Az élet nehézségei - Világbajnok

(Ada)

Még mindig nem tudom elhinni. Ülök a kanapén a tévé előtt, a szám tátva, a szememből a könnyeim folyamatosan potyognak. Ő pedig ott áll a dobogón. Az arcán nincs az a tökéletes mosoly, amire vágytam, de ez talán érthető. Nyerni akart, mint minden egyes alkalommal, amikor csak versenyzik.

Liz a lábaim mellett játszott. Őt nem kötötte le az autóverseny, hiába volt a lánya. Lecsúsztam a kanapéról mellé. Rám emelte a tekintetét, és mintha az apja nézett volna vissza rám.

-Nézd!- súgtam neki és az ölembe vontam. - Ott van apu- böktem a készülék felé.

-Nyejt?- pislogott fel rám.

-Nem. De ő a legjobb megint- simítottam végig a puha arcocskán.

-Akkoj nyejt!- jelentette ki magabiztosan a mi kis szöszink. - Apuci, meséjj nyekem!- futott a tévéhez és aprócska kezeit a készülékre nyomta.

Akkor kezdődtek a nyilatkozatok. Nagy szemekkel pislogott, mivel nem beszélt angolul. A szemeim még mindig könnyesek voltak, de akkor kezdtem csak megint zokogni, amikor megköszönte Tomminak, amit tett érte. A mi drága finnünk tényleg ott volt mindenhol velünk és bevallom, hogy már el sem tudtam képzelni az életet nélküle.

Újabb néhány perc következett, amikor nem kellett figyelnem. Akkor koncentráltam minden idegszálammal a nyilatkozatokra, amikor már németül folyt a csevej. Megköszönte a szüleinek, a testvéreinek, majd kiemelt engem és Lizzie-t.

-Apa nyekem besélt- fordult felém csillogó pillantással. - Apuci nyekem besélt, apuci nyekem besélt, apuci nyekem besélt...- kántálta és nevetve táncikált körbe a nappaliban.

-Gyere, királylány! Pakolunk- kaptam el. - Apuci után megyünk a gyárhoz.

-De nyem ott autózik- pislogott rám nagy szemekkel.

-Tudom- helyeseltem. - Azonban oda fog menni. Mi leszünk neki a meglepetés a nagyi házában, jó?

-Jóóóóóóóóóóó- lelkesedett az ötletért.

Utána olyan tempóval lőtt ki az emelet felé, hogy alig tudtam utolérni. Míg azt válogatta, hogy melyik játék nélkül nem mehetünk el itthonról, felhívtam anyát, hogy tudja, a gyár közeli házat egy hétre elfoglaljuk. Örömmel vette, hogy hajlandóak vagyunk mi is használni a házát. Én egészen addig nem voltam hajlandó betenni oda a lábam, amíg tudtam, minden pont olyan, mint amikor apa még élt. A mai napig nem tudtam megbocsátani neki, hogy hozzá akart adni egy idegenhez. Szerencsére anya csak olyan helyeken tartotta meg az ingatlanokat, ahol nekünk is kellett valamiféle szállás. Az angol ház kb. 20 percnyi autóútra volt a gyártól, ezért kényelmes volt, ha hosszabb időt kellett a környéken töltenünk.

Miután összepakoltunk mindent, amire szükségünk lehetett, foglaltam repülőjegyet. Liz rettentően izgatott volt, hogy hamarosan találkozhat az apukájával. Sebastiannak csak egy rövidke üzenetet küldtem, tudtam, hogy most a média és a csapata is őt akarja. Még mielőtt elrepült Japánba, megegyeztünk, hogy már csak akkor beszélünk, ha nyugalom van körülötte. A reptérre indulás előtt szóltam Heikének (mivel a szomszédban laktunk), hogy elmegyünk a fia után. A kislányunk hagyta, hogy eltegyem a játékait, kivéve azt a plüssautót, ami a verdákban Sebastian karaktere. Mióta megkapta az apukájától, sehová nem ment nélküle. A reptéren volt néhány fotós, rólunk is készítettek képeket, de már megszoktuk. Nem aggódtam, hogy le fogunk bukni, mert Tommi tudta, hogy megyünk Angliába, ezért nem fogja engedni Sebnek, hogy akár egy másodpercet is internet előtt töltsön.

****

(Seb)

Az egyik karaoke bárban ültem a csapattal és ünnepeltünk. Én már énekeltem, szerintem jobb, hogy csak kevesen hallották. Most éppen Christian volt fenn és a szerelőim bátran ugratták. A poharamban lévő pezsgőből kortyoltam egy újabbat, és továbbra is úgy tettem, mint aki minden idegszálával a körülötte történtekre figyel. A gondolataim újra és újra Heppenheimbe tértek vissza Adához és a kislányunkhoz. Korábban sosem gondoltam, hogy 24 évesen lesz egy másfél éves lánykám, aki folyton csacsog és amikor csak teheti, mellettem van. Ez ott az a gyönyörű nő, aki két és fél éve mellettem van. Még mindig teljesen magába bolondított, nem láttam még egy olyan tökéletes teremtést, mint Ada. Előhalásztam a telefonom és megnyitottam a tőle kapott üzenetet: „Gratulálunk Apuci! Nagyon büszkék vagyunk Rád! Flo körbe-körbe szaladgál, odavan az üzenetedért :D! Szeretünk! Ada”

-Hiányzik?- hajolt hozzám Britta.

-Rettentően- vallottam be. - Még egyik címem megnyerésénél sem voltak ott.

-Tudom- simogatta meg a vállam. - De hidd el, hogy így a legjobb mindhármótoknak. A lányodnak normális életet biztosítasz kamerák és média nélkül, és szerintem ez a legfontosabb.

-Ez most megnyugtatott- öleltem szorosan magamhoz a sajtósomat. El sem engedtem őt magam mellől, mert amikor csak eszembe jutott a feleségem vagy a hercegnőm, mindig tudta, hogy mit kell mondania.

****

(Ada)

Vasárnap este 9 volt, amikor megcsörrent a telefonom, hogy üzenetet kaptam.

„Most értem vissza a szállodába, azt hiszem, hogy kicsit többet ittam... :D Hiányzol! Szeretlek! Seb”

Utána számoltam és Suzukában már reggel 6 volt. Elmosolyodtam, ahogy elképzeltem a becsiccsentett Sebastian Vettelt. Szívesen lettem volna mellette, hogy lássam. Rá gondolva aludtam el, vele álmodtam és őt kerestem, amikor felkeltem. Tudtam, hogy már csak néhány órát kell várom és magamhoz ölelhetem. Miután Liz is ébren volt, megreggeliztünk és felöltöztünk. Ő játszani ment a nappaliba, én pedig nekifogtam az ebédet elkészíteni. Mikor volt néhány szabad percem, belelapoztam az újságba. Írtak Seb győzelméről és a buliról is. Voltak képek, ahol Brittával teljesen össze voltak bújva. Végigolvastam azt a rövid cikket, ami azt elemezte, hogy ők ketten összemelegedtek. Először ledöbbentem, majd felnevettem. Pontosan tudtam, hogy a sajtósnak eszébe sincs az én férjemmel kezdeni, hiszen ott van neki a finn edző. Nem lettem féltékeny, akár akarta a sajtó, hogy szétmenjünk, akár nem.

Miután készen lettem az ebédünkkel, mindent rendbe pakoltam a konyhában, majd kimentem én is a nappaliba. Liz éppen egy papírra rajzolt, ami ebben a korban sokkal inkább mondható még firkálásnak és alaktalan figuráknak. Én viszont szerettem nézni, ahogyan a szerelmünk gyümölcse tevékenykedik. Odaültem mellé és az ölembe húztam az asztalon fekvő gépet, hogy megnézzem, hány felkéréssel árasztottak el minket. Attól, hogy a kislányunkkal voltam otthon, még mindig elláttam egyfajta asszisztensi szerepkört Sebastian mellett, ezzel könnyítettem Britta dolgát is, aki így több időt tölthetett Tommival.

Mikor megláttam a 165 beérkező levelet, a szám is tátva maradt egy pillanatra. Tavaly is volt legalább ennyi levél, mikor világbajnok lett, de nem ennyire rövid idő alatt. Inkább ki is léptem a levelezésből, még mielőtt nekikezdek az újságírók butaságaival elrontani a napunkat.

-Anya! Nézzünk képeket apáróóól!- mászott az ölembe Flo. - Légysziiii!- bújt a karjaim közé, hogy engedjek neki.

Nem kellett sokáig könyörögnie, beléptem az egyik mappába, amiben Sebastian képei voltak a futamokról, majd beállítottam az automatikus vetítést és hátradőltem a kicsivel a karjaimban. Megtámasztottam magam a kanapé szélénél, és csak néztem az előttem pergő képeket. Láthattuk minden arcát újra és újra. Volt boldog, koncentrált, szomorú, dühös, felszabadult, vágyakozó. Minden, ami csak lehetett egy-egy futam előtt, alatt és után. Persze, a képek között ott voltak a nem hivatalos képek a bulikról egy-egy győzelem után, ahol már igazán nem figyelt arra, hogy ki és mit mond róla, mert azok vették körül, akik ismerték őt.

-Hiányzik- bújt hozzám a kicsi lányka.

-Nekem is- súgtam a fülébe. - De hamarosan itt lesz, velünk- nyomtam a fejére egy puszit. - Fel is hívom őt, jó?- kaptam elő a telefonom.

-Jóóó- pislogott rám csillogó szemekkel. Seb gyorshívóra volt beállítva, így alig 2 gombnyomás után már hallottam is, hogy kicseng. Kezdtem megijedni, hogy nem is fogja felvenni, mikor már a sokadik csörgésnél tartottunk, de végül csak beleszólt...

-Szia, Ada, Tommi vagyok!- mondta vidáman a finn. - Seb éppen vezet.

-Szia!- köszöntem, habár kevésbé lelkesen, mint amikor a férjemet köszöntöm. - Merre jártok?

-Úgy 20 perc múlva leszünk az angliai házatoknál- válaszolt csevegő hangnemben, valószínűleg azért, hogy elterelje Sebastian figyelmét arról, hogy mi esetleg itt vagyunk. - Úgy döntöttünk, hogy csak holnap megyünk be a gyárba.

-Rendben- feleltem és elmosolyodtam. - Mondd meg neki, hogy hiányoljuk mindketten.

-Átadom mindenképpen- helyeselt. - És azt üzeni, hogy hívni fog, ha megérkeztünk.

-Arra nem lesz szükség- nevettem. - Akkor 20 perc múlva!

-Mi is üdvözlünk titeket! Szia!- köszönt el és letettük.

-Apa jöny?- kezdett el előttem ugrálni a lánykánk.

-Gyere csak, te sajtkukac!- kaptam fel a karjaimba. - Látod, most itt van ez a mutató- léptem az óra elé és böktem a nagymutatóra, ami a 4-es számra mutatott. - Apa akkor ér ide, amikor ide fog mutatni- húztam az ujjam a nyolcashoz. - Ha ott van, akkor apa is velünk lesz.

-Az még sok- biggyesztette le az ajkait.

-Nem olyan sok az- simogattam meg a fejét. - Hidd el, pillanatok alatt el fog telni az idő.

Visszapakoltam a kicsit a rajzai mellé, én pedig bementem a konyhába. A desszertre készített torta csokikréme már nem volt tűzforró, így megkenhettem a piskótalapokat, majd a kész remekmű tetejére habzsák segítségével felrajzoltam cukorsziruppal az „SV 2011” feliratot. Utána betettem a hűtőbe az egészet. Elővettem az étkészletet és kivittem az étkezőbe, hogy mindent előkészítsek ahhoz, hogy elfogyasszuk ötösben az ünnepi lakomát, amibe belecsempésztem az otthoni ízeket, vagyis elkészítettem Seb kedvencét, a Heike-féle krumplifőzeléket is.

-Anya! Anya!- futott felém Flo.

-Mi ilyen fontos!- guggoltam le mosolyogva, hogy egy szintre kerüljünk.

-Minjájt ott a mutató!- bökött az órára. - Minjájt jöny apaaa- csacsogta lelkesen.

-Igen, mindjárt itt van- öleltem át és nyomtam egy puszit az arcocskájára.

-Mejjünk nézzük az ablakot!- fogta meg a kezem és húzott maga után. Arra számítottam, hogy majd ott állunk néhány pillanatig, mert a kis örökmozgó megy tovább, de csak némán várta, hogy az apukája majd megjelenik. És ahogy megígérték, pontban 12.40-kor befordult a hófehér Infiniti a házunk elé.- Ott van- suttogta tátott szájjal.

-Igen, ott van- feleltem ugyanolyan halkan és éreztem, ahogy a szívem megtelik melegséggel. Valami volt a kezében, és mialatt befelé tartott, nagyon mutogatott a mögötte jövő Britta-Tommi párosnak. Nem láttam, hogy mi is az, ami érdekli, de az arcán döbbenet, féltés, szeretet és félelem keveredett. Letettem a kezemből Lizt, és az ajtó felé fordultam.

-... Tudom, hogy tud rólatok, de ezeken a képeken semmi nem úgy néz ki, mint ahogyan történt. És nem akarom, hogy emiatt a házasságom válságba kerüljön- magyarázta Seb, miközben bejött.

-Miért kerülne a házasságunk válságba?- kérdeztem meglepetten.

-Ada?- fordult felém teljes döbbenettel az arcán. - Te hogy....

-Apa! Apa! Apa! Apa! Apa! Apa!- kántálta lánykánk és rohant felé. Éppen csak annyi ideje maradt, hogy a kezében tartott újságot a földre ejtse és máris a karjai között tarthatta a csemetéjét.

-Hercegnőm!- pörgette meg, majd szorosan átölelte és már előre láttam, hogy le sem teszi egy ideig.

-Te vagy a legügyibb autókázó! A bácsik nem nyejnek, csak te!- halmozta el puszikkal a kislány.

-Azt akarja mondani, hogy mérhetetlenül büszke, hogy ennyire tehetséges az apukája- mentem oda hozzájuk és nyomtam egy puszit Seb arcára. - Menj már be!- súgtam a fülébe és megpaskoltam a fenekét.

-Nézd, Ada...- kezdte Britta, mikor szembekerült velem.

-Nehogy megmagyarázd!- emeltem fel a kezem. - Seb nem volt a topon, te ott voltál mellette, ő pedig hálás volt. Vagy tévedek?

-Nem, csak a képek...- bökött a földön heverő újságra.

-Nem érdekelnek a képek. Nem hiszem, hogy ha meg akarnád csalni ezt a szőkét itt mellettem – amit kétlek – akkor az orra előtt tennéd, főleg, ha egy olyannal kavarnál, akivel ennyire szoros a kapcsolata- pillantottam a nőre, majd a mögötte csendesen ácsorgó finnre. - Gyere, te nap hőse!- nyújtottam felé a karjaimat, hogy utána megölelhessem.

-Nem is csináltam semmit- védekezett, de azért mosoly került az arcára.

-Dehogynem!- engedtem el és nyomtam egy puszit az arcára. - Ott könnyíted meg az életünket, ahol csak tudod.

-Kicsit sem érzem munkának vagy fáradságnak- rántotta meg a vállát, majd lesütötte a szemeit és inkább bement a szobába.

-Ezt úgy imádom benne- pillantott utána Britta. - Olyan szerény, de annyira tud szeretni.

-Ezt neked kell a legjobban tudnod- nevettem. - Menjünk, még mielőtt a fiúk kijönnek értünk.

-...Igen, és akkoj monta anya, hogy nyem nyejtél, de te autókáztál a legjobban- csacsogott Flo. - És én meg montam nyeki, hogy buta, mejt te nyejtél- fejezte be a beszámolót a kishölgy.

-Szóval én nyertem- bólintott Seb. - Ezt nem felejtem el- nyomott egy puszit a gyerekbuksira. - De most még többet nyertem, mert itt vagytok velem.

-Anya, éhes vagyok!- pislogott rám a kicsi lányka.

-Mindjárt ehetünk- simogattam meg az arcát, majd bevonultam a konyhába, hogy megmelegítsem az ebédünket. Alig voltam benn egy perce, két kar fonódott a derekamra. Bátran dőltem neki a férfitestnek, a fejem pedig a vállának támasztottam.

-Akkor csinálták a képeket, mikor újra megnyitottam az üzeneted, már vagy ezredjére az éjszaka alatt. Hiányoztál mellőlem- súgta a fülembe.

-Tudom- fordultam felé és nyomtam egy puszit az arcára. - De mindketten tudjuk, hogy így a legjobb a törpének.

-Néha önző módon kisajátítanálak tőle- csókolt meg és abban benne volt minden. Szerelem, vágy, gyengédség.

-Szerintem a párocskánk megengedi, hogy az éjszakát házon kívül töltsük- került az arcomra egy kissé perverz mosoly.

-Házon kívül?- engedett el és meglepve nézett engem.

-Ez a 29. nap, hogy nem érintettél meg úgy- jegyeztem meg. - És mielőtt megkérdeznéd, igen, számolom. Tudom, hogy mekkora volt a nyomás, ezért nem olvasom a szemedre, hogy így tettél- simogattam meg az arcát. - De annyira kívánlak, hogy akár most azonnal rád tudnám vetni magam. És kétlem, hogy képes lennék mindezt csendben megtenni.

-Ez azért hízelgő- húzott magához, majd a keze végigsiklott a hátamon, a fenekemen, a combjaimon, visszafelé pedig a fenekemen állapodott meg. - Szóval akkor éjjel visszamegyünk Londonba, hogy egy szállodában ne hagyjuk a vendégeket aludni. Csábító- csókolt meg szenvedélyesen.

-Tűnj innen, ha nem akarod, hogy rád vessem magam- löktem el nevetve.

-Ez egy jó ajánlatnak tűnik- gondolkozott el látványosan.

-Tűnés!- tereltem ki nevetve a konyhából.

****

(Seb)

Ebéd után meglepően könnyen hagytam Liznek, hogy rávegyen az alvásra. A repülőutat végigaludtam, de úgy éreztem, hogy az csak arra volt elég, hogy ne legyek nagyon csúnyán másnapos. Most pihenni akartam, mert ha csak az estére gondoltam, ami vár ránk, akkor tudtam, hogy nincs menekvés. Alig vártam, hogy a karjaimban tarthassam újra az én egyetlen csodámat. A mai napig valami felsőbb erő ajándékának éltem meg, hogy akkor, majdnem 3 éve elvettem őt, mikor az apja férjhez akarta adni. Életem legjobb döntése volt igába hajtani a fejem. Azóta is szerelmes voltam belé, valamint az életemben volt még egy szerelem, a kicsi Flo. Persze, a versenyzés is egy szerelem volt, de ezt felülírta az előző kettő.

-Apa, alsunk együtt?- bújt hozzám a kislányom. Pont olyan volt, mint egy doromboló kiscica.

-Alszunk együtt- egyeztem bele a kérésébe. - Elköszöntél anyától, Tommitól és Brittától?

-Igen- bólogatott és a szőke tincsei vidáman szálltak.

-Akkor húzzunk pizsit és lehet is aludni- ültettem az ágyára. Átöltöztettem a sárga, méhecskékkel és mackókkal díszített alvós ruhájába, majd sikeresen rábeszéltem, hogy a hajacskájából vegyük ki a csatokat, mert nagyon fogja nyomni, ha lefekszik aludni. Amíg elvackolódott az ágyon és a takarója alatt, én is levettem a ruháimat. Csak a pólóm és egy boxer maradt rajtam. Odafeküdtem a franciaágyra mellé és magamra húztam a takarót.

-Apa! Kéjdezhetek vajamit?- suttogta bele a csöndbe és közelebb csúszott hozzám.

-Bármit, gyönyörűm!- öleltem magamhoz és élveztem, hogy az illata még mindig megnyugtat.

-Elmejetek vejed egy olyan autókázós dojogja?- emelte fel a fejét. A saját szemeim pillantottak vissza rám.

-Szeretnél velem kijönni egy futamra?- lepődtem meg. Sosem hittem, hogy őt ez érdekli.

-Nyem- tiltakozott. - Csak sejetném játni az autókádat- adta meg a válaszát.

-Akkor majd elviszlek téged és anyát oda, ahol az autóm van, jó?- nyomtam egy puszit a fejére.

-Jóóó- csukta be a szemeit.

-Szeretlek, Flo!- húztam még inkább magamhoz.

Amíg el nem aludt, csak simogattam a fejét és néztem őt. Még mindig emlékeztem arra, hogy milyen volt úgy befutni 2010-ben a Spanyol Nagydíjon, hogy nem tudtam, mi van Adával. Akárhányszor kérdeztem Rocky-t, hogy mit tud róla, csak annyit mondott, hogy nincs baja, én csak vezessek. Korábban mindig megmondta, hogy otthon van és ne legyek annyira hülye, hogy mással foglalkozom. Akkor és ott éreztem, hogy valami nincs rendben. Úgy pattantam ki a kocsiból, mintha az életem múlna rajta. És ott volt Tommi, aki egy telefonnal várt. Tudtam nagyon jól, hogy a feleségem lesz. És akkor közölte velem, hogy a mi kicsi Liz Florence Vettel-ünk akkor sírt fel, amikor megnyertem a futamot. Életem leggyönyörűbb perce volt, amikor ezt meghallottam.

-Aludj te is!- hallottam meg egy suttogást a fülemnél. - Szükséged lesz az erődre, bajnokom!- nyomott egy puszit a számra, majd felemelkedett mellőlem.

-Szeretlek, Ada!- súgtam neki, majd lehunytam a szemem, hogy aludjak.

****

(Ada)

Ahogyan azt sejteni lehetett, a kislányunk sokkal hamarabb ébredt. Már 7 óra is elmúlt, mikor egy gyűrött arcú, de kipihent Sebastian Vettel sétált le a lépcsőn.

-Szóval így néz ki egy duplázó világbajnok alvás után- döntöttem oldalra a fejem és igencsak komolyan végigstíröltem őt. - Bejön!

-Helyes- huppant le mellém a kanapéra és nyomott egy puszit a számra. - Csak hármasban?

-Igen, a gerlepár elment élvezni azt az időt, amíg nem kell felvigyázniuk a törpillát. Gondolom, hasonló vágyaikat élik ki, mint mi fogjuk- bújtam hozzá, a kezem pedig „véletlenül” végigszaladt a testén és a legnemesebb testrészén is.

-Ne hergelj, boszorkányom!- súgta a fülembe, majd egy picit meg is harapta a fülcimpám.

-Seb!- nyögtem fel. - A konyhában ott a vacsorád- keltem fel mellőle. - Mi elmegyünk fürdeni- emeltem a karjaimba Lizzie-t és a fürdőbe vittem.

-Anya, nagy pancsi legyen!!!- húzogatta a nadrágomat. - Habos pancsi!

-Rendben, rávettél- nevettem, és megengedtem a vizet. A többszemélyes kád egy óriási habfürdő lett, mire végeztem. Mikor beletettem a kis meztelen békámat, majdnem el is tűnt a habok között. - Megvagy, Flo?

-Nyem Flo- rázta a fejét. - Lizzie!- kiáltotta vidáman.

-Csatlakozhatom?- kapta el a derekamat apuci, én pedig majdnem szívbajt kaptam, annyira megijedtem. - Lehet apu a harmadik pancsoló?

-Igeeeeeeeeeeen!- helyeselt a kicsi lány.

Nem volt utolsó látvány, ahogy Seb levetkőzött, majd elmerült a habokban. Éreztem, hogy minden porcikám könyörög az érintése után. Ő is végignézte, ahogyan rólam lekerülnek a ruhák, majd felém nyújtotta a kezét, hogy tudassa, eszembe se jusson máshová ülni, mint elé. Ahogy elmerültem a kellemesen meleg vízben, nekidőltem a felsőtestének és onnan néztem, hogy Liz mennyire élvezi a közös pancsolást.

-Fékezd magad, szépfiú!- súgtam neki, mikor megéreztem, hogy éledezni kezdett odalenn. - Most nem eshetsz nekem.

-Tudom- fújtatott nagyot. - De a tudat, hogy itt vagy a karjaimban meztelenül...

-Felejtsd el!- szóltam rá szigorúan.

-Én iiiiiiiiiiiiis!- jött oda hozzánk a kicsi.

-Mit te is?- kérdeztem vissza.

-Én is akajom tudniiiiiii- pislogott a csodaszép kék szemeivel.

-Olyan nincs, hogy akarom, csak olyan, hogy szeretném- magyarázta neki türelmesen Seb, majd éreztem, ahogyan arrébb tessékel. - Anya mindjárt elmondja, de én most megyek, mert mindjárt itt vannak a többiek- szállt ki a kádból.

-Apa most hajaksik?- komorult el a pici angyalka.

-Dehogy- nevettem. - Csak megy, felöltözik. Ő nem szokott sokáig pancsolni. És lassan nekünk is menni kellene, mert meg fogsz fázni- nyomtam egy puszit a vizes arcra.

20 perccel később alig tudtam kikönyörögni a már csak langyos vízből. Utána teljesen tisztára töröltem minden porcikáját, majd felöltöztettem a pizsibe. Hozzám bújt, mikor levittem a többiekhez. Amint Seb közelébe volt, azonnal át is mászott hozzá, hogy vele legyen.

-Beszéltem Christiannal- mondta Britta, mikor már én is közöttük voltam. - Azt mondta, hogy nem fog összedőlni a világ, ha Sebastian nem megy be a héten- mosolygott ránk. - Úgyhogy eszedbe se jusson a gyár környékére menni.

-De muszáj lesz- felelte az érintett, nekem pedig a nyelvem hegyén volt a csípős válasz, amikor folytatta. - Megígértem Liznek, hogy megmutatom a kocsit, mert kíváncsi rá.

-Hozod rám a szívbajt, hogy inkább dolgoznál- morogtam és egy kicsit fejbe is csaptam miatta.

-Na, ezt nem érdemeltem!- tiltakozott azonnal.

-De, megérdemelted!- vágtam vissza.

Fél 9 volt, mikor a kicsi lányunk annyira elfáradt, hogy hagyta magát lefektetni aludni. Mielőtt elaludt volna, azért szóltunk neki, hogy nem leszünk itthon, mert nem akartuk, hogy megijedjen, ha esetleg felijed az éjjel és minket nem talál meg. Utána mindketten elmentünk felöltözni. Mivel tudtam, hogy Seb beindul arra, ha fekete csipke van rajtam, a fürdőben öltöztem, és magamra vettem egy fekete csipkével díszített melltartót, fekete csipketangát és combharisnyát, ami szinté csipkével volt díszítve. Ő mindezekből semmit nem látott, amikor kimentem hozzá, mert a ruháim jótékonyan takartak.

****

(Seb)

Az út Londonba egyszerre volt tökéletes és pokoli. És mindkettő Ada miatt volt. Tökéletes volt, mert mellettem volt és velem lehetett, de pokoli volt, mert nem érinthettem meg. Oda kellett figyelnem, hiszen éjjel vezettem, és sokszor magamban kellett mondogatnom, hogy nem szabad balesetet okoznom, hiszen amint a szállodába érünk, annyi időm van életem szerelmére, amennyit csak akarok.

Az egyik legelőkelőbb hely mélygarázsában parkoltam le. Britta már mindent elintézett nekünk, a csapat nevére foglaltatott szobát, a végösszeget majd az én számlámról vonják le. Nekünk nincs más dolgunk, mint élvezni az éjszakát. Bejelentkeztünk, és már mehettünk is a szobánkba a 11. emeletre. A liftben nem voltunk egyedül, de nem bírtam ki, hogy ne érintsem az én csodámat. Szorosan magamhoz húztam és lassan csókolni kezdtem őt. A velünk utazó idős bácsi méltatlankodva rázta a fejét, a fiatal tinédzser lány engem bámult, míg az üzletember a feleségemet mérte végig. Óvatosan, hogy ne legyen neki feltűnő, elfordítottam, hogy ne láthassa őt.

A megfelelő emeleten elszakadtunk egymástól és kiléptünk a folyosóra. Az ajtónál a drágám keze remegett, ahogy a kis plasztikkártyával megpróbálta kinyitni. Amint bejutottunk, kitettem a „Ne zavarjanak!” jelzést az ajtóra, majd be is zárkóztunk. Bevezettem a szobába a feleségem, majd az előre behűtött pezsgőből töltöttem a két odakészített pohárba.

-Mit ünneplünk?- kérdezte, mikor a kezébe adtam az egyik karcsú nyakú poharat az édes nedűvel.

-A szerelmünket. A házasságunkat. A lányunkat. Egymást- soroltam, ami csak eszembe jutott.

-Én azért iszom arra is, hogy a férjem világbajnok ismételten- villantotta fel a gyönyörű mosolyát, amit annyira szerettem. Koccintottunk, de én csak alig ittam az italból. Elég volt a vasárnap éjjel elfogyasztott alkoholmennyiség egy időre.

-Szeretlek!- súgtam neki, és magamhoz húztam. Megcsókoltam. Azonnal belecsimpaszkodott a nyakamba. Óvatosan végigfektettem az ágyon, és fölé heveredtem. Míg csókolóztunk, simogattam a testét, ahol csak értem. Majd lassan elkezdtem levenni a ruháit. Először a pulóvert, majd a felsőjét. Megpillantottam a csipkemelltartót és tudtam, hogy mi is van rajta. Hiába határoztam el, hogy bármennyire is kívánom, nem fogok sietni, lassan kényeztetem, az agyamra leszállt a köd. Egyszerűen megvadított, amikor felvette ezt a szettet. Imádtam, mert kihozta a fekete a kontrasztot a fehér bőrével. És a csipke, amit viselt, legalább annyira előkelő és tökéletes volt, mint ő maga.

****

(Ada)

Azonnal tudtam, hogy mi fog történni. Seb szemei hatalmasak lettek, mikor megszabadított a pólómtól. A következő pillanatban már vadul, az ajkaimat marcangolva csókolt. Teljesen felesleges lett volna bármit is kérni tőle, már elveszett. És talán ez is volt a célom, amikor felvettem a fehérneműimet. Nem kímélt egy kicsit sem, őrült tempóban haladt. Amikor rám pillantott, láttam a szemében a vágy őrült izzását.

Nem kellett előjáték ahhoz, hogy ráhangolódjak arra, amire készülünk. Mire mindketten meztelenek lettünk, úgy éreztem, hogy megőrülök, ha nem lesz az enyém. Alig szabadított meg a bugyimtól, már be is hatolt. Kéjesen felsikoltottam az érzéstől. Az eddig is szapora légzésem még tovább fokozódott, néha már légszomjtól szenvedtem. A testem önálló életre kelt, ahogy eljárta a saját táncát. Amikor kicsit észnél voltam, én is annyira szenvedélyesen csókoltam a férjem, amennyire ő engem. Sokszor azt sem tudtam, hogy hol vagyok vagy mi történik velem. Egyre közelebb kerültem az orgazmushoz, ezért későn vettem észre. Még mielőtt én átléphettem volna a gyönyör kapuját, Seb megremegett és elélvezett. Csak egy csalódott nyögésre futotta. Éreztem, ahogy az egész testem feszül, amikor arra gondoltam, hogy majdnem elértem én is azt a bizonyos kaput.

-Sajnálom!- mormolta a fülembe, majd kicsúszott belőlem. Ilyen még nem fordult elő velünk.

-Semmi baj- simogattam meg az arcát, majd elfordultam tőle.

Szorosan a hátamhoz simult és egy puszit nyomott a vállamra. Nem voltam rá mérges, egyszerűen csak vágytam arra, hogy én is kielégülhessek. Lassan simogatni kezdett mindenhol. Csókokkal kényeztette a vállamat és a hátamat, a keze pedig besiklott a két combom közé. Megremegtem, mikor megérintett. Óvatosan simogatni kezdett, majd két ujja belém csusszant.

-Seb- nyöszörögtem a nevét.

-Csak lazulj el- súgta. - Élvezd!- kért és gyorsított a tempónkon. A nyögések és a kéjes sikolyok hol váltakozva hagyták el az ajkaimat, hol keveredtek. Nem tudtam gátat szabni azoknak az érzéseknek, amik végigsöpörtek rajtam. Elakadt a lélegzetem, majd egy kis sikoly szaladt ki a számon, amikor elértem a csúcsra. Egy pillanatig nem láttam semmit. Felkerültem a mennybe, annyira tökéletes volt. Mikor újra képes voltam kinyitni a szemeimet, egy ideig homályosan láttam, a szemem előtt pedig mintha színes tűzijáték pattogott volna. Kellett egy kis idő, hogy újra rendbe jöjjön a látásom és a légzésem. Már csak akkor vettem észre, hogy Sebastian keze a combjaim között ragadt, amikor eleresztettem az izmaimat.

-Nem akartam...- kezdtem volna magyarázkodni és éreztem, ahogy elpirulok.

-Gyönyörű voltál- adott egy puszit. - Talán még sosem láttalak ennyire szépnek.

-Köszönöm!- fordultam felé és egy lágy csókkal köszöntem meg a kényeztetését.

-Ez a minimum a történtek után- felelte, de ő is fülig vörösödött. - De annyira tökéletes voltál. És olyan régen érintettelek. Elvesztettem az agyam.

-Ha máskor is így vezekelsz, akkor csak bátran- incselkedtem vele.

Ott feküdtünk egymással szemben és csak néztük egymást. Eltelt egy teljes óra is, de nem szóltunk semmit, csak csókolóztunk, simogattuk egymást. Aztán egyszer csak közelebb csúszott hozzám, a kezei pedig a melleimre simultak és ott kezdett el kényeztetni. Kutakodóan csúsztattam a kezem a takaró alá, hogy utána kitapinthassam azt, amiről már volt egy sejtésem: merevedése van. Én is igyekeztem élvezetessé tenni neki a pillanatot némi simogatással, ami mélyről jövő nyögéseket eredményezett. A hátamra gördített, de nem hagytam magam.

-Most én diktálom a tempót- hajoltam a füléhez, majd fölé térdeltem és magamba fogadtam, már másodjára az éjszaka folyamán. Megfontoltan mozogtam végig, nem hagytam, hogy még egyszer megtörténjen az, ami korábban az este folyamán. Én voltam, aki először újra átélte a gyönyört és csak utána hagytam neki is, hogy megtegye mindezt. Őrületes volt a tudat, hogy én okozok neki ekkora élvezeteket és nekem köszönheti, hogy elélvez. Bevallom, nekem is legyezgette a hiúságomat, hogy egy kétszeres világbajnok számára a tökéletes lehetek.

****

(Seb)

Majdnem 11 óra volt, mikor befordultam a ház elé. Ada csak ült és nézett engem azokkal a gyönyörű szemekkel. Odahajoltam hozzá és a reggel során már ki tudja, hogy hányadik alkalommal csókoltam meg szerelmesen, kielégülten, boldogan.

-Remélem, tudod, hogy ebben az állapotban nem hagyhatsz ennyi időre magamra anélkül, hogy megérintenél- incselkedett és végigsimított a mellkasomon.

-Nem lenne szívem nem teljesíteni minden kérésedet- vallottam színt. - És az este után meg ne is csodálkozz. Ebből gyakran kérek- vigyorogtam, majd kiszálltam.

-Seb!- kiabált utánam, de csak nevetve bementem a házba.

-Appppppppppppa!- száguldott hozzám a kicsikém.

-Sziaaaa!- kaptam fel és megforgattam a levegőben. - Jó kislány voltál, hercegnő?

-Igeeeeeen- bólogatott serényen, majd átölelte a nyakam. - Sejetlek- adott egy puszit.

-Én is szeretlek, gyönyörűm!- nyomtam egy puszit a puha arcra, az orromat pedig megtöltötte a babaillat.

-Minden rendben volt?- lépett elénk Tommi vigyorogva.

-Volt egy kis baki, de amúgy igen- bólintottam. Nem akartam a lányom előtt részletezni a dolgokat.

-De a reggel is jól sikeredhetett- lett még nagyobb a vigyora.

-Menj, csókold körbe anyát is- tettem le a kezemből Lizt és ő már rohant is az ajtó felé.

-Na?- húzta fel a szemöldökét az edzőm.

-Jobb okom is van, mint a reggeli merevedés- néztem rá. - A kedves feleségem közölte velem, hogy terhes.

-Hogy mi?- emelte meg a hangját és most én vigyorogtam rajta.

-Mondom, jön a kistesó- nyújtottam ki a kezem hátra, amibe azonnal belesimult a női tenyér. - Az én egyetlenem a szíve alatt hordja a következő Vettelt.

-Jól meggondoltad te ezt?- pillantott rá Tommi Adára.

-Jobban, mint ahogy te azt hiszed- bólintott és a karjaimba simult. - Olyan kényeztetést úgysem kapok mástól, mint Sebastiantól.

-Rólad én lemondtam- ingatta a fejét a finn, majd magunkra maradtunk.

-Akkor mostantól négyesben?- kérdeztem és a kezem a hasára simítottam.

-Négyesben- bólintott magabiztosan, majd újra megcsókoltam.