(Tisha)
Nagyon nem volt kedvem a reggeli futáshoz, de nem úszhattam meg, mert Heikki ragaszkodott hozzá. Így végig a durcás énemmel kellett töltenie az idejét, amit tudtam, hogy nem szeret. Az ő hibája, minek kell neki korán reggel futnia? És nem valami kis táv, hanem kemény 3 óra.
Mikor beértünk, teljesen le voltam fáradva. Nem vágytam másra, mint egy jóleső zuhanyra, egy hatalmas adag kávéra és egy laktató reggelire így reggel 9 táján. Felmentem a szobámba és bezárkóztam a fürdőbe, hogy még véletlenül se legyen kedve Heikkinek utánam jönnie. És nem is tévedtem sokat, mert jött volna.
- Szeretnék letusolni- mondta az ajtó mögött.
- Akkor legyél türelmes, mert én nem vagyok még kész- feleltem és továbbra is álltam a zuhany alatt.
Nem is siettem, addig voltam a zuhany alatt, amíg el nem lazult minden izmom. Utána egy köpenyt magamra véve álltam a tükör elé. A hajamat igazgattam, mert napok óta nem tetszett, ahogy kinéz. De ismételten kudarcot vallottam, mert nem sikerült vele kezdenem semmit. Így egy nagyot sóhajtva indultam el kifelé.
Heikki a kanapén feküdt és úgy vettem észre, hogy elbóbiskolt. Odamentem hozzá és leguggoltam mellé. A rajtam lévő anyag széle majdnem mindent látni engedett. De nem volt senki, aki láthatná. Óvatosan odahajoltam az arcához és nyomtam rá egy puszit. Nyitogatni kezdte a szemeit.
- Szabad a fürdő- néztem rá egy kis mosollyal.
- Nem jönnél velem?- fordult az oldalára és végignézett a combomon.
- Heikki, én…- kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.
Az egyik kezével óvatosan végigsimított a combomon. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljutunk ide, ezért igencsak hirtelen érintett a dolog. Felhúzott a kanapéra és egyenesen rajta feküdtem, de őt nem zavarta. Karjaival egyből körbefonta a derekamat, hogy még véletlenül se menekülhessek előle.
- Elég volt az ellenségeskedésből. Elég abból, hogy fújunk egymásra. Akarlak és kész- húzott még közelebb magához.
- Nézd, én nem tudom, hogy mi lenne a legjobb…- hunytam le a szemeimet.
- Segítek dönteni- súgta és megcsókolt.
Nem akartam visszacsókolni egy pillanatra sem. Egy tizednyi másodpercre sem. De annyira gyengéd és óvatos volt, hogy megtörte az ellenállásom. Visszacsókoltam, méghozzá elég hevesen. Egyből megkerestem a pólójának az alját és a kezeimet becsúsztattam alá. Ő sem ellenkezett, sőt, inkább meztelen combjaimat kezdte kényeztetni.
Néhány pillanat múlva felemelkedett ülő helyzetbe, én pedig összefontam a lábaimat a dereka körül. Erősen megtartott és egyenesen a hálóba ment velem. Ott lefektetett az ágyra és elkezdte felfedezni a testem a csókjaival. Én sem tettem másképpen, próbáltam megszabadítani a ruháitól minél gyorsabban. Sokáig húzta az agyamat, mire egyesült a testünk. Soha előtte nem volt még olyan jó férfivel, mint vele.
Az aktusunk után az ágyban fekve pihegtem, míg ő csak cirógatott. Alig akartam elhinni, hogy én voltam az első, aki beadta a derekát, de már nem bírtam tovább az ostromait. Mióta vele voltam, nem telt el nap, hogy ne próbálkozott volna tizenötször. A szerelem annál mélyebben volt bennem, minél inkább meg akart hódítani.
- Elmegyek letusolni- súgta a fülembe, majd megcsókolt. – Sietek.
- Várlak- mosolyogtam rá és kaptam még egy csókot. Mikor becsukta az ajtót maga után, elővettem a telefonom, mert úgy éreztem, beszélnem kell a lányokkal.
- Igen?- vette fel a másik fél.
- Kimi, hogy kerül hozzád Bonnie telefonja???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése