Nem így terveztem - 36. rész

Sziasztok! Mai első, és legfontosabb közlendőm: Happy Birthday, Mr. Christian "The Boss" Horner! A mi kedvenc csapatfőnökünk ma töltötte a 38-at. :D

Továbbá a résszel és folytatással kapcsolatban: ha lesz 10 komment, ami minimum 5 soros (nem számít a köszönés, elköszönés, név), akkor holnap kaptok dupla fejezetet. :D És utóiratban (vagy chatben) írjátok meg, hogy ha létrehoznék a Facebook-on egy csoportot a bloggal kapcsolatban, érdekelne-e titeket. :D

----------------------------------------------------------------------------

Az egész februárunk a tesztek körül forgott. Rengeteg adatot szereztek a fiúk, amiket kielemezve még mindig tudtunk finomítani az alkatrészeken és a beállításokon. Sebit nem láttam egész februárban, mert vagy Spanyolországban volt tesztelni, vagy hazament a szüleihez.

Én egészen jól viseltem a hiányát, nem úgy Eliza és Gareth. Az első 2 hétben még semmi probléma nem volt, de utána a feje tetejére állt a világ nálunk. A kisfiú nyűgös volt, míg a lányom hisztis és sokszor kezelhetetlen. Sosem osztogattam neki büntetéseket, de most nem tudtam mással megfékezni őt.

Kérdezgettem, hogy mi a baj, hogyan segíthetek neki, de nem mondott soha semmit. Végül Crystal volt, aki nagy nehezen feltörte a páncélját és megtudta, hogy azt hiszi a kicsi, hogy Seb elhagyta őt. Ekkor mentem oda a telefonhoz, hogy beszéljek a kicsi némettel, mert ez nem maradhatott így tovább.

- Szia, Chloe!- vette fel a telefont Tommi. – Seb éppen apáddal egyeztet.

- Igazából nekem te is megfelelsz- feleltem elgondolkozva. – Nem tudod, hogy mit tervez, hová megy a márciusi tesztig?

- Azt hiszem, hogy pont ezen hezitál. Nem tudja eldönteni- jegyezte meg a finn. – De amúgy jó, hogy beszélünk, mert akartam kérdezni, hogy én még mehetek oda?

- Persze, hogy jöhetsz hozzánk- mosolyodtam el. – Jó lenne, ha hoznád magaddal a pilótát is, mert a kislánya azt hiszi, hogy már nem szereti, amiért nem látogatja meg.

- Micsoda?- hallottam meg Sebi hangját. – Mit hisz Eliza?

- Neked is szia- sóhajtottam fel. – És igen, jól hallottad, ezt hiszi, mert nem látott egész februárban. És Gareth is hiányol, mert nagyon nyűgös és sokat sír.

- Éjszaka ér oda a repülő Angliába. Megyek haza, ha még beengedsz a házba- súgta a telefonba.

- Persze, hogy beengedlek- lágyultam el. – Szeretném, hogy itt legyél velünk, mert nekem is hiányzol. Csak én már tudom valamennyire kezelni a dolgot.

- Sietek! Szeretlek!- mondta még.

- Én is szeretlek!- válaszoltam, majd kinyomtam a telefonom.

Délután megint rossz napja volt Elizának tanulás közben. Crystal egyik példáját csináltuk, ő pedig az 5-ös számot gyakorolta leírni, mikor megjegyezte, hogy ez az apukájának a világbajnok rajtszáma, majd sírni kezdett, hogy őt már nem is szereti senki, utána pedig felrohant a szobájába és vacsoráig nem is láttuk.

Este magam mellé fektettem be az ágyba aludni, hogy nyugodt legyen az álma és felébredjen arra, mikor Seb megérkezik. A pici babatestet átkarolva aludtam el én is és arra ébredtem fel, hogy nyílik a háló ajtaja. A kintről jövő halvány fénynek köszönhetően láttam a kék szemeket, amik egyenesen minket vettek célba. Óvatosan kimásztam az ágyból és belesimultam az ölelő karokba.

- Régen éreztem magam ennyire otthon- suttogta a fülembe, majd felemelte a fejem és mézédes csókokkal kényeztetett.

Amíg elment zuhanyozni, addig előkészítettem a pizsamaként szolgáló pólóját és egy tiszta alsónadrágot. Amikor már nem hallottam a víz folyását, bementem és elakadó lélegzettel néztem a kidolgozott felsőtestet. Megkívántam, de nem tettem semmit, hogy a vágyaim teljesüljenek. Bőven lesz még időnk szeretni egymást.

- Szerinted Crystal és Tommi vállalná holnap egy kicsit Gareth felügyeletét?- ölelt magához és a nyakamba csókolt.

- Gondolom- nyeltem egy nagyot és éreztem, hogy pengeélen táncolok.

Végül megcsókolt, szenvedélyesen, hogy tudjam, mi is fog várni rám. Utána együtt mentünk a hálóba és lefeküdtünk a kicsi lány két oldalára. Seb nem akarta felébreszteni, de tudtam, hogy a leányzó örülni fog neki, ezért óvatos simogatással és puszikkal kezdtem őt keltegetni. Álmosan pislogott rám néhány pillanattal később.

- Nézd, ki jött haza- mosolyogtam rá és Sebi felé fordítottam.

A szemei kikerekedtek és úgy bámult a mellette fekvő férfire. Egyikük sem mert megszólalni, csak nézték egymást. Végül Eliza közelebb mászott Sebastianhoz és adott neki egy puszit. Utána pedig odavackolta magát az oldalához és a pólójába kapaszkodva merült újra álomba.

- Holnap délután leülök vele beszélgetni és elmagyarázom neki a dolgokat- suttogta a csendbe a férfi.

Bólintottam egyet, majd közelebb kúsztam hozzájuk. Magunkra húztam a takarót és lecsuktam a szemeimet abban a tudatban, hogy akihez a szívem hozzákötött, most itt fekszik mellettünk. Békésen és pihentetően aludtam addig, amíg meg nem szólalt az ébresztőóra. Gyorsan kinyomtam és mentem a babaszobába.

Gareth a kiságyában feküdt a hátán és az ágy felett lógó zenélő figurák után nyújtózkodott. Odaléptem a babámhoz és kiemeltem az ágyából. Azonnal belekapaszkodott a kócos hajamba és a saját kis babanyelvén kezdett nekem magyarázni. Mosolyogva hallgattam és mentem le a földszintre.

Az első dolgom az volt, hogy elkezdtem melegíteni a tápszert valamint feltettem egy adag kávét. Amíg minden melegedett/főtt, addig babáztam. Az egyik széken ülve játszottam a kisfiammal, aki már korán reggel hatalmas mosolyokkal és nevetéssel hálálta meg a törődésemet.

Mikor elég meleg volt a reggelije, megetettem, megbüfiztettem, majd belefektettem a nappaliban lévő járókába és átvittem ágyastól a konyhába, hogy lássam. A fejemelgetéssel próbálkozott és már nagyon át akart fordulni a hátáról a hasára, így ezek voltak a legfontosabb mozgási dolgai mostanában.

A reggeli készítése közben figyeltem az ügyködését és amint volt több, mint 1 szabad percem, már ott is voltam az ágy mellett. 7 óra magasságában egy nagyon álmos Tommi sétált be hozzánk és zuhant le az egyik székre. Elé tettem egy csésze kávét, amit azonnal meg is ivott.

- Téged meg mi zavart ki ilyen korán az ágyból?- simogattam meg a hátát.

- Inkább ki- morogta. – Crystal keltett, hogy itt lesz fél 8-ra és mehetünk futni. Mondtam neki, hogy hajnali 3-kor értünk haza, de csak az volt a válasz, hogy magamat szidjam, mert így elhanyagoltam őt.

- Akkor szedd össze magad, mert tényleg itt lesz akkorra- adtam neki egy puszit, majd a pici babámat kiemelve az ágyából megindultam a hálóba.

Benyitva egy nagyon aranyos és szívet melengető kép fogadott. Seb a hátán feküdt, Eliza pedig a karján mellette, miközben még mindig kapaszkodott a kék csapatpólóba, amit az apukája aludni használt. Leültem melléjük és simogatni kezdtem a hercegnőm arcát. Álmosan pislogott rám.

- Jó reggelt, angyalka!- mosolyogtam rá. – Ideje felébredni!

- Felveszel?- nézett rám a nagy szemeivel.

- Nem tudlak Gareth miatt- néztem rá és megsimogattam a kicsi fiúcska hátát, aki a karjaimban kezdett elpilledni.

- Gareth baba alszik még apával- mormolta Sebi csukott szemekkel, majd rám nézett.

Felült a fekvő helyzetéből, majd felhúzta a kislányt is onnan. Először Elizát látta el sok-sok puszival és egy ígérettel, hogy itt lesz, mikorra ő hazaér, majd én kaptam egy szerelmes csókot. Utána elvette a kisfiút a kezemből, megpuszilgatta, majd a mellkasára fektette és átkarolta. A szemeit becsukva jelezte nekünk, hogy ő alszik tovább.

Felvettem Elizát és átvittem a szobájába, ahol még egy kicsit nézhetett mesét, amíg én felöltöztem. Utána őt is felöltöztettem, majd leültünk reggelizni. Közben befutott Crystal is, aki a morcos edzőt akarta futni vinni. A férfi csak ült az asztalnál és nem volt hajlandó megmozdulni.

- Tommi mérges rád?- nézett fel a lányra Eliza.

- Szerintem igen- nevetett vidáman a kisebb Horner. – Szerinted ki tudom valahogy engesztelni?

- Rám sosem haragszik, mert mindig adok neki puszit- húzta ki magát, majd megitta a bögréjéből az utolsó korty tejet is. – Adj neki te is puszit!

Crystal rám pillantott, majd az edző mögé lépett, átkarolta és adott az arcára egy puszit. Tommi továbbra is konokul bámulta az asztallapot. Ugyanúgy nem történt semmi a következő 3 puszi alkalmával sem. Végül a lány súgott neki valamit, amire már beadta a derekát és elindult futni.

Én elvittem Elizát az iskolába, majd hazafelé megálltam az áruháznál és bevásároltam, hogy feltöltsem a hűtőnket, tekintettel arra, hogy megjöttek a fiúk is. Ahhoz már hozzászoktam, hogy Christian lánya nálunk tölti minden idejét, mikor az apja dolgozik. A sulis dolgaiban is én segítettem neki, ő volt a kishúgom.

- Túlélted, szépfiú?- kérdeztem nevetve a finnt, aki pont megérkezett, mikor leparkoltam.

- Megelőzött és rám vert egy teljes percet- bökött Crystal felé.

- Sajnálom- simogattam meg a vállát. – Azért segítesz nekem bepakolni?

- Persze- egyezett bele és kivett a csomagtartóból 2 szatyrot.

Bepakoltunk a konyhába, ahol én elpakolásztam a dolgokat és közben hallgattam, ahogy a két „vendégünk” egymás vérét szívja. Komoly szópárbajt folytattak és egyikük sem volt hajlandó megadni magát. Mielőtt felmentem, szóltam nekik, hogy ők főzik az ebédet, majd magukra hagytam őket. A hálóban ledobáltam a ruháimat és visszabújtam a takaró alá, Seb mellé, a biztonságba.