Sok szeretettel ajánlom az egyetlen, utolérhetetlen Rékámnak, aki miatt még nem zártam be a blogot!
Komolyan el kellett gondolkoznom a válaszon. Ezt nem az okozta, hogy nem akartam elmenni vele a vacsorára. Belegondoltam, hogy igazi randin utoljára egy szőke finnel voltam 6 évvel ezelőtt. Valakivel, aki mindig elront mindent, akkor is, ha ott van, akkor is, ha nem. Talán ez is befolyásolta a válaszomat.
- Ha megengedsz nekem néhány kikötést- mosolyogtam rá.
- Remélem, hogy nem valami olyan, ami teljesíthetetlen- mosolygott továbbra is.
- Először is, együnk itt, a szállodában- kértem.
- Ez megoldható- bólintott rá.
- Másodszor, lehetne, hogy ne kelljen semmi túl elegánst felvennem?- pislogtam rá.
- Csak olyan ruhát vegyél magadra, amiben jól érzed magad- simogatta meg az arcom.
- Az utolsó pedig: könyörgöm, ne foglalkozz Kimi Räikkönennel- néztem rá kissé kétségbeesetten.
- Kimivel? Bekavarhat?- hajolt közelebb és a hangját is lehalkította.
Először nem értettem, hogy miért lett hirtelen ennyire bizalmas. A szeme kissé gonoszan csillant meg, de nem rám. A vállam fölött lövellte a gonosz pillantást. Egy picit hátrafordítottam a fejem és akkor már láthattam is, hogy a szomszéd hölgyek élénken figyelik a mi beszélgetésünket.
- Mondjuk úgy,- súgtam, hogy csak ő hallhassa- nem éppen szép a közös múltunk.
- Szóval van közös múltatok?- dőlt hátra ismét a széken.
- Sajnos van. De nem szeretek róla beszélni. Eléggé elrontotta ez a dolog néhány évemet- dőltem én is hátra.
- Akkor nem faggatlak erről- ígérte meg. Látszott rajta, hogy folytatná, de erre megszólalt a csipogója. – Sajnálom, de most mennem kell.
- Kár… már kezdtem élvezni, hogy egy ilyen helyes pasi van mellettem- vigyorogtam rá.
- Fél 8-kor a hallban?- kérdezte még gyorsan.
- Itt leszek- bólintottam, mire ő távozott.
Hosszan néztem utána. Megállapítottam, hogy nemcsak a felsőteste van rendben, hanem a hátsója is igazán kidolgozott. A pasi egy kész főnyeremény. Alig mertem elhinni, hogy komolyan engem hívott randizni. És mellettem a plasztik cicák sem nagyon akarták elhinni. Írtam is egy gyors sms-t.
„Este fél 8-kor randim lesz az étteremben. A Laurent Etienne Bernard név mond valamit? Z.”
A válasz sem váratott magára:
„ Ő az FIA-s Bernard lenne? Aki a foglalásokat intézi? E.”
„Igen, ő lenne. Mit szólsz hozzá? Z.”
„Te iszonyat nagy mázlista vagy, csajszi! Arról a pasiról mindenki ódákat zeng. Állítólag elérhetetlen… E.”
„Nekem nem úgy tűnt. Ő szólított le engem. És imádom az akcentusát! :P Este ugye számíthatok rád? Z.”
„Most ezért utállak. :D De azért átmegyek segíteni. És Sebnek sem szólok. E.”
„Köszönöm, angyal vagy! Z.”
„ Mondták már… EvANGELine”
Felnevettem az utolsó kis üzeneten, majd elrejtettem a telefonom a magammal hozott kistáskába. Utána megcéloztam a medencét és úszni kezdtem. Kényelmes tempóban róttam a medencehosszakat, kivételesen jól is esett, hogy úszhatok. Máskor bezzeg rá sem tudnak venni.
40 percnyi evickélés után kimásztam a medencéből és a szobám felé vettem az irányt. Felérve gyorsan letusoltam, majd rendeltem magamnak ebédet. Míg vártam a finom falatokat, addig felmentem a netre, hogy megnézzem a szabadedzés végeredményét. Kimi az élen végzett. Úgy tűnik, nem nagyon érintette meg a kis csevejünk hajnalban…
Szijjjja Monshe :)
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm az ajánlást. Jólesett :) Persze nem ezért olvasom a regényeidet, hanem azért, mert szeretem ahogy írsz. Mikor elolvastam Tőled az első fejezetet (még az F1 G-Portálon), már akkor tudtam, hogy kedvelni fogom a regényeidet. És ez nem túlzás!
Ha egyszer is felmerülne Benned, hogy befejezed, biztos lehetsz benne, hogy megpróbállak majd meggyőzni az ellenkezőjéről. Ha kell utazom Szentesre/Szegedre. :)
És a rész...
Szóval Zoé igent mondott a vacsorára. Azt nem mondom, hogy meglepett a döntése, de kérdés, hogy mit vár a randitól.? Különösen úgy, hogy Ő kérte, hogy a Hotelben maradjanak (Kimi, Sebi közelben). Persze azt is kérte Laurent -től, hogy ne foglalkozzon Kimivel. Ez utóbbi rendben is van. Ne, de Zoé mit szeretne?
Ami pedig az utsó mondatot illeti... Lehet Kimi úgy nyerte meg az edzést, hogy nem a csevejükre (annak is a végére), hanem a csókokra gondolt, amit Zoé viszonzott???
Ne, most már leállítom magamat, mert már így is ˝bőlére˝ eresztettem az írást. :)
Ezer köszönet a részért!!!!
Millió puszi,
Réka
Ui.: Mikor pár perce Párommal megosztottam a leírt gondolatokat ez volt a válasza: Akár lehet így is, meg másképpen is. Már megint agyaltál, neked nem szabad gondolkodni. (fejcsóválás, szemforgatással, majd mosoly):D