A múlt kísértése - 21. rész

Sziasztok! Remélem, hogy mindenkinek van kedve egy kis játékhoz. :) Csütörtök estétől szerda reggelig otthon vagyok és lesz időm írni, így arra jutottam, hogy magatoknak döntitek el, mennyit olvashattok (és ha szerencsém van, én is több kommentet kapok ;D). :) Mostantól minden rajtatok múlik péntek délután 4-ig! Íme a szabályok:
~0-3 komment: folytatás pénteken és kedden
~4 komment: folytatás pénteken, vasárnap és kedden
~5 komment: folytatás pénteken, vasárnap, hétfőn és kedden
~6 komment: folytatás pénteken, szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden
~6-nál több komment: folytatás péntektől szerdáig minden nap.
~ha valaki 2 kommentet ír (hossz miatt vagy azért, hogy több legyen) egynek számolom
~csak azokat számolom, amik minimum 3 sorosak név nélkül
~beleszámolom a chatet, de csak végső esetben

------------------------------------------------------------------

Elmosolyodtam, mikor közelebb ért hozzám. Hallottam, hogy mennyire szaporán veszi a levegőt, ami számomra igazán csábító volt. A délután kihallgatott beszélgetés után már nem akartam eltaszítani, csak magam mellett akartam tudni őt. Vele akartam tölteni minden percemet az életem végéig.

- Remekül áll ez ruha- jegyezte meg, mikor mellém ért.

- Köszönöm! Nekem is tetszik ez a fehér pólód… talán valami Red Bullos mintával?- ráncoltam össze a szemöldököm.

- Igen, eltaláltad- mosolyodott el. – Gyere, üljünk le!- vezetett oda a hintaágyhoz.

Leültünk mind a ketten és kissé bizonytalanul bár, de átölelte a vállamat. Közelebb csúsztam hozzá, hogy észrevehesse, kedvemre van, amit tesz. Lassan löktük a hintaágyat és közben figyeltem a körülöttünk történő dolgokat. Próbáltam kissé lassítani a szívverésemet, ami eléggé szapora volt.

- Anyán is fehér ruha van, mint rajtam- kiáltott fel Rina.

- Igen- guggolt mellé Eva. – Csak azért adtam oda neki ezt, hogy hasonlítsatok.

- Apa, szép vagyok?- táncolt oda elénk a kislány és forgott néhányat előttünk.

- Gyönyörű vagy, angyalka- felelte Kimi azonnal.

- És anya szép?- faggatózott tovább a kicsi lányka.

- Igen, anya is nagyon szép- simogatta meg a vállam. – Ti vagytok a világ legcsodálatosabb lányai.

- És velem mi lesz?- tipegett mellénk Kalle is. – Én nem lehetek szép.

- Te egy elegáns úrfi vagy- nevetett Evangeline. – Igazi kis szívtipró.

- Az mit jelent?- forgatta a fejét mindenki felé.

- Ugyanazt a fiúknál, mint a lányoknál a szép- válaszoltam. – Te vagy az én kis szívtipróm.

- Jó- húzta ki magát.

Mindenki vidáman nevetett a kis eszmecsere után. Jól szórakoztam, minden pillanatot szerettem, amit együtt töltöttünk. És a kisgyerekek eszmecseréinél édesebb és szórakoztatóbb nincs is. Ez a kis gondolat újra és újra bizonyítást kap, mikor az ikreimmel töltöm az időmet és valami újat ismernek meg.

- Szóval ilyen érzés büszke apának lenni- merengett el mellettem Kimi.

- Örülök, hogy mellettünk vagy- fordultam felé és adtam az arcára egy puszit.

- Fiatalok, később is tudtok turbékolni, most gyertek segíteni- kiáltotta el magát Mark. – Ha így haladtok, Ajax is előbb kap vacsorát.

- Én éhes vagyok!- futott felé a kisfiam és követte őt a húga is.

Mi is csatlakoztunk hozzájuk, hogy kaphassunk a finom ételből. Éreztem az illatokat, amik mennyeiek voltak. A ruhám elé kaptam egy kötényt, így én is leültem a gyerekek mellé és segítettem nekik az evésben. Bár nem láttam mindent rendesen, tökéletesen tudtam nekik segíteni. És természetesen tele lettem foltokkal.

Utána mi is leültünk enni. Remekül sikerült a sült hús és a grillezett zöldség, amit a két edző készített. A gyerekek közben még visszajöttek egy-egy falatért, de utána inkább tovább játszottak. A ruhámon egy folt sem esett, szerencsére a köténynek. Persze, ezzel nem így volt Rina, akinek a fehér ruhája tele volt foltokkal.

- Sok dolga lesz a mosógépnek- kuncogott Seb, már a vacsora után.

- Még gyerekek, az a dolguk, hogy összepiszkolják magukat, ha így boldogok- mosolyogtam.

- Az anyaságtól teljesen kivirultál- jegyezte meg Angel.

- Nincs is ahhoz fogható, mint amikor rád mosolyognak, anyának szólítanak, adnak egy puszit- soroltam a dolgokat. – Még a legszomorúbb és a legpokolibb pillanatokat is kissé vidámabbá tudják tenni.

- Seb, babát szeretnék- fordult unokaöcsém felé Eva.

- És mi lesz az eljegyzéssel, az esküvővel és a nászúttal?- kérdezett vissza Sebi.

- Nem tudom… de lassan 30 leszek és vágyom arra, hogy legyen egy saját kisbabám- hajtotta le a fejét Evangeline.

- Ezt beszéljük meg otthon, jó?- kérdezett vissza Sebastian.

Ez a kis párbeszéd rányomta a bélyeget az este további részére. Mind a legjobb barátnőm, mind az unokaöcsém feszengtek és nagyon nem is vettek részt a beszélgetéseinkbe. Mikorra a kicsik elfáradtak, ők is inkább úgy döntöttek, hogy hazamennek. Kimivel és az ikrekkel négyesben maradtunk a házban.

- Felviszed őket a fürdőbe? Átöltözöm és megyek utánatok- keltem fel mellőle.

- Megvárunk inkább itt lenn, nehogy valami bajod legyen. Majd együtt felmegyünk- engedett utamra.

Visszamentem a szobámba, levettem a fehér ruhát, és felvettem egy hosszú pólót. Gondolkoztam azon, hogy talán nem a legtökéletesebb szerelés, de nem cseréltem le. Vettem alá egy rövidnadrágot, valamint a hatalmas melegben egy csomót kötöttem a póló aljára. Így mentem vissza a nappaliba.

Együtt felmentünk a gyerekszobába, ahol Kimster bement a fürdőbe, hogy vizet engedjen, én pedig levettem a koszos ruhákat a gyerekekről. Mire kergetőzésből a fürdőbe jutottunk, már kész is volt a víz. Beletettük a két csibészt, akik egyből játszani is kezdtek. A Jégember magunkra akart hagyni minket, de sikerült elkapnom a karját.

- Nincs kedved maradni?- fordultam felé.

- Ha nem zavarok- guggolt le mellém.

- Te vagy mindkettejük apja, az egyetlen olyan férfi, aki soha nem zavarna- mosolyogtam rá.

Utána visszafordultam a gyerekek felé és egy kissé gonoszan lefröcsköltem a nekem háttal lévő Rinát. Tátott szájjal fordult felénk, utána pedig nevetni kezdett és visszaadta a fröcskölést. Jól nevettünk, mert családi játék kezdődött, mindenki-mindenki ellen. A végére mi is eláztunk teljesen. Kimi is és én is levettük a felsőnket. Szerencsére most nem hoztam kísértésbe, volt rajtam fürdőruha-felső.

- Ideje aludni menni- emeltem ki a kisfiamat egy hatalmas törölközőre.

Megtörölgettem és ráadtam egy nyári pizsamát. Közben Kimi is hasonlóan cselekedett a kislányunkkal. Bevittük őket a szobába, befektettük a kiságyakba és meséltünk nekik. Élvezték, mivel a párbeszédeket felváltva olvastuk. Vagyis én nem olvastam, de szerencsére egy olyan mese volt, amit már rengeteget meséltem és eléggé jól megtanultam.

A mese vége után kaptak jóéjt puszit, és mi távoztunk is a szobából. Azzal, hogy Kimi mellettem volt, sokkal biztosabban közlekedtem a lépcsőn és jutottam vissza a földszintre, ahol a szobám volt, hogy ne sérüljek meg, ha esetleg nem teljesen biztonságos a látásom. Egészen a szobámig kísért.

- Remélem, hogy jól érezted magad ma este- mondta az ajtó előtt toporogva.

- Nagyon- feleltem őszintén. – Jó volt, hogy így töltöttük ezt az estét.

- Örülök- mosolygott. – Én megyek, jó éjszakát!

- Várj!- szólaltam meg, önmagamat is meglepve. Visszafordult felém. – Nem lehetne, hogy itt maradj az éjszaka?

Szóbeli választ nem kaptam, csak tátotta a száját és pislogott. Végül kinyitotta előttem az ajtót, hogy beléphessek a szobába és utána ő is bejöjjön. Amíg elmentem zuhanyozni, addig ő hozott magának holmit, amiben aludhat. Ő is lezuhanyozott, majd mellém feküdt, de nem közeledett. Én voltam, aki odabújtam hozzá és nyugodt álomba szenderültem.