Száguldó remény - 4. rész

Szombatról vasárnapra virradóra nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. A főnökség engedélyével a büfében hatalmas bulit tartottak a szerelők és néhány lazább munkatárs. Hajnali négykor még voltak, akik nem találták meg a szobáikat, őket nekem kellett elkísérni, mivel a többi lány már régen aludt.

- Tommi, te még itt?- döbbentem meg visszaérve, mert azt hittem, hogy már senki nem lehet benn.

- Gondoltam, segítek- nézett körbe. Mindenhol üres üvegek, törött poharak és hasonló, a bulit reklámozó dolgok. – Nem két perc.

- Egy pillanat- álltam meg a kezemben négy üres tequilás üveggel. – Te ittál, nem is keveset.

- Finn vagyok- rántotta meg a vállát. – Hajnali 1 körül lehetett a holtpont, azóta már jobban vagyok.

- Inkább menj fel aludni, jó?- léptem mellé és letettem a kezemben lévő dolgokat. – Ezt én is elintézem.

- Nem. Segíteni szeretnék neked- kapta el a csuklóm. Megdermedtem az érintésétől. – Maddie, te nem vagy láthatatlan.

- Senki nem ismer. Szerinted ezt mivel magyarázhatnám?- húztam fel a szemöldökömet.

- Csak hiszed, hogy nem ismernek- rázta a fejét. – Te vagy a gyár szőke démona, aki úgy szolgál ki minket, hogy ne tudjuk, ő volt. De mindenki megjegyzi azt a lányt, aki kedvesen mosolyog még akkor is, ha a vele dolgozó lányok belérúgnak.

- Tudod, nekem nem tűnik fel- ráztam le magamról a kezét és folytattam a munkámat. – A feletteseim is ott sértenek meg, ahol csak tudnak.

- Mondjuk, mert féltékenyek- vetette fel a férfi. – Talán azért, mert benne vagy abban az elit körben, akik tökéletes munkát végeznek. Vannak néhányan, akik ezt nehezen viselik.

- Talán még mindig van benned abból az alkoholból- húztam fel a székéről. – Menj és aludd ki a képzelgéseidet!- terelgettem az ajtó felé.

- Nem képzelgek- kapta el a derekam. – És ha még nem tűnt volna fel, a pasik tucatjai akarnak téged.

- Mégis ki?- nevettem fel keserűen.

A nevetésem azonban gyorsan elakadt, mikor még közelebb hajolt hozzám. Az ajkai pillanatról pillanatra közelebb került hozzám. Nem tudtam, hogy miért is akarna pont engem, aki egy egyszerű alkalmazott. Ő közvetlenül Sebastian mellett dolgozott, én csak itt lenn. A puha ajkai már érintették az enyémet, mikor megcsörrent a telefonom.

- Vedd fel- suttogta az ajkaimra, majd elhúzódott. Felsóhajtottam, majd anélkül nyomtam meg a fogadás gombot, hogy megnéztem volna, ki keres.

- Halló?- próbáltam ellépni a szőke edző mellől, de nem engedett.

- Mad, te vagy?- kérdezte egy régen hallott, mégis jól ismert hang.

- Mit csináltál, Dave?- kérdeztem vissza azonnal.

- Bocsi, hogy felébresztettelek- próbálta húzni az időt.

- Ébren voltam- vágtam rá. – Nagyon gyorsan mondd el, hogy mit csináltál, mert bármennyire ellene vagyok a dolognak, de hazamegyek és kitekerem a nyakad.

- Megléptem otthonról- válaszolta végül, mire nekem tátva maradt a szám. – Nem tudom, hogy hová mehetnék.

- Gyere Milton Keynes-be!- vágtam rá. – Valahogy behozlak és kitaláljuk, hogyan tovább, jó?

- Szereltek, Madison!- súgta még a telefonba.

- Én is szeretlek, David- suttogtam a néma készüléknek. Közben éreztem, ahogy a férfi elengedi a derekam. – Várj!- kaptam el most én a csuklóját.

- Mondhattad volna, hogy van valaki az életedben- nézett rám szomorú szemekkel.

- Nincs senkim- ráztam meg a fejem. – Az öcsém volt, aki lelépett otthonról. Valahogy most el kell intéznem, hogy idehozhassam, mert nem tud hová menni.

- Majd én elintézem neked- adott egy puszit az arcomra. – Itt leszel?

- Valakinek el kell rendeznie ezt a káoszt- mutattam magam mögé.

Megsimogatta az arcom, majd magamra hagyott. Az agyam zakatolt, mialatt nekifogtam a büfé teljes rendberakásának. Nem értettem, hogy mit is akar tőlem ez a szőke pasi. Sajnos mindig sikerült ráfáznom a pasikkal. Mindig azokkal kerültem össze, akik átvertek és összetörték a szívem. Nem akartam újra eljutni ehhez a pillanathoz.

A pakolással közben haladtam. Miután összeszedtem az összes üveget, felsöpörtem a teljes felületet, hogy eltűnjenek az üvegdarabok, mivel nem egy pohár tört össze az éjszaka alatt. Utána pedig előkerestem a felmosót, hogy eltüntessem az alkoholt a csempéről. Közben kinyitottam az ablakokat, hogy kiszellőzzön.

- Odakinn alig van több, mint 2 fok, te pedig kinyitod az összes ablakot, mikor póló és szoknya van rajtad- terített a vállamra egy pulóvert a látogatóm. – Elintéztem, hogy beengedjék az öcsédet.

- Köszönöm!- bólintottam, de nem fordultam felé és a pulóverét is letettem egy asztalra.

- Mi változott meg 20 perc alatt?- fordított maga felé. Nem néztem rá. – Maddie, mi történt?- emelte meg a fejem.

- Én ezt nem akarom- suttogtam magam elé. – Nem akarok tőled semmit.

- Én meg nem hiszem el, amit mondasz- mosolyodott el. – Itt vagy velem, és nem hagyom neked, hogy elfuss előlem.

- Tommi, én…- kezdtem volna, de egy apró csókkal elhallgattatott.

- Mondd, mit segítsek- húzta át a fejemen a pulóverét és készen állt a pakolásra.