A múlt kísértése - 5. rész

Köszönjétek Zsaninak! :)

----------------------------------------------------

(Evangeline szemszöge)

Alig vártam, hogy az a könyv a kezembe kerüljön és elolvashassam. Imádtam a love story-kat, de ez még izgalmasabb volt, hiszen abban a környezetben játszódott, ahol én is élek már évek óta. Azt hittem, hogy majd tele lesz apró hibákkal, amin jót nevetek, de ettől függetlenül élvezni fogom. Tévedtem.

Amint megjelent, meg is kaptam a saját példányomat. Bevonultam a nappaliba, leültem egy kényelmes fotelbe, a lábaimra terítettem a kedvenc plédem és olvasni kezdtem. Az első néhány oldallal még nem volt semmi bajom. Egyszerű bemutatás és néhány gondolat a főszereplőnőtől, ami igazán megfogja az embert.

Majd jött az 5. oldal, amitől a történet kezdett ismerőssé válni. És még végig sem olvastam az első fejezetet, mikor tudtam, hogy a történetet ismerem. Zita, Kevin, Emily, Simon és Richard mind olyan emberek voltak, akik meghatározták az életem. Csak nem ezeken a neveken, de ezekben a szituációkban.

Nem tettem le egy percre sem, kíváncsi voltam, hogy mi is lesz a vége, hogy meddig merészkedett el az a nőszemély, hogy mennyi mindent írt meg. És benne volt minden apró pillanat, minden intim percük és percünk. Nem akartam elhinni, hogy van valaki, aki képes arra, hogy ennyire undorítóan beleássa magát valamibe.

- Ez a nő gusztustalan- vágtam földhöz a könyvet, mikor éjszaka befejeztem.

Hiába volt éjjel fél 2, megengedtem magamnak egy sikoltást, hogy a feszültség távozzon belőlem. Egy álmosan pislogó Seb azonnal meg is jelent a galérián és onnan pislogott, hogy mi történt velem. Mikor látta, hogy egyben vagyok, lassan elindult felém, majd megpróbált átölelni, de nem hagytam neki.

- Angel?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Megkeresem ezt a Zairát és kitekerem a nyakát- morogtam. – Esküszöm! És Rob Smedley sem ússza meg, hogy el merte neki mondani a dolgokat.

- Miről beszélsz, édes?- lépett elém Seb és elkapta a derekam.

- Bernie imádott könyvéről és arról a becstelen írónőről- panaszoltam. – Az egész történek Zoé és Kimi szerelmét írja le. Még a baleset is benne van.

- Semmi baj, Eva! Itt vagyok veled!- húzott magához és a hátamat kezdte simogatni.

Addig észre sem vettem, hogy a szemeimből potyogni kezdtek a könnyek. A fejem a vállára hajtottam és halkan sírtam. Akkor éreztem csak, hogy teljesen felkavart, amit olvastam. Újra éltem életem legszebb és egyben legpokolibb évét is. Azt az évet, amelyben megtaláltam a szerelmes, és amely elvette tőlem a legjobb barátnőmet.

Másnap reggel már a reptéren voltunk, hogy Monaco felé vegyük az utunk. Kimi megígértette velünk, hogy néhány napot vele töltünk az Iceman fedélzetén, így már szombaton odautaztunk a mini államba. Sokáig rágtam magam azon, hogy mondjak-e neki valamit, de a végén úgy döntöttem, hogy nem kavarom fel őt.

- Milyen az új könyv?- pillantott ránk a napszemüvegének takarásából.

- Milyen könyv?- kérdezett vissza Seb.

- Az, amit Bernie folyton emleget. Valami lóerős cucc- rántotta meg a vállát. – Csajszi, te biztos, hogy olvastad, mert szereted az ilyen könyveket.

- Olyan átlagos- feleltem faarccal. – Van benne szerelem meg F-1. Az adatok pontosak, de nincs más, ami titeket érdekelne.

- Ha nagyon érdekelne, elkérném a világ legjobb nőjétől- ment el mellettem és adott nekem egy puszit. Mióta Zoé meghalt, nem nézett soha úgy egy nőre sem, mint potenciális szerető vagy szerelem.

- Biztos, hogy jó, hogy megkíméljük attól, ami abban a könyvben van?- ráncolta a homlokát Sebi.

- Senki nem mondja meg, hogy a mi életünk. Odafigyelt arra, hogy felcseréljen eredményeket, hogy a neveink kicsit se hasonlítsanak. Csak az mondhatná meg, aki ismeri a történeteinket. Nem akarom felszakítani a sebeit- pillantottam a hátam mögé.

- Rendben, akkor maradjunk ebben- bólintott rá, majd kaptam egy rövidke csókot.

- Azért, ha nem bánod, én felkeresem és elbeszélgetek vele. Meg kell tudnom, hogy meddig hajlandó elmenni, ha ezeket le merte írni- szorult ökölbe a kezem, de csak addig, amíg Kimi vissza nem ért közénk.