és távoztam.

Gyors léptekkel lefutottam egy emeletet, majd elmentem a folyosó utolsó lakásához és bekopogtam. Nem kaptam választ. Újra kopogtam, újra semmi. Dörömbölni kezdtem, de még mindig semmi. Végül csak addig erőlködtem, míg az ajtó meg nem adta magát.

Reméltem, hogy nem ezt fogom látni, de nem volt szerencsém. Láttam, ahogy Kimi valami szilikon nőn fekszik és éppen kielégíti a vágyait. Odamentem hozzá és lerángattam a nőről. Villámló szemekkel bámult rám, de nem nagyon érdekelt. Fel kellett hívnom a figyelmét arra, amit tett.

- 1 percet kapsz, hogy elhúzz innen- morogtam a nőnek.

- Nem megy sehová- nézett rám Kimi morcosan.

- 40 másodperc- néztem a szőkére, aki elkezdte összeszedni a holmiját, majd nagy nehezen kitopogott onnan. – Mi a fene ütött beléd?

- Miért kellett kidobnod? Jó volt… valamennyire- kelt fel a földről, de nem tudott egyenesen menni.

- Na, gyere- kaptam el a karját és bevittem a fürdőbe.

Beállítottam a tus alá és megnyitottam a hideg vizet. Egyszerre annyi finn szitkot még nem vágtak a fejemhez, mint akkor, de legalább kijózanodott. Nem értettem, hogy mire volt megoldás ez a viselkedés. Meg lehetett volna beszélniük a dolgot és akkor nem tartanánk itt.

- Hol van Bonnie?- kérdezte, mikor már felöltözött. – Beszóltam neki, amit nagyon nem kellett volna. És megszegtem azt a fogadalmam, hogy nem hozok fel senkit, főleg nem a tudta nélkül.

- Haver, Bonnie ájultan fekszik nálunk- mondtam neki némi szünet után.

- A fenébe…- morgott, de közben kilőtt a lakásból.

Alig tudtam követni, pedig a két lakás igazán nincs messze egymástól. Az ajtóban értem be. Morcosan toporgott, de nem értettem, hogy miért. Majd rájöttem, hogy az ajtó be volt zárva. Bele akartam tenni a kulcsot a zárba, hogy bemenjünk, de nem sikerült. Gemma kizárt minket a lakásból…