Somewhere I belong

Sziasztok! Egyben itthon vagyok és végre pihenhetek :D Jelentem, tűzpirosra sültem a Hungaroringen, de remekül éreztem magam. Holnap délelőtt ülök neki a beszámoló megírásának, amit képekkel díszítek, amint készen lesz, adom nektek a linket. :) Most képtelen vagyok figyelni, olimpia fanként a tévére tapadok, főleg, hogy úszás van. ;) Jó olvasást!

(És akkor a beszámoló: http://monshenapjai.blogspot.hu/2012/08/hungaroring-2012.html  Monshe)

 I WANNA BE WITH YOU

Jókedvűen ébredtem fel reggel. Ki akartam nyújtani a tagjaimat kicsit, de alig mozdultam, egy kar erősen fonódott a derekamra. Egy pillanatra meg is ijedtem, majd felrémlettek az előző este emlékei.

„Romantikus piknik az udvaron, kettesben, összebújva, hogy ne fázzunk. Ennél jobbat elképzelni sem tudtam volna. Kimi persze sosem volt biztos, végig tétován csinált mindent, de ez nem zavart, Neki is új volt a helyzet, nem csak nekem. Mégis élveztem, jobban, mint előtte bármit is. Egészen a szobámig kísért, majd tétován ácsorogtunk a folyosón.

-Újabb álom, ami valóra vált- jegyeztem meg végül.

-És van még, amit valóra tudok váltani?- kérdezte halkan és tett felém egy lépést.

-Akad- sóhajtottam vágyakozva és becsuktam a szemeim. Végigsimogatta az arcom, majd az ajkait egy pillanatig az enyémekhez nyomta.

-Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni- mondta nekem.

-Akkor legyél végre határozott!- kértem kissé erélyesebben.

Elkapta a derekam és magához húzott. Akkora volt a lendületem, hogy a mellkasához préselődtem. Megemeltem a fejem, mivel alacsonyabb voltam nála, ő pedig ismételten az én ajkaimra csapott le. De most már megtette, amit előtte nem. Határozottan kóstolgatta az ajkaimat, majd a nyelvével is bebocsátást kért, amit azonnal meg is kapott. A kezeimet a nyaka köré fűztem és a haja közé fúrtam az ujjaimat. Belenyögtem a csókunkba, mikor óvatosan megharapta az alsó ajkamat. A szenvedélyünktől fűtve addig araszoltunk, amíg neki nem szegezett engem a falnak, de nem érdekelt. Csak többet és többet akartam belőle.”

A vége az lett, hogy rábeszéltem, aludjon velem. Most pedig itt feküdt mellettem. Muszáj volt elmosolyodnom: végre valami, ami tökéletesen alakul. De már csak ez a napunk van, mert ha Sebastian hazaér, akkor azt hiszem, itt el fog szabadulni a pokol. Remélem, hogy Hanna már tervekkel készen érkezik, mert ha nem, biztos vagyok a teljes katasztrófában és világvégében.

-Nikki!- suttogta a nevem ébredezés közben és a keze az enyémet kereste.

-Szia!- csúsztam hátrébb, hogy még jobban érezzem őt.

-Ah- nyögött fel és azonnal tudtam, hogy ez minek szólt. A reggeli merevedés kínozta őt. - Én...

-Férfi vagy, megértem- nevettem vidáman és a kezét elengedve felé fordultam.

-Bárcsak mostantól minden reggel melletted ébredhetnék- cirógatta végig az arcom, majd kaptam egy puha csókot.

-Hidd el, én is örülnék neki- feleltem vágyakozva. - De azt hiszem, hogy a mostani boldogság is csak ideig-óráig tart.

-Igyekezni fogok, hogy megértse, nem használnálak ki soha- nyomott egy puszit az arcomra, majd az orromra, a szemeimre, a számra.

-Szerintem úgy alapjában véve baja lesz azzal, hogy mi ketten- másztam ki az ágyból. - Ismerem és most... van néhány problémája, ami miatt eleve feszültebb- fogalmaztam óvatosan. - Talán adhatnánk neki egy kis időt...

-Átgondoljuk a mai nap alatt, rendben?- lépett mögém.

-Nem akarom, hogy vége legyen ennek- ráztam a fejem tiltakozóan.

-Nem lesz vége- suttogta a fülembe. - Azt nem hagyom. Bízz bennem, Nikki, jó?

-Bízom- fordultam felé. Becsuktam a szemem és az arcára fektettem a két tenyeremet. Már tudta, hogy mi is történik ilyenkor. Mosolygott és bizakodó volt. - Hogy is kételkedhetnék, ha te ennyire pozitív vagy?- öleltem át a derekát és hozzábújtam. Kellett ez a kis reggeli idill, hogy élvezhessem az első közös napunkat, amikor már úgy vagyunk egymás mellett, mint nő és férfi.