- Bones…- ejtettem ki a becenevét csalódottan.
- Szia, Mark!- köszönt az edzőmnek vidáman és üdvözlésképp váltottak 2 puszit.
- Mi újság kislány? Hogy utaztál?- kérdezte barátom kedvesen.
- Remekül. Gemma is itt van- mutatott a lányra, aki akkor ért mellénk.
- Még jobb!- mosolygott továbbra is az edzőm, majd üdvözölte a másik lányt is. – Esetleg elvihetünk titeket a gyárhoz?
- Nem!- vágtam rá ingerülten.
- Megköszönnénk!- mosolygott a két lány.
Annyira ideges voltam, hogy képtelenségnek tartottam lassan menni. Mindenki az ülésekbe préselődött, de nem érdekelt. Irritált a két lány jelenléte és a tudat, hogy nem tehetek semmit ellenük és a terveik ellen. Már én is észrevettem, hogy életveszélyes a tempó, amit diktálok, de nem bírtam lassítani.
- Kimi, vedd le a lábad a gázpedálról!- szólt rám Mark mogorván, de nem tettem semmit.
- Higgadj le!- mondta Bonnie, majd a kezeit a vállamra simította és masszírozni kezdett.
Hatásos volt a kis praktikája, mert 250-ről lelassítottam 180-200 km/h-ra. Ez már nálam jónak mondható és ezt Mark is tudta, mert kissé felengedett. Hozzá volt szokva ehhez a tempóhoz. Bonnie kezei is eltűntek a vállamról és lassan visszasüppedt barátnője mellé, majd halkan magyarázni kezdett neki, de nem értettem, hogy mit.
Mikor megérkeztünk a gyárhoz, Sebastian várt ránk.
- Kimi, Mark! Végre!- örült meg nekünk, de le is hervadt a mosoly az arcáról a lányok láttán. – Bonnie, Gemma!- biccentett.
- Lányok, én kérek elnézést a neveletlen gyereksereg nevében is- nézett ránk Mark.
- Semmi gond, mi nem haragszunk- felelte barátnőm kedvesen. – De ha nem baj, mi elmennénk megkeresni Christian-t.
- Második emelet, 34es szoba- mondta Seb unott fejjel.
- Köszönjük!- felelte Bonnie és a lányok el is mentek.
- Hol leszünk elszállásolva?- kérdeztem a kis németet.
- A csapatépületben- mutatott az emeletes háznak kinéző toronyra. – 7. emelet, 79-es szoba a tiéd. Még csak eltéveszteni sem tudod.
- Abban biztos lehetsz!- vettem ki a táskámat a kocsiból és megindultam az épület felé.
A recepciós csaj szó nélkül odaadta nekem a kulcsot, így gyorsan beszálltam a liftbe, majd birtokba vettem ideiglenes otthonom. Kis nappali, még kisebb konyha, 2 szoba és 2 külön fürdőszoba. Gyanúsan méregettem, mert tudtam, hogy lesz egy szobatársam, ha ide szállásoltak el. De ezen nem gondolkoztam sokáig, inkább elmentem és letusoltam.
Egy törölközővel a derekamon mentem ki a konyhába. Alig voltam itt 10 perce, de már teljesen otthonosan mozogtam. Nem is volt gond, hiszen itt töltöm a januárom és februárnak azt a részét is, mikor nem tesztelünk. Éppen elkezdtem inni a kiöntött pohár narancslevemet, mikor elfordult a zár. És amikor belépett az új lakótársam, mindketten tátott szájjal bámultuk a másikat.
- Te?- kérdezte elcsukló hangon.
- Miért pont te?- kérdeztem vissza én is kissé elkeseredve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése