Back again... - 11. rész

- Ilyen nincs. Én nem akarok veled egy lakásban lenni. Képtelenség- rázta a fejét.

- Nekem sem tetszik a dolog, elhiheted- fintorogtam.

- Beszélek Christiannal- hagyott ott csapot, papot és elrohant.

Unottan csuktam be az ajtót utána, és visszamentem meginni a narancslevem. Utána bementem a szobámba, ahol előtúrtam néhány ruhát, amit magamra kaptam, majd visszamentem a nappaliba. Ismertem annyira, hogy tudjam, elintézi, amit akar. Ezért is voltam nyugodt és nem idegeskedtem a dolog miatt. Ezért lepett meg, mikor visszajött és az arca elkínzott volt.

- Ugye, jól gondolom, hogy te a kis barátnőddel leszel egy lakásban?- kérdeztem.

- Christian hajthatatlan. Megmondta, hogy ha egyszer így lettek kiosztva a lakások, nincs változtatás. És eszünkbe se jusson cserélni, mert repülünk. Mi is és ti is- ült le a bőröndjére.

- A bal oldaliba pakoltam be- mondtam előre bámulva.

Kicsit idegesen, de bement a szobába. Hallottam, ahogy elkezdi kipakolni a dolgait. De nem lehetett valami összeszedett, mert alig 2 perc múlva hollandul káromkodott. Rávettem magam, hogy felkeljek és egy gyors kopogás után benyitottam hozzá. A szoba közepén állt és a könyökét dörzsölgette.

- Minden rendben?- kérdeztem.

- Nem, mert a szekrényemben leszakadt az összes polc- mutatott az említett darab felé, ami megadta magát.

- Majd beszélek Christiannal, hogy cseréljék ki. Úgyis tudatni akarja, hogy ki lesz az úgynevezett „asszisztensem”- húztam el a szám. Nem tetszett az ötlet.

- Azt én is meg tudom neked mondani- felelte morogva.

- Ugye nem…?- néztem rá, de csak megrázta a fejét. – Kapóra jött, hogy szükség volt ilyen emberekre, igaz?

- Csak pályáztam és kiválasztottak. Ne engem okolj. Ugyanúgy beadtam Sebastian asszisztensi pályázatát, 3 PR pályázatot és 2 fejlesztői pályázatot. Ide választottak ki. Nem én kértem- fordult el megsértődve.

Lehet, hogy bunkó voltam, de nem nagyon érdekelt. Jelenleg csak az motoszkált a fejemben, hogy itt van velem egy lakásban, így teljes mértékben ki vagyok neki szolgáltatva. De nem fog kapni belőle. Vissza fogok neki vágni. Minden lehetséges módon. Közben csörgött a telefonom. A kicsi bika nevét írta ki.

- Szeva Jaime! Mondj valami jó hírt, könyörgöm!

- Az jó hírnek számít, hogy Hayley az asszisztensem és azzal indított, hogy rám szabadította az összes olasz tinédzsert és megengedte nekik a nevemben, hogy letaperoljanak? BÁRHOL?- akadt ki a végére.

- Most ez komoly? Hol vagy?- kérdeztem, de közben fulladoztam a visszatartott röhögéstől. És nemcsak én, hanem Bonnie is.

- Egy kis mellékutcában bujkálok, mert keresnek. Ötlet, hogy miként tűnjek el?

- Fuss!- mondtam neki, majd gyorsan kinyomtam és végül hatalmas röhögésbe kezdtem.