Bármennyire is ellene voltam annak, hogy Kimire hivatkozzak, most meg kellett tennem. Vagyis nem konkrétan rá, hanem az általa kitalált rosszullétre hivatkoztam. Még szerencse, hogy csak én ettem az étteremben szerdán este tenger gyümölcseit. Így gyorsan ki is tudtam húzni magam abból, hogy a pályára menjek.
Sebi persze duzzogott a dolog miatt, de rábíztam őt Evangeline-re, amit láthatólag egyikük sem bánt. A fejemben ekkor már megfogalmazódtak azon gondolatok, miszerint a két jómadarat össze kell hozni. Persze, nem mertem említeni előttük, hiszen barátnőm már egyszer elmondta, hogy köztük nem lesz soha semmi… Persze-persze, el is hiszem.
Tekintve, hogy volt egy teljes napom, amikor bármit csinálhattam, elhatároztam, hogy felfedezem a szállodát. Szerencsére volt elég sok csillaga ahhoz, hogy mindehhez érdemes legyen felvenni a fürdőruhámat és fürdőköpenyben flangálni a folyosókon egészen addig, amíg le nem találok a medencéig.
Lévén, hogy szombat volt, nem egy vendég lézengett a medence környékén. Több kisgyerek futkosott körülöttem. Mosolyogva néztem őket, nagyon aranyosak voltak, ahogy kergetőztek. Valahogy jobban esett a gyerekzsivaj, mintha a motorokat kellene hallgatnom. Ezt is Kimi számlájára írtam.
Letelepedtem az egyik kényelmes székre és onnan szemlélődtem tovább. A mellettem lévő székeken 3 szőke cicababa ücsörgött és éppen az előző napi bevásárló körútjukat elemezgették. Nagy sóhajjal vettem tudomásul, hogy ezt megúszni nem fogom, végig kell hallgatnom az egészet.
- Nagyon unalmas, igaz?- állt meg mellettem egy férfi úgy 5 perc múlva.
- El sem tudja képzelni, mennyire- pillantottam rá, mikor leült a mellettem szabadon lévő székbe.
- Minek köszönhetem, hogy egy ilyen csinos hölgy lett a szomszédom?- dőlt végig az ülőhelyén.
- Semmi kedvem nem volt az Albert Parkban futkosni egész nap- válaszoltam.
- Maga is a Forma-1 mezőnyének tagja?- döbbent meg. – Nem hiszem, hogy találkoztunk már.
- Ön is egy száguldó cirkuszos?- emelkedett meg a szemöldököm.
- Laurent Etienne Bernard [ejtsd: loran etyien bernár], FIA asszisztens- nyújtotta felém a kezét.
- Zoé Michels, tesztpilóta unokatestvér- fogadtam el a kéznyújtását mosolyogva. – És ha nem esik nehezére, tegeződhetnénk.
- Semmi probléma- mosolygott ő is.
Végigmértem magamnak egy kicsit alaposabban és megállapítottam, hogy nem rossz. Sötétbarna haj, zöldes-szürkés szemek, kis borosta, kidolgozott felsőtest. Kifejezetten olyan pasi volt, aki felkeltette az érdeklődésemet.
- Ha az FIA-nak dolgozol, hogy-hogy nem a pályán futkározol fel-alá?- érdeklődtem.
- Nekem legfőképpen szállásokat, éttermeket, irodákat és hasonló helyeket kell intéznem. Nincs okom nagyon kimenni, mert ha kell valami, akkor is telefonon mondják el, ha ott vagyok, meg akkor is, hogyha nem- magyarázta.
- Akkor összekötöd a kellemeset a hasznossal?- kérdeztem bevetve minden csáberőmet.
- Mondhatjuk így is. Kész főnyeremény, hogy egy ilyen gyönyörű nő társaságát élvezhetem- bókolt, amibe picit bele is pirultam. – Esetleg lenne arra esélyem, hogy vacsora mellett is téged hallgathassalak?
- Én…
Halihóóó, megint itt vagyok :)
VálaszTörlésHúúúúha :) Új szereplőt kaptunk és nem is akármilyent :) Mondom ezt a kép és a leírásod alapján. Aztán majd meglátjuk a természetét idővel, ne meg azt is, hogy ha a fiú közeledése Zoé felé viszonzásra talál, mit lép rá Kimi.
Váratlan, de jó húzás volt Laurent megjelenése. :)
És én, a Magam részéről szeretném megköszönni, hogy nem adod/adtad fel a regény írását, dacára a kevés kommentnek!!!
Imááádtam az új részt!! És várom a folytot :)
Millió puszi,
Réka