Back again... -12. rész

(Hayley)

Néztem, ahogy a kis spanyolom halálra vált arccal írogatja alá a papírokat és ahogy a lányok megfogdossák, de tényleg mindenhol. Részben jó ötletnek tartottam, részben féltékeny voltam. De a bosszúm még mindig előtérben volt. Utána észleltem, hogy a drága egy kis mellékutcába szökött. Úgy voltam vele, hogy ha nem találják meg fél órán belül, akkor kimenekítem. Szerencséje volt, így odahajtottam egy Lamborghinivel és rádudáltam.

- Gyere, nagyfiú, megmentelek!- nyitottam ki neki a kocsi ajtaját.

Komolyan elkezdett gondolkozni azon, hogy ez most csapda, vagy nem. Szinte hallottam, ahogy az agyában a tekervényei valamelyik új számának a ritmusára zakatolnak. De mikor megjelentek a rajongói, inkább engem választott. Bepattant mellém.

- Indíts már! Padlógázzal! Gyerünk!- csapkodta a műszerfalat.

Megfogadtam a tanácsát és csikorgó fékekkel, valamint füstölő kerekekkel elhajtottam a helyszínről. Már csak akkor nyugodott meg, mikor kiértünk a városból és a gyár felé vettem az irányt. Hátradőlt és próbálta szabályozni a légzését. Itt jött az újabb pici gonoszkodás. Gyorsan bekapcsoltam az automata váltót, majd a jobb kezemmel elkezdtem a combját simogatni.

Eddig csukott szemei kipattantak és szinte éreztem, ahogy megkövül az érintésemre. Végigfutott rajta egy remegés, amit jól ismertem. Nem jutottunk el addig a bizonyos pontig eddig, de a közelében már jártunk. És akkor is hasonló volt a reakciója. Egy fél pillanatra lenéztem rá és láthattam, hogy már igencsak szűk az a nadrág.

- Hayley…- lehelte ki nagy nehezen a nevemet.

- Igen, édes?- kérdeztem vissza kellemes hangon.

- Hayley, ne csináld ezt velem! Könyörgöm!- kérte, de a hangja egyre inkább elveszett.

- Én nem csinálok semmit, szivi. Neked kellett volna előbb gondolkoznod- fordultam be a gyárhoz.

- Már milliószor megbántam, hogy akkor olyan hülye és gyerekes voltam – nyögte ki.

Leállítottam a motort, majd egy bátor elhatározásra jutottam. Fogtam magam és átmásztam az ölébe. Ahogy leereszkedte, éreztem, hogy mennyire felizgattam. És a cselekedetei is ezt mutatták, mert a keze egyből megtalálta a fenekem. Kontrollálnom kellett magam, hogy ne hagyjam, amire annyira vágytam abban a pillanatban.

- Hülye? Egyetértek. Gyerekes? Még inkább. Megalázó volt? Nekem mindenképpen. Elszúrtad? Pontosan- soroltam a problémáit. – És a büntetés? Megérdemled, édesem!

Nem bírtam ki. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Közben azért figyeltem arra, hogy a bosszúm édes legyen. Elkezdtem mocorogni az ölében, hogy még jobban felcsigázzam. És nagyon úgy tűnt, hogy sikeres vagyok benne, mert a csókja egyre szenvedélyesebb és követelődzőbb volt. Ekkor kellett véget vetnem neki, mert a jó híremmel és a sikeres bosszúmmal játszottam.

- Ne feledd, kicsim, hogy 3 perc múlva találkozód van a csapatfőnököddel- nyitottam ki az ajtót. – És minden perc késés plusz 5 km futás. Be fogják rajtad vasalni.

Kiszálltam az öléből és otthagytam a kocsiban ülve, teljesen felizgatva. Nem mondom, hogy én nem voltam izgalmi állapotban, mert akkor hazudnék. Úgy hatott a csókja és az érintése, mint valami áramcsapás. Akkor már tudtam, hogy ha nem vigyázok, akkor újra becsaphat. Ezért el is határoztam, hogy beszélek majd a lányokkal a dologról.