Back again... - 30. rész

(Bonnie)

Furcsák voltak a dolgok. Kimivel nem beszéltem a „szakításunk” óta. Tommie-val minden más volt. Nem volt szerelem. Csak a kötődés és megértés. Éreztük egymás fájdalmát, és a kapcsolatunk emiatt volt stabil. A csókjaiban nem volt semmi szerelem. Mindösszesen a vágy és a leírhatatlan kötelék.

Gemma és Sebastian teljesen ellenünk voltak. El akartak minket szakítani. Sikerült is a barátnőmnek egy teljes hétvégére elrángatnia a gyárból. Maga Horner küldött el minket Londonba, mert el kellett intéznünk néhány dolgot a keddi indulás előtt. Mivel kedden már február második hete volt és kezdődtek a tesztek, amikre oda kellett érni.

Semmi időm nem volt telefonálni. Reggel 6-kor kezdtünk és este 8-kor kiütve zúgtunk az ágyba. Pénteken mentünk és hétfőn jöttek utánunk a többiek. Vasárnap délutánra kezdtem teljesen magamba fordulni. Nem volt senki, aki elvonta volna a figyelmemet a gondjaimról és szép lassan visszahulltam a depressziómba.

- Bonnie, mi a baj?- kérdezte Gemma.

- Semmi- ráztam meg a fejem és gépiesen töltöttem ki a papírokat, amik előttem hevertek.

- Ne hazudj nekem! A barátnőd vagyok- vette ki a kezemből a papírokat.

- Elegem van már ebből. Vissza akarok menni, mert itt minden olyanra lehetőségem van, amit nem akarok- keltem fel a székből és járkálni kezdtem.

Gemma már vissza akart vágni nekem, de rájött, hogy Kimi nevének megemlítése még mélyebbre fog húzni engem. Már a gondolatától is kiborultam. Az éjszaka nem aludtam, csak forgolódtam. Újra és újra felzaklatott, ami történt közöttünk 3 éve, és minden, amit bosszúnak szántam. De a bosszúból nem lett semmi.

Reggel nyúzottan keltem. Hatalmas karikák is voltak a szemem alatt. Gyorsan letusoltam és megpróbáltam embert faragni magamból, amíg Gemma hasonlóan cselekedett. Mindketten farmert vettünk fel egy-egy Red Bullos pólóval és pulcsival, majd befűztük a jól ismert övet és irány a reptér, ahol a többiekkel találkozunk.

Én vezettem, hogy minél hamarabb odaérjünk. Gemmával nem nagyon beszélünk. A lányok csapata is két részre szakadt. Lola, Diane és Tish nem szólt semmit a kapcsolatomra, nem próbáltak meg minden erejükkel elválasztani minket. Ezzel szemben Gemma, Hayley, Nessa és Sienna minden erejükkel azon voltak, hogy szétszakítsanak.

Mikor kiszálltam a kocsiból és megvolt a bőröndöm, sietősen mentem a terminál felé. Alig néhány lépés után már meg is láttam a kis csapatunkat. Nem lehetett nem kiszúrni a millió ugyanolyan kékbe öltözött, állandóan viccelődő kis csapatunkat. És a középpontban szokás szerint Tommie és Seb voltak.

Kimi volt, aki először észrevett. A szőke lány – név szerint Liz – most is ott ácsorgott mellette. A szemünk találkozott és idegesen hajtotta le a fejét. Ezt a szokatlan mozdulatát szerencsére a 2 jómadár is észrevette és megpördült a tengelye körül. Tommie arcára mosoly ült ki, de nem volt a megszokott.

- Szörnyen nézel ki- súgta a fülembe, mikor már a karjaiban tartott.

- Nem voltál velem és emiatt túl sok volt a felesleges és fájó gondolat- súgtam, miközben mélyen magamba szívtam az illatát.

- Engedd, hogy kicsit segítsek- emelte meg az arcom.

Becsuktam a szemem és vártam. Pillanatokkal később az ajkai az enyémekre tapadtak. Gyengéden csókolt. Gyógyítónak szánta a csókját és talán sikerült is neki valamennyire. Mikor elváltunk egymástól, rám mosolygott és elkezdett húzni a becsekkolás felé. Egy pillanatig nem hagyott magamra.

A gépen is egymás mellett ültünk. Az ót Barcelonába 2 órányi volt. Nem hagyta, hogy egy percig is ébren legyek. Felszállás után kicsatolta az övemet, elfektetett az üléseken és cirógatni kezdte az arcomat. Lassacskán kezdtem elaludni, amit neki köszönhettem. A repülés idejére a gondolataim és érzéseim nem aggasztottak.