Kísért a múlt -20. rész

Sziasztok! Meghoztam egy várva várt részt (legalábbis remélem). És mivel mostantól eléggé sok dolgom lesz az egyetemen (főleg olvasmányok…), ezért mostantól akkor állok neki folytatást írni, ha megvan egy-egy részhez a 3 komment. Remélem, hogy nem kérek sokat, mert szerintem 34 rendszeres olvasónál ez egy igencsak kicsi szám. Puszi és jó olvasást!

U.i.: Rékám, tőled pedig elnézést kérek, mert te vagy a világ legjobb, legaranyosabb, legszeretnivalóbb és legbecsületesebb olvasója és egy kicsit azért rosszul érzem magam, mert már itt is rajtad kívül álló dolgok miatt kell többet várnod. Úgyhogy bocsánat és nagyon szeretlek (L)!

------------------------------------------------------------------------------


A versenyt végig Sebastian mellett követtem. Ő meg mindig magyarázta, hogy éppen mi is történik, mit kell látni, miért érdekesek a dolgok. A csapat szempontjából sajnos nem alakult jól a futam. A 36. körben Robert autójában tönkrement a váltó, így nem tudta befejezni a futamot.

Amúgy ezen kívül, valamint Coultard és Alberts balesetén kívül nem nagyon volt semmi érdekes a verseny. Kimi magabiztos volt végig, rajt-cél győzelmet aratott. Mögötte a két McLaren ért be Alonso – Hamilton sorrendben. Nick a negyedik lett, ezzel 5 pontot szerzett nekünk. A leggyorsabb kör szintén Kimi nevéhez fűződik: 1:25.235.

A futam után Sebivel együtt mentem vissza a szállodába. Ő el akarta hozni Evat is, de megmondtam neki, hogy most hagyja békén a lányt, majd az esti buliban tehet arról, hogy megváltozzon a helyzet, ami kialakult közöttük. Ő persze jött volna megint a kifogásaival, de nem engedtem a dologból.

Sajnos nagyon nem volt szerencsénk, mert sikerült belekerülnünk egy iszonyat nagy dugóba. Ha nem szobroztunk 2 órányit a kocsik között lépésben haladva, akkor egy percet sem. Mire visszaértünk a szállodába, addigra Sebben felment a pumpa, hogy mennyi idióta ember kaphat jogosítványt.

A lifthez menet is ez volt a témája. Hiába próbáltam egy kicsit lelőni őt, nem sikerült. Csak erről beszélt és ez neki így jó volt. Én pedig jó nővér módjára tűrtem a dolgokat. Majd mikor a felvonóhoz értünk, akkor szállt ki belőle a Jégember.

- Te hogy kerülsz ide ilyen hamar?- döbbent meg Sebi.

- Kerülőút. Kicsit hosszabb, de járható- rántotta meg a vállát a győztes. – Zoé, beszélhetnék veled?

- Nem- ráztam a fejem azonnal.

- Ez most nagyon fontos lenne- érintette meg a karom.

- Nem érdekel, hogy milyen fontos, elszúrtad azt a lehetőséged, hogy beszéljünk- léptem hátrébb.

- Ebből nekem elegem van!- csattant fel Sebi. – Mi a fene van közöttetek?

Nem tudtam, hogy mit is kellene mondanom. Kimster kétségbeesetten bámult rám, amiből egyből leszűrhettem, hogy ő nem szeretné, ha kiderülne, ami köztünk történt. Én pedig kicsit sem voltam tisztában azzal, hogy mi a helyes. De a felmentő sereg jött azonnal Evangeline személyében.

- Nem titkolhatod örökké- mondta nekem halkan.

- Beszélhetünk- néztem Kimire. – Nyolc szem között, a szobámban.

- Zoé!- ejtette ki a nevem félve.

- Gyerünk!- mutattam a liftre.

Beszálltunk mind a négyen és megnyomtam az emelet számát. Azok a pillanatok, amiket a felvonóban töltöttünk, némán teltek. Kimi engem bámult, én a Seb-Eva párost, unokaöcsém a lányt, barátnőm pedig a padlót. Nem volt egyszerű a helyzet, amibe kerültünk. És fogalmam sem volt, hogy kire kellene igazán támaszkodnom.

A szobámban mindenki téblábolt egy kicsit, majd sikerült leülniük. Kimi a Sebastiantól legtávolabbi fotelben helyezkedett el, míg a srác a kanapén. Evangeline a kanapé háttámlájára telepedett fel kellő messzeségben Sebitől, de annyira azért közel, hogy bármikor meg tudja majd nyugtatni őt.

- Seb, ígérd meg, hogy végighallgatod, amit mondani akarok, és csak utána cselekszel. Történjék bármi- fordultam felé. Csak bólogatott.

- Ne csináld!- suttogta maga elé Kimi.

- Itt az ideje- feleltem. – Emlékszel még arra, hogy milyen voltam, mikor hozzátok kerültem- jelentettem ki az unokaöcsém felé fordulva, aki helyeselt. – Mindig azzal nyaggattál, hogy meséljem el a dolgokat neked. Most megteszem. Minden 2000-ben kezdődött. Azt hittem, hogy az én életem tökéletes. Ebben akkor találtam meg az első hibát, mikor beköltözött a szomszédunkba egy 20 éves autóversenyző.

- Te?- nézett Seb Kimire nagy szemekkel.

- Igen, ő- bólintottam rá. – Az elején észre sem vett engem. Minden nap találkoztunk többször is, de még köszönni sem köszönt mindig. Az egész akkor változott, mikor 2 hónappal később éppen a törött lábammal szerencsétlenkedtem a lépcsőn. A nagy sietségben majdnem elsodort, de végül nem történt semmi baj. Akkor először beszélt velem.

- Kérlek, ne folytasd!- nézett rám Kimi szomorú szemekkel.

- Hetekig voltunk felszínes baráti viszonyban- folytattam rendületlenül. – Majd az egyik fizikafeladathoz semmi ötletem sem volt. Mivel a kocsikkal volt kapcsolatos, megkértem, hogy segítsen és ő megtette. Nem tudom, hogy akkor mi volt, ami megváltozott benne vagy bennem, csak azt, hogy attól kezdve szinte állandóan együtt lógtunk, mikor csak tehettük.

- Zoé, kérlek…- suttogta a Jégember.

- Vagy csendben maradsz, vagy kidoblak- fordultam felé, majd visszakanyarodtam a történethez. – Megtudtam, hogy autóversenyző. Elmentem a soron következő Formula – Renault versenyére és tátott szájjal bámultam, ahogy tökéletesen az uralma alatt tartja a kocsit, és ahogy nyer. Utána nagy nehezen sikerült megtalálnom őt és az esti bulin elcsattant az első csók.

- Princessa…- próbálkozott rendíthetetlenül Kims.

- Igen, Prinsessa. A becenevet akkor kaptam, azon az estén. A hercegnője voltam, akit a tenyerén hordozott. Fülig belészerettem és úgy tűnt, hogy fordítva is igaz a dolog. Anyáék is örültek nekünk és soha nem szóltak azért, hogyha nála aludtam, vagy ő aludt nálunk. Majd eljött a fordulópont.

- Zoé, túl sokat időzöl- morogta Sebi.

- A nyár elején veszítettem el a szüzességemet. És tökéletes volt, ahogy az egész nyaram, mert utazhattam vele. Minden tökéletes volt. Majd eljött a szeptember és a problémák. Folyton azt hajtogatta, hogy nem lehetünk együtt. Nem hagytam magam, végig mellette voltam és szerettem. Iszonyatosan. Majd egy decemberi napon, karácsony előtt egy héttel üres volt az ágy a szobámban. Azt az éjjelt nálam töltötte. Átmentem a lakásába, de az is üres volt. A másnap már nálatok ért. A következő napon, a képek megjelentek róla és Hannáról. Akkor kaptam egy sms-t, hogy vége.

- Zoé…- suttogta már könnyezve Kimi. – Kicsim…

- Tudni akartad, hogy mi történt. Most 6 év hallgatás után tudod- néztem Sebire és éreztem, ahogy az arcomon végigfut az első könnycsepp.

- Megöllek- suttogta Seb és pillanatok alatt Kimi mellett termett…