Kísért a múlt - 21. rész

Sziasztok! Ez most egy fáradt író egy rövidke átvezető része lett, ami szerintem semmiről nem szól. Mivel olyan gyorsan megvolt a 3 komment, emelek 5-re (mivel azt is összehoztátok). Jó olvasást!

-----------------------------------------------------------------------------

Még mindig nem nagyon vagyok magamnál. Nem voltam felkészülve arra, ami a vallomásom következménye lett. Seb szinte azonnal behúzott Kiminek. És nem csak egyszer, hanem minimum ötször. Nem tudom, hogy milyen csodának köszönhettük, de megjelent Laurent és ő szedte szét a két fiút.

Vagyis annyira nem kellett szétszedni őket, mivel a Jégember csak védekezni próbált, de azt sem teljesen komolyan megtéve. Sebinek meg kicsit elborult az agya, mert majdnem Laurent is kapott tőle. Akkor már megnyugodott, mikor Evangeline egy vázányi jéghideg vizet borított a nyakába.

- Jobban vagy?- ült le mellém Laurent.

- Nem tudom. Még mindig olyan kusza minden- bújtam oda hozzá.

- 6 évet nem zárhatsz le egy ilyen meséléssel- simogatta meg az arcom.

- Tudom, tisztában vagyok bele- fészkeltem be magam az ölébe kényelmesen. – Amúgy rendben van?

- A folyosón szembejött Mark Arnall, azt mondta, hogy eltámogatja a csapatorvoshoz. De szerintem ebből lesz egy körük a főnökségen- mesélte a dolgokat.

- Talán nem kellett volna…- csuktam be a szemeimet.

- Nem érzed azt, hogy könnyebb?- kérdezte hirtelen Evangeline.

- Te meg hogy kerülsz ide?- pillantottam rá a kényelmes párnámról, ami Laurent mellkasa volt.

- Menekülök- ült le a fotelbe. – Nem akarok összeveszni Sebastiannal. És amúgy is ismered. Ha ideges, nem lehet vele normálisan beszélni.

- Persze, hogy ismerem- ültem fel nagy nehezen.

- Lányok, ideje nektek is kicsit kiengedni- kelt fel mellőlem a kedvesem. – Készüljetek össze, itt vagyok értetek 9-re.

- Mire készülsz?- követtem az ajtóhoz.

- Elviszem a paddock két legcsodálatosabb nőjét a hétvége záró bulijára, hogy mindenki megpukkadjon az irigységtől.

- Imádom az ötleteidet- húztam magamhoz őt egy búcsúcsókra.

- Gyerekek, ezt ne a folyosón- lépett be a szobába mellettünk Sebi.

- Csend! És nem mászkálhatsz csak így a szobámban- állítottam meg.

- Tudom, hogy itt van- jelentette ki azonnal.

- Én meg nem engedlek be- toltam ki az ajtón kívülre. Laurent még mindig ott ácsorgott és minket nézett.

- Zoé…- pislogott rám szépen.

- Gyere el este- suttogtam. – Ott majd kitalálunk valamit.

- És mindenben rám hallgatsz, ha be akarod lopni magad Eva szívébe- tette hozzá a kedvesem.

- Pontosan. Úgyhogy mehettek is- terelgettem őket a folyosó máik vége felé.

- Elmentek?- kérdezte félve barátnőm.

- El. És ideje, hogy gyönyörűvé varázsoljuk magunkat- indultunk el a fürdő felé.