Love from the past

Sziasztok! Végre elértünk oda, hogy már futamot olvashattok. Hogy én mióta vártam erre! :D Amúgy van benne egy kicsi karikás rész, de hiába írnám ki, úgyis mindenki elolvassa. Amúgy csak egy kérdés részemről: minden másnap van friss valamelyikből, de komment szinte semmi (tisztelet a kivételnek!). Nem tetszik vagy baj van, esetleg már unalmas vagyok? :(

16. rész

(Kimi szemszög) 

A repülőn ültem és néztem a velem szemben édesen alvó nőt. Én magam sem értettem, hogy miért nem kezdeményezek. Együtt élünk, mindig mellettem van, érzem, hogy mennyire fontos vagyok neki. És nemcsak én, hanem a lányunk. Az a legfontosabb neki, hogy mi jól éljünk, ne érezzük magunkat rosszul, tökéletes életünk lehessen. És nem is gondolta volna, hogy ő volt az, aki nélkül semmink nem lenne. 

-Apu...- ült volna le mellém Kaisa, de amikor látta, hogy Miláról kissé lejjebb csúszott a takarója, megigazította azt és csak úgy telepedett le mellém. 

-Miért nem alszol?- simogattam meg az arcát. 

-Nem tudom- rántotta meg a vállát. 

Végignéztem rajta és megállapítottam, hogy rettentően szerencsés vagyok, mert az én lányom nem olyan, mint a mai tizenévesek. Másoknak az a fontos, hogy melyik kis popcsillagért rajonghatnak szinte már elviselhetetlen módon. Továbbá egész nap a számítógépet nyűvik, hogy fotókat tehessenek ki magukról, ahol úgy pózolnak, hogy még az utcasarkon állók is megirigylik azokat, de inkább gusztustalan ebben a korban. És akkor ne beszéljünk arról, hogy folyton elmennek valahová, ahol úgy akarnak viselkedni, mint a felnőttek, csak éppenséggel ez az, ami nem sikerül nekik. Kaisa velük szemben a legtöbb idejét a sporttal és velünk tölti. Olyan barátai vannak – nem sok és nem is az előbbi kategóriából – akik megértik, hogy neki más az értékrendje. Ő egy egyszerű lány volt, akinek a családja szent volt és a legnagyobb célja nem az volt, hogy bepasizzon, hanem az, hogy elérje az álmait az úszásban. 

-Olyan szerencsés vagyok veled- nyomtam egy puszit a fejére. - Hogy nem vagy olyan, mint egy átlag korodbeli, hanem sokszor érettebben és megfontoltabban gondolkozol. 

-A szüleim neveltek ilyennek- eresztett meg egy mosolyt felém. Kísértetiesen hasonlított Milára. Odanéztem felé, de még mindig aludt. - Amúgy lenne valami, amit meg szeretnék kérdezni- pislogott rám. 

-Itt az alkalom- bólintottam, jelezvén, hogy figyelek rá. 

-Mit érzel anya iránt?- szegezte nekem a kérdést, amire kicsit sem számítottam. 

-Én...- kezdtem, de nem is tudtam, hogy mit kellene mondanom. - Talán magam sem tudom- vallottam be neki. 

-Láttam a gépén a januári interjú kivágott részeit- jegyezte meg a nyakát behúzva. Valószínűleg ez nem engedéllyel elkövetett cselekedet volt. - Azt mondtad neki, hogy tőle szeretnél még egy gyereket. 

-Ez igaz- helyeseltem. - De még nem mondott semmit és nem akarom erőltetni. 

-Apa, ha tőle szeretnél kisbabát, akkor az azt jelenti, hogy sokkal többet érzel iránta, mint egy barát iránt, nem?- vetette fel. 

-Jaj, Kaisa!- sóhajtottam fel. - Ha ez ilyen egyszerű lenne. Anyád... tudod, még mindig gyönyörű. Ha nem tudnám, hogy mennyi, azt mondanám, hogy nincs több 25-nél. Mint nő, abszolút az ideálom. És mint ember, nem ismerek még egy olyat, aki nem szorosan a családom tagja és akit ennyire és ilyen sokáig tudtam volna szeretni. De hogy ez szerelem-e? Még én sem tudom. 

-Ühüm- merengett el. Nem zavartam meg, hagytam, hogy megeméssze, amit mondtam. - Azért szerintem simán elhívhatnád randizni- fordult újra felém vigyorogva. - Ő is örülne, meg te is tudnád, hogy mi is van. És tuti, hogy még mindig kellenél neki pasiként. 

-Azért téged sem kell félteni, ha a szerelmi szálak keveréséről van szó- nevettem fel. Imádtam, hogy ennyire őszinte lányom volt. 

-Kezdheted azzal, hogy odaülsz mellé és vele alszol- pattant fel a székből és visszarohant hátra, a saját magának berendezett kis kuckóba. 

Akármilyen hülyén is hangzik, hogy egy gyerek tanácsát fogadtam meg, megtettem. Átültem Mila mellé, majd a karfát felemelve a mellkasomra húztam őt. Neki biztos, hogy így kényelmesebb volt, mert nem fog elzsibbadni teljesen, nekem pedig kellemes érzés, hogy megint a karjaimban tarthatom őt. 

*** 

Éreztem, hogy az idegesség végigfut a sejtjeimen, amiért egy hülye kommunikációs probléma miatt nem jutottam be már a második körbe sem az időmérőn. A francokért nem lehetett azt mondani, hogy menjek, majd lesz valami. Így nem tettem meg mindent azért, hogy a legjobbat nyújtsam. Nem magam miatt, hanem a csapat, de leginkább Mila és Kaisa miatt. Amint voltam mérlegelésen, mehettem a médiához. Mila is ott állt az egyik csoporttal, a kezében egy diktafonnal. Elmondtam néhányszor, hogy mi is történt, igyekeztem nyugalommal kezelni a dolgokat. A mosoly az arcán visszajelzést adott, sikerült úgy viselkednem, ahogy a „híres Jégember” szokott. Még ezt is remekül tudom adni. 

A csapatmegbeszélés előtt visszamehettem a szobámba. Mark jött velem, neki szidtam mindent és mindenkit finnül. Tudtam, nem sokan fogják megérteni, amit mondok, ezért bátran használtam a káromkodásaink széles tárát. A szobába belépve azért egy kellemes meglepetés fogadott: életem két gyönyörűsége ült a kanapémon. 

-Azt hiszem, még van néhány kifejezés, ami kimaradt- nevetett fel a lányom. 

-Szemtelenkedsz?- lepődtem meg, de nem is tudom, hogy miért. A repülős beszélgetésünk óta játékosan kötözködött velünk és a legváratlanabb pillanatokban ejtett el utalásokat kettőnkre. 

-Soha!- emelte fel a kezeit. - Mentem fagyizni!- intett és egy ölelés után ott is hagyott. 

-Sikerült egy kicsit megnyugodnod?- lépett hozzám Mila. 

-Azt hiszem- húztam magamhoz. Az ölelésében minden olyan szépnek tűnt. 

-Ne aggódj, a főnöködet már elküldtem elég messzire innen- motyogta a fülembe. 

-Eric-et?- kérdeztem vissza, mire hümmögött. 

-Azt hallanod kellett volna- nevetett mellettünk Mark. - Ritkán oszt ki ennyire valakit Milana. De abszolút hatásos volt, mert senki nem mert szólni a fenn ülők közül. 

-Csak Mark- szólt vissza Mila. - Ő csitított volna, de aztán rájött, hogy hiába. Mondjuk, aztán mondta, hogy egyetért velem, csak mégis az van, hogy ő a versenymérnököd meg minden. 

-Na, ezért kellett nekem ide hozni Slade-et- nyomtam egy puszit az arcára. - Lezuhanyozok, átöltözök, utána megyünk mi is fagyizni? 

-Mehetünk- bólintott rá. 

Gyorsan elvégeztem a dolgaimat, majd kimentünk a kiszolgáló helyre, hogy szerezzünk egy nagy kehely fagyit gyümölcsökkel és két kanállal. Mióta ismertük egymást, ha lehetőségünk volt, akkor együtt ettünk fagyit. Ez volt az, amit a volt feleségem sosem nézett jó szemmel, de nem érdekelt. Most már azt tehettem, amit akartam. És meg is tettem. Nem egyszer vettem ki Mila ajkai közül az általa kiszemelt szőlő- és eperszemeket, de ő is hasonlóan cselekedett. Nem mondtuk ki, de ez egy veszélyes és mégis édes játék volt. Kaisa olyan vigyorral az arcán nézett minket, hogy néha féltettem attól, hogy szétreped az arca. 

 *** 

„1997. február 2., vasárnap 

A szüleim tegnap nem voltak itthon, mert az egyik egyetemi barátjuknak volt az esküvője. Hanna-Maria a barátnőjénél volt pizsamapartin, így a ház kiürült körülöttem. A szüleim szerencsére beleegyeztek, hogy Kimi nálam aludjon. Már bemutattam őt és lelkesen fogadták. Anya aznap este kisebb ódát zengett arról, mennyire örül, hogy találtam egy normális fiút, apa pedig kijelentette, hogy amíg vele vagyok, nem kell félnem attól, hogy eltiltanak bármitől, mert tudja, hogy milyen rendes családból jött. 

Idegesen és remegő kezekkel főztem neki vacsorát életemben először. Egészen jól sikerült, mondjuk, az sokat segített, hogy anya minden lépést leírt nekem papírra. Együtt vacsoráztunk meg, majd a szobámba mentünk vissza. Megbeszéltük, hogy előbb mindketten lefürdünk, majd megnézünk egy filmet közösen és alszunk. Vagyis elméletben ez volt a terv. 

Pizsamának egy pólót és egy rövidnadrágot használtam. Így bújtam be mellé. Tegyük hozzá, ő sem volt túlöltözött a pólóban és alsónadrágban. Hozzábújtam és elkezdtük nézni a filmet. Kb. az első 3 percet fogtam fel belőle, nem többet, mert nem tudtam odafigyelni. Csak az kattogott bennem, hogy ő mellettem fekszik, engem ölel és csak ketten vagyunk. Bármit teszünk, senki nem fog meghallani minket. 

Úgy a felénél járhattunk, amikor megéreztem a karomon a simogatást. Kicsit közelebb csúsztam – nem, mintha eddig nem lettünk volna egymáshoz simulva – és a lábamat átvetettem a csípőjén, hogy egyértelmű legyen a jelzés. A buli óta szinte minden időt együtt töltöttünk, már néhányszor eljutottunk annak a közelébe, hogy a dolgok megtörténjenek, de általában túl sokan voltak körülöttünk hozzá. 

Rám nézett és a tekintete azt sugallta, amit én is éreztem: hogy mindketten akarjuk. Megcsókolt és közben fölém gördült. Simogatni kezdte a testem és én is hasonlóan cselekedtem. Minden érintése csak fokozta a vágyaimat irányába. Ahogy a nyakam, majd a vállam csókolta, már nem bírtam, hogy ne sóhajtozzak. Igyekeztem én is visszaadni neki mindent. Remegő kezekkel próbáltuk egymást vetkőztetni, ami végül abba fulladt, hogy teljesen belegabalyodtunk a ruháinkba. 

-Azt hiszem, hogy a bénázást már elkönyvelhetjük- nevettem fel, mikor végre sikerült kijutnom a póló fogságából. 

Választ nem kaptam, de láttam, hogy engem bámul. Majd lehajolt és a következő pillanatban már az egyik mellem csókolgatta. A hajába fűztem az ujjaimat és gátlástalanul nyöszörögtem alatta a kényeztetés hatására. Az ismerős, lüktető érzés egyre jobban feszített és ahogy Kimi rajtam feküdt, éreztem, hogy a lábamnak nyomódik a vágya. Felhúztam magamhoz, megcsókoltam és közben nagy nehezen sikerült eltüntetnem róla az alsóját. 

-Ha valamit nem jól csinálok...- motyogta a fülemnél, míg a bugyimat húzta le rólam. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy neki én leszek az első. Még jobban szerettem ezért, de közben pocsékul éreztem magam, amiért már nem voltam szűz. Azt kívántam, bár visszacsinálhatnám és ő lehetne az első. 

-Rendben lesz minden- feleltem lihegve. 

Elhelyezkedett a lábaim között, miután felkerült az óvszer is, majd a szemembe nézett, amíg behatolt. Némán vártam a reakcióját. Egy pillanatig kerek szemekkel nézett engem, majd lehunyta a szemeit és felsóhajtott. Óvatosan mozdult, amire már én is reagáltam. Feljebb húztam a lábaimat, hogy még jobban érezhessük egymást, közben pedig megcsókoltam. Ezeket a csókokat csak akkor szakítottuk meg, ha valamelyikünk már nem bírta ki hangos sóhajok nélkül. Soha előtte még nem éreztem annyira tökéletesnek a testi szerelmet, mint akkor, vele. Nem tartott túl sokáig, de pont jó volt. Ő élvezett el először, de nem hagyta abba a mozgást és néhány lökéssel később én is követtem őt. 

Később, mikor már mindketten eléggé megnyugodtunk ahhoz, hogy beszélni tudjunk, az is kiderült számomra, hogy jó volt neki és én is megosztottam vele, hogy az első orgazmusomat éltem át vele. Órákkal később megismételtük a dolgot, kicsivel kevesebb érzelemmel és hevesebb testi vágyakkal, de jó volt, nagyon. A karjaiban aludtam, és jobbat el sem tudtam volna képzelni magamnak.” 

*** 

7. hely, ami egyet jelent azzal, hogy van 6 pontom. Az első versenyemen, a 18. helyről. Lehetne ideálisabb évkezdet egy általam alig ismert csapattal 2 év kihagyás után? Nehéz elképzelni. Elégedett voltam, mert mindenkinek befogtam a száját, aki kételkedett. Megmutattam, hogy Kimi Räikkönen még mindig éhes a győzelemre és tud küzdeni. 

Megigazítottam az inggalléromat, majd elindultam, hogy Milát is megkeressem és menjünk ünnepelni. Részben azt, hogy nekem ilyen jól sikerült, részben Sebastian 2. helyét. Megérdemelte, hogy kicsit kikapcsoljon most, hogy annyi baj után egy jó eredményt ért el. Kaisától elköszöntünk, majd együtt mentünk le a szálloda halljába, ahol már ott volt Seb és Jasmine. Velük együtt mentünk arra a helyre, ahol a Red Bull szerelői már javában benne voltak a buliban. 

Kaptam néhány gratulációt, majd leülhettünk. Rendeltünk inni és amíg mi a futamot elemeztük Sebas-szal, addig a lányok is beszéltek egymással. Nem hallottam, hogy miről, de jobbnak láttam nem belefolyni a női csevegésbe. Abból férfi még nem jött ki jól ezen a világon. De nem sokáig társalogtak, elmentek táncolni. Láttam, hogy pillanatok alatt körülöttük van egy tucat pasi, akiknek nagy része a bikák alkalmazottja. Az egy dolog volt, hogy Jazz-ről tudják, foglalt, de Milát elkönyvelték a pasi nélküli kategóriába, ami számomra elég negatívum. És úgy is viselkedtek vele. 

-Minden rendben?- nézett rám Heikki, miután ő is csatlakozott hozzánk. 

-Persze. Nem úgy tűnik?- fordultam felé. 

-Idegesnek tűnsz- felelte erre a német. 

-Asszem, hogy megyek- keltem fel mellőlük és egyenesen a lányok felé indultam. Átfurakodtam a rengeteg bulizó között. Valamelyik szerelő srác – a nevére már nem emlékszem – éppen akkor akarta Milát magával húzni valahová, amikor odaértem. A kezem a vállára tettem. 

-Szeva, Kimi! Jó voltál, haver!- vigyorgott rám. - De most mennem kell...- indult volna el, csak éppen nem engedtem. 

-A hölgy kezét elengeded és már mehetsz is- válaszoltam neki higgadtan. 

-Figyelj, én elhiszem, hogy... 

-Velem van- vágtam közbe. - És nem fog veled elmenni. 

-Nem?- nézett rám kérdőn. - És miért is nem? 

-Egyszerű- engedtem el végül a srác vállát és Milához léptem. 

-Könyörgöm, szedd le rólam!- pislogott rám, amikor átöleltem a derekát. 

-Ezer örömmel- mosolyogtam rá. Utána nem kérdeztem, csak a kezem a tarkójára csúsztattam, magamhoz húztam és megcsókoltam. Ugyanazzal a hévvel csókolt vissza, amivel már régen is. Szenvedéllyel, érzelmekkel, régi, eltitkolt vágyakkal teli csók volt, amit meg sem szakítottam volna, ha nem fenyeget a fulladás általi halál. - Megfelel? 

-Nem- rázta a fejét óriási mosollyal az arcán. - Elengednéd végre a karom?- fordult oda a pasihoz, aki ledöbbenve bámult minket, de végül eleget tett a kérésnek. - Szóval- pislogott rám Mila – nem jó, mert abbahagytad és most csak arra tudok gondolni, hogy ha nem folytatod, akkor én abba belehalok. 

-Ezt nem engedhetem meg- cirógattam végig az arcát, hogy utána megint megcsókolhassam őt.