(Bonnie)
Kicsit feszélyezett, hogy Kimi végig mögöttem van, de nem törődtem vele. Ő akart annyira jönni. Inkább az elrontott terven elmélkedtem. Össze kell majd beszélnem Gemmával, hogy tudjuk, mi a következő lépés. Mert valamit muszáj lesz csinálnunk. A tervszövögetés pedig nekem nagyon megy.
Nem is nagyon figyeltem a környezetem futás közben. Nem nagyon érdekelt senki és semmi. A lényeg az volt, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem és a testem is karban tudjam tartani. Viszont hirtelen meg kellett torpannom, mert egy fekete kocsi fordult elém. Még fel sem fogtam, hogy ott állt, mikor két kéz értem nyúlt és berántott.
Nem volt lelki erőm másra, mint sikítani, ahogy csak tudtam. Rettegtem. Valaki be akarta fogni a számat, de megharaptam a kezét. Végül sikerült nekik egy ronggyal betömni a számat és megkötözni a kezeimet, mert nem hagytam magam.
Kb. 20 percig utaztunk, mikor kirángattak. A semmi közepén voltunk egy hatalmas háznál. Belökdöstek egy szobába és rám zárták az ajtót. Azt azért láttam, hogy az egyik pasinak sikeresen szétkarmoltam az arcát. A szoba sötét volt, dohos és undorító. Nem volt semmi ülő- vagy fekvőalkalmatosság. A földre pedig nem mertem leülni a hidegben.
Fogalmam sincs, hogy mikor nyitották ki újra az ajtót. Csak azt vettem észre, hogy erőszakosan elkezdenek rángatni. Egy lépcsőn rángattak fel, közben oda sem figyelve arra, hogy állok vagy nem. Belöktek egy tágas szobába, ahol egy férfi ücsörgött. Kéjes vigyorra húzódott a szája, mikor meglátott.
- Igazán jó fogást csináltatok!- mondta annak, aki behozott.
- Igyekeztünk, főnök!- mondta a férfi és becsukta az ajtót.
A fogva tartóm felkelt és felém lépett. Kezei azonnal megtalálták nőiességem minden velejáróját. Végigfogdosta minden érzékeny pontomat, miközben én próbáltam ellökni magamtól, de jóval erősebb volt. És közben elkezdett vetkőztetni.
- Cicám, ha tiltakozol, jobban fog fájni- lökött le az ágyra, aminek a végébe bevertem a fejem.
Mikorra visszanyertem az eszméletem, már csak a fehérnemű volt rajtam. A ruháim egy kupacban voltak, darabokra szaggatva. A kezeimet ugyanúgy a fejem fölé kötözték, ahogy nemrég én tettem Kimivel. Féltem, hogy hozzám érhet egy megszállott és birtokolhatja a testem.
- Azt hittem, már sosem ébredsz fel- nyalta meg a száját a férfi.
Fölém hemperedett és elkezdett nyalogatni meg csókolgatni. Undorodtam minden egyes érintésétől. Attól pedig még jobban, amit tenni akart velem. Lassan haladt a testemen lefelé és mikor elért a melltartómhoz, azt is szétvágta ollóval. Majd úgy kezdte el „kényeztetni” a melleimet, mintha csecsemőként ételt remélne onnan.
Máskor ezen a téren igen érzékeny vagyok, de most csak még jobban undorodtam a rajtam fekvőtől. Csak annyit tudtam róla, hogy ő életem megkeserítője. Mikor kiélvezkedte magát, elindult lejjebb. Görcsösen szorítottam össze a combjaimat, mert azt már képtelen lettem volna elviselni, hogy ott is hozzám érjen. Egy pillanatra fel is emelkedett a hasamról és a számba tömte a nyelvét.
Közben az alfelét erőszakosan nekem nyomta. Felhorkantottam az érzésre. Undorító volt minden egyes pillanat. Becsuktam a szemem és vártam. Hogy mire? Én sem tudtam. Talán a csodára, vagy valamire, aminek köszönhetően nem kell átélnem a dolgokat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése