2011. március 27., vasárnap

Száguldó remény - 6. rész

Jövő héttől él a szavazás végeredménye, vagyis szerdán és pénteken lesz folytatás. :)
A mai nap legfontosabb dolga pedig: SEBASTIAN VETTEL MEGNYERTE AZ AUSZTRÁL NAGYDÍJAT!!!!! A folytatás is ezért van és találhattok benne Sebit... :D:D

-------------------------------------------------------------


Kissé megnyugodva léptem be a szobámba. Az öcsémet jó helyen tudtam, biztonságban és a közelemben. Már csak azt kellett elintéznem, hogy hétfőn reggel el tudjak menni vele a középiskolába és beirathassam. Ha ez megtörténik, akkor minden rendben lesz körülötte és én is folytathatom az életemet.

Levettem a felsőruházatom és belebújtam egy Red Bull logós pólóba. Ha már nem dolgozom egy nagylelkű embernek köszönhetően, legalább maradjon meg a csapatszellemem. A pulcsimba belebújva indultam el a gyárban, hogy megkeressem Tommit, mivel megígértem neki és nem szoktam senkit átverni.

Nem tévedtem, mikor benyitottam az edzőterembe. A két fiú a futógépeken volt, nekem háttal és mindketten kapkodták a lábaikat. Halkan csuktam be az ajtót magam mögött, majd leültem a fekve nyomó pad végére és onnan pislogtam rájuk. Türelmes voltam, nem akartam megzavarni őket semmiben. És nem volt utolsó a látvány sem.

- Kész- ugrott le Seb a gépről 10 perccel később, majd kifújta magát.

- Jól bírod- veregette meg a vállát a finn, majd felém fordult.

Meglepve pislogott rám, mialatt felvette a földről a két vizes palackot. Felemelkedve megeresztett egy félmosolyt, majd visszafordult a pilóta felé és odadobta neki az egyiket. Miután ő is ivott néhány kortyot, felém vette az irányt. Felálltam, mire elém ért és vártam.

- Bevallom, nem bíztam benne, hogy megkeresel- igazgatta a tincseimet.

- Megígértem és mindig betartom a szavam- néztem rá.

- Ennek örülök- húzott közelebb és egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. – Gyere!- kulcsolta össze az ujjainkat és a pilóta felé húzott.

- Nem is említetted, hogy van valakid- pillantott ránk Sebastian.

- Mert alig fél napja van valakim- vágott vissza a finn. – Ő Madison, a barátnőm.

- Szia!- köszönt nekem Seb. – Köszönöm a mindennapi ellátást- nevetett vidáman.

- Azt hittem, nem tudod, hogy én vagyok- döbbentem meg és Tommi tartotta meg a súlyom. – A lányok nagyon odafigyeltek arra, hogy ne tűnjön fel neked.

- Jól tudtam azt mutatni, hogy másra figyelek- rántotta meg a vállát. – Valójában amint belépek, te mindig fordulsz és a tálca már ott is hever a pulton.

- Mondtam, hogy nem vagy láthatatlan- adott egy puszit Tommi. – Közös ebéd?

- Meg sem tudom mondani, mikor ebédeltem rendesen utoljára- suttogtam magam elé.

- Akkor itt az ideje. Mi még elmegyünk tusolni meg átöltözni, utána ehetünk- sorolta a finn. – Hol találkozzunk?

- Lemegyek a büfébe- hajoltam oda hozzá egy pusziért, majd gyorsan el is mentem.

A büfében nem voltak túl sokan. A bulik után mindig csend honol és kevesen vannak olyan állapotban, hogy le tudjanak jönni idáig a lakószobájukból. Most sem volt nagy a mozgás a pult egyik oldalán sem. Elindultam, hogy beálljak hátul, de az ajtónál tovább nem jutottam, mert megjelent előttem Mia.

- Eszedbe se jusson!- állta el az utamat. – A pulthoz legközelebb akkor kerülhetsz, ha leülsz elé egy székre.

- Mia, kérlek! Rosszul érzem magam, hogy nem dolgozom- néztem a lányra kérlelően.

- Csüccs oda, mutatok valamit- bökött a székekre. Kivánszorogtam és elfoglaltam egy széket. A következő pillanatban egy papír került elém. – Tudod, ezt hívják úgy, hogy beosztás. Ez pedig- bökött az egyik csíkra – azt mutatja, hogy neked mikor kell dolgoznod. Ez az oszlop- tette oda a másik ujját – a mai napot mutatja. És mi történik, ha a kettőt egyezteted?

- Ma nem dolgozom- suttogtam magam elé.

- Pontosan- bólogatott. – Szóval maradhatsz a helyeden. Fiúkról tudsz valamit?

- Zuhanyoznak, utána jönnek- válaszoltam és piszkálgatni kezdtem a szalvétatartót.

- Szóval zuhanyoznak- homályosodott el a tekintete. – Van, akit megnéznék zuhany közben- került az arcára egy kissé perverz mosoly.

- Megtudhatom, hogy kit?- vettem ki egy szalvétát, hogy játsszak vele.

- Egy világbajnokot…- bizalmaskodott, mert a lányok nagyon füleltek.

- És tettél már valamit a dologért?- fordultam hátra, mert nevetést hallottam. A két fiú jött befelé.

- Oh, nem is tudod, hogy miket- kacsintott rám, majd odafordult az érkezők felé. – Nézzenek oda, túléltétek a tegnap esti tivornyát?

- Ha tudnád, mi volt a szobában- vigyorgott rá Seb, majd leült mellém. - Nem tudod, hogy miből maradtál ki.

- Csak az a baj, édes, hogy velem mentél fel- hajolt hozzá közelebb Mia. – És én aludtam melletted az ágyadban.

- Megpróbáltad- rántotta meg a vállát Tommi, aki mögöttem állt.

- Azért szólhattál volna, hogy velem aludt- fordult felénk Sebi. Jót nevettem Miával együtt.

- Nem tudtam róla- rázta a fejét a finn. – Mikor elindultál fel, akkor még a fiúk is melletted voltak. Mikorra én felértem, addigra meg egyedül voltál az ágyban.

- Mikor jöttél te fel?- döntötte félre a fejét a srác, mialatt komolyan végigmért mindkettőnket.

- Csak reggel. Segítettem a kisasszonynak- puszilt a fülem mögé. – És megmagyaráztam neki, hogy miért is kell együtt járnunk.

- Meghallgattam volna, hogy Tommi mivel tud rávenni erre bárkit- vigyorodott el és Mia is bőszen bólogatott.

- Igazából elég volt adnia egy rövid csókot- pirultam el és lehajtottam a fejem.

- Legalább tudom, hogy jól csókolsz- nevetett fel a lány a pult mögött. – Tudtam én az éjjel, hogy be kellene próbálkoznom.

- Így jártál, édesem- kötözködött vele a finn, majd hogy még egy lapáttal rátegyen a dologra, megemelte a fejem és adott egy csókot. – Maddie tudja, hogy miből maradsz ki.

- Mázlista- sóhajtott fel színpadiasan. – Bár, nem panaszkodhatom egy percig sem- vándorolt át a tekintete a bajnokra. – Van, akiről szereztem néhány élményt.

- Legalább mondd, hogy nem rosszak- kérte Seb a lányt.

- Sosem tudod meg- hajolt hozzá közel Mia. – Esetleg egyszer majd elmondom… de ahhoz meg kell tenned néhány dolgot.

- Majd beszélünk róla jövő vasárnap futam után- kötözködött Sebastian, majd elhajolt és ránk pillantott. – Akkor ebédelünk?

- Ideje lenne- bólogatott Tommi, én pedig nem szóltam.

- Ha van 10 percetek, akkor kiviszem az ebédeteket és én is veletek eszek- mosolygott ránk Mia.

- Megvárunk- vágtam rá még a fiúk előtt.

Leültünk egy félreeső asztal mellé. A fejemet az újdonsült barátom vállára hajtottam és hallgattam, miről beszélgetnek. Közben pedig elgondolkoztam azon, hogy vajon mi lehet Mia és Seb között. Mert láttam a szemükben valamit, ami összekötötte őket. És a csipkelődésük sem véletlen volt, ebben biztos vagyok.

- Már itt is vagyok- jelent meg a lány és lehuppant a székére. – 2 perc és a lányok már hozzák is a mennyei menünket. Természetesen odafigyelve a kijelölt étrendre- pillantott a mellette ülő németre.

- Rendben- bólintott. – De te leszel a desszertem- incselkedett a lánnyal.

- Ahogy az uraság kívánja- hajolt oda hozzá Mia és adott a szájára egy puszit. – Remélem, hogy ízlett a kóstoló.

- Nem tudod, hogy mire vállalkoztál- simított végig az ujjával a lány ajkain a bajnok, majd elhajolt, mert meghozták az ételünket.

3 megjegyzés:

  1. Ez nagyon aranyos rész lett,nagyon tetszett!
    Várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
  2. Alakulnak a dolgok Sebi és Mia között is. :D Hanna be fog kavarni? És nekem nagyon úgy tűnik, hogy Maddie már egy jó barátnőt is kapott a pasi és a pasi barátja mellé. :D Hmm, a helyében én is megvártam volna az edzés végét. :D :P

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Annyira, de annyira jó ez a történet, el tudnám viselni, ha mindennap lenne.
    Kriszti

    VálaszTörlés